Honda CB1100 alkatrész-beszállítók (part suppliers)

 Beszállítói címkék, Motorkerékpár, Technika   Honda CB1100 alkatrész-beszállítók (part suppliers) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
jan 252013
 

Honda CB1100

Japánban már három éve kapható, Európában a tavalyi milánói motorkiállításon mutatkozott be a Honda CB1100

A Honda CB1100 beszállítói:

Nemrégiben tértem haza a Honda CB1100 spanyolországi menetpróbájáról, ahol a motor tesztelése mellett a beszállítók összeírására is jutott időm. Mivel a japánban gyártott gép szétszedésére nem volt lehetőség, csak a “kívülről” is látható részegységeket vizsgáltam át, íme:

Fékrendszer (braking system) – Nissin

Fékcsövek (brake hoses) – Nichirin

Első teleszkópok és hátsó rugóstag (forks and damper) – Showa

Olajszűrő (oil filter) – Roki

Hűtő (cooling radiator)  – Trad

Kipufogó (exhaust system) – Honda

Kerékagycsapágy (wheel bearings) – NOK

Lánc (chain) – DID

Injektor (fuel injection) – Keihin

Gyertyapipa (spark plug wires) – Nichiwa

Abroncsok (tyres) – Bridgestone

Lámpák (lights) – Stanley

Duda (horns) – Mitsuba

Felnik (wheels) – Asami Tec

Forgattyúház (base chamber) – Honda

Főtengely (crankshaft) – Honda

 

 Honda CB1100 a hazai importőr weboldalán

Triumph Tiger modelltörténet (History of Triumph Tiger)

 Érdekesség, Motorkerékpár, Rekordok, Történelem   Triumph Tiger modelltörténet (History of Triumph Tiger) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
jan 172013
 

A Triumph Tiger története:

A Triumph Engineering Company-t 1885-ben alapította a német származású Siegfried Bettmann az angliai Coventry-ben. A cég  98 évig működött, majd 1983. augusztus 23-án ment csődbe. A Triumph márkanevet és gyártósorokat a John Bloor által létrehozott Bonneville Coventry Ltd. vásárolta meg 1984-ben, a vállalat azóta megint sikeresen prosperál, az alkalmazottak száma tavaly 478 fő volt, és a Triumph Tiger pályafutása is folytatódhatott.

Triumph T80 – 1939

 Triumph Engineering:

1937-1939 – Triumph Tiger  70 (250 cm3), 80 (349 cm3, négyütem, 20 LE, 4 fokozatú váltó) és 90 (500 cm3). Edward Turner tervezte, igen sikeresnek bizonyult

1939-1940, 1946-1973 – Triumph Tiger 100 (498 cm3, soros, kéthengeres, 27 LE, 142,2 km/ó, 4 fokozatú váltó). A Speed Twin alapjaira épült kifejezetten sportos pilótáknak.

1953-1961 – Triumph Tiger T110 (649 cm3, soros, kéthengeres, 190 kg száraz tömeg, 175,5 km/ó, 4 fokozatú váltó). Elsősorban az amerikai piacra készült, korának leggyorsabb szériagyártású motorkerékpárja volt.

 

A Tiger Cubnak rengeteg rajongóra tett szert, némely őrültek még szárazföldi sebességrekordokat is döntögettek vele.
A képen látható példány simán vitte a 160 km/órát…
 

1956-1968 – Triumph Tiger Cub (199 cm3, 10-14 LE, 4 fokozatú váltó). A Terrier vázát és futóművét kapta, T20C néven volt terepes változata is emelt hasmagassággal és jobb csillapítással. A típus használatát számtalan konstrukciós hiba nehezítette. Váza hajlamos volt a repedésre, az automatikus láncolajozás gyakran becsődölt, csapágyai gyenge minőségűek voltak, a motor pedig fél órás 80 km/órás menet után leállt. Utóbbi okát nem sikerült kideríteni. Ennek ellenére a modell igen sikeres volt, pláne, miután 1960-ban új jogszabályok léptek érvénybe a jogosítványszerzésre vonatkozóan.

1967-1974 – Triumph Tiger T100R Daytona (490 cm3, léghűtés, 41 LE, 4 fokozatú váltó, A márka 1966-ban nyert először a daytonai utcai versenyen, ezt ünnepelték az új sportos modellel. Motorja Amal Monobloc ikerkarburátoron keresztül kapta az üzemanyagot. Doug Hale tervezte.

1981-1982 – Triumph Tiger Trail (649 és 744 köbcentis változatok voltak, 40, illetve 35 lóerős teljesítménnyel, valamint ötfokozatú váltóval) A BMW R80G/S ellenfelének szánták, reklámként elindították a Párizs-Tunisz Ralin, de nem ért célba. Bár rugózása nem volt túl puha és a motorvédő burkolat is kicsinek bizonyult, a motort kedvezően fogadta a piac.

A Honda XRV Africa Twin és a Yamaha XTZ Super Ténéré vonalai köszöntek vissza az újkori Tigeren

 

Triumph Motorcycles Ltd.

1993-1998 – Triumph Tiger 900 (885 cm3, 82 LE, soros, háromhengeres, vízhűtéses, karburátoros, hatfokozatú váltó, 209 kg száraztömeg) Gőzősként és hinckley-i tigrisként is becézik. Elterjedését több típushiba is gátolta.

Karbantartás-igényes, de nagyon élvezetes gép volt a 955i
 

2001-2006 – Triumph Tiger 955i (955 cm3, 104 LE, soros, háromhengeres, vízhűtéses, karburátoros, hatfokozatú váltó, 215 kg száraztömeg) A 900 helyére érkezett, műanyag tankkal szerelték.

2007-napjainkig – Triumph Tiger 1050 (1050 cm3, sorhárom, 113 LE, 198 kg száraz tömeg, 20 literes tank) Terepes használat helyett inkább aszfaltos túrákhoz passzol. 17 colos első kerekek, négydugattyús, radiális első féknyergek, feláras ABS.

2010-napjainkig – Triumph Tiger 800 és 800 XC (799 cm3, 94 LE, sorhárom, hatfokozatú váltó, fordított telók) A 800-on 19 colos, az XC 21-es első kerék van, előbbin 43 millis csúszószárak vannak (800 XC – 45 mm), ülésmagassága pedig a 810-830 mm (XC – 845-865 mm). Azonos a 19 literes tank, a trellis váz, az opcionálisan blokkolásgátlóval is kiegészíthető fékrendszer és a műszeregység.

 

Itt tartunk ma… 137 lóerő és 259 kiló a Tiger Explorer 1200

2012-napjainkig – Triumph Tiger Explorer ( 1215 cm3, 137 LE, soros, háromhengeres, 259 kg menetkész tömeg, hatfokozatú váltó, 225 km/ó) 16 000 km-es szervizintervallum, KYB futómű, térhálós csőváz.

 

1966. július 29-én Bob Dylan egy 500 köbcentis Tiger 100SS-el törte össze magát.
Nyolc évig nem turnézott utána.
 
Egy kis érdekesség: az ICON csapat versenyzésre átalakított 800XC-je

 

Források:

smith&marton archív

 

 

Copy Protected by Chetans WP-Copyprotect.