Látogatás a Reanult tangeri gyárában, tehát az Usine Plant csarnokaiban

 Autó, Beszállítói címkék, Gyárlátogatás, Technika, Történelem   Látogatás a Reanult tangeri gyárában, tehát az Usine Plant csarnokaiban bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
febr 062013
 

Usine Plant

Köszöntés az összeszerelő-üzem bejáratánál. Váltott műszakban
négyezer fő dolgozik a Usine Plant futószalagjain
 

Körséta az Usine Plant területén

2012 decemberében volt szerencsém megfordulni a Renault által épített Usine gyáregységben, ahol jelenleg Dacia Lodgy-k és Dacia Dokkerek készülnek, s a jövőben vélhetően Nissanokat is összeszerelnek majd. A látogatás nagyon jól sikerült, igyekeztem feltérképezni, hogy milyen szerszámokkal dolgoznak, illetve, hogy milyen cégektől veszik a szerszámok. Íme a képes beszámoló:

 

A karosszériaelemeket hatalmas AIDA  présgépekkel készítik.  Az AIDA céget 1917-ben alapították Tokióban,
a vállalat tevékenysége fémmegmunkálásra irányul. Présgépeik és robotjaik a világ minden táján megtalálhatók,
jelenleg 80 ezer berendezésük dolgozik  különféle gyártóknál, a legerősebb prés 4000 tonnás nyomóerőt képes kifejteni.

 

 
Az AIDA 2004-ben felvásárolta a szintén fémmegmunkáló szerszámok készítésére
szakosodott Manzoni and Rovettát. Az olasz cég állítólag közel száz éves múltra lehet büszke,
de semmi infót nem találtam róla, régi honlapjukat törölték,
az AIDA weboldalán nem térnek ki rájuk külön.
 
Ezeket a présformákat helyezik be a gépbe (kettő van egymáson).
 
Hála a remek présgépeknek, ilyen szép Dokker karosszérialemezeket készíthetnek Marokkóban
 
Bizonyos elemeket kézi ponthegesztővel illesztenek össze, ezt a munkafolyamatot gyakorolják a leendő
alkalmazottak az összeszerelő-üzem mellett kialakított oktatási központban. Az ún. integrált kézi trafópisztolyokat
(manual integrated trafo gun) a torinóiszékhelyű, 1970-ben alapított GF Welding készíti.
 
A trafópisztolyok igen nehezek, ezért mozgópályás elektromos emelőkön függenek. A francia Verlinde emelők gyártására szakosodott, a cég története egészen 1858-ig (!) nyúlik vissza, mikor is végtelenített csigákat kezdtek gyártani a
francia haditengerészet számára. Magyarországi képviseletük nincs.
 
Bizonyos ponthegesztési műveleteket ABB mozgókarok segítségével végeznek. Hihetetlen, de az  zürichi ABB
1883-ban jött létre, és azon kevés vállalkozások közé tartozik, melyek talpon tudtak maradni a piaci versenyben.
Az ABB csoport jelenleg 100 országban van jelen és 145 000 főt foglalkoztat. Fejlesztéseik a robottechnika mellett
többek között irányítástechnikára, elektromos hajtású járművek töltési infrastruktúrájára, erőátviteli termékekre,
erősáramú kábelekre és kábelszerelvényekre, valamint motorokra és generátorokra irányulnak.
 
Ilyen vezérlőegységek irányítják a robotokat. Az adatbevitelt IRC5 típuskódú kontroller teszi lehetővé,
a szoftver neve is ABB Robotware – IRC5. Ez számos ívhegesztő funkciót tartalmaz, az időzítési szekvenciák és a
hegesztési hibák is könnyen konfigurálhatók a segítségével.
 
 Ha elkészült az autó, próbapadra helyezik, amit a BEP biztosít a Renault-csoport számára.
A Burke E. Porter Machinery Company 1953-ban jött létre Michiganben, eleinte fűrészgépek és
hab-, illetve szivacsvágók gyártásával foglalkoztak. A vállalat 1955-ben kezdett járműipari
berendezésekkel foglalkozni, azóta különféle próbapadokat és automatizált abroncsszerelő-sorokat
is készítenek. Egy ilyen paddal vizsgálható többek között az ABS, az ESP, a kézifék, a váltó, a légzsákok állapota, a
sebességmérő pontossága, és mérhető a vibráció, a fékerő, a károsanyag-kibocsátás, valamint a guminyomás.
 
Még a próbafülke ajtaját is külön cég gyártja. A flexibilis ipari kapukat készítő, francia Nergeco
1981-ben alakult, 2009-ben már 24 millió eurós forgalmat bonyolítottak és 145 alkalmazottjuk volt.
 
 
Az 1980-ban életre hívott Irmao Sousa portugál cég, két fő partnerük a PSA és a Renault-csoport.
Termékpalettájuk állványokat és szállítókereteket vonultat fel, a képen látható zártszelvény szerkezeten
a fényezés során mozgatják a járműveket.
 
 
Ez a kép sajnos bemozdult, kérem a műértő közönség szíves elnézését. Kárpótlásként ez egy 440-480 voltról
üzemeltethető TEE (Türk General Elektrik Endüstrisi A.Ş.) villanymotor, ami akár 51,8 kW, azaz majd’
70 lóerő leadására is képes. A TEE török cég, 1965-ben hozták létre, majd 1999-ben összeolvadt az Arcelikkel.
 
 

Sulkowsky Zoltán és Bartha Gyula – Motorral a Föld körül

 Életrajz, Érdekesség, Motorkerékpár, Rekordok, Történelem, Túra   Sulkowsky Zoltán és Bartha Gyula – Motorral a Föld körül bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
nov 272012
 

 

Mint ismeretes, 1928-ban Sulkowsky Zoltán és Bartha Gyula egy oldalkocsis Harley-Davidsonnal körbemotorozta a Földet. Csodálatos kalandjukról Sulkowsky könyvet is írt Motorral a Föld körül címen, ezt fogom most kijegyzetelni.

Alapadatok:

1928-1936

68 ország

170 000 km

Több ezer cikk jelent meg róluk

Filmeztek

270 automobil klub jelvénye gyűlt össze az oldalkocsin

Útirány: Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Marokkó, Algéria, Tunézia, Kairó, Jeruzsálem, Bejrút, Szíria, Törökország, Bulgária, Bukarest, Budapest, Athén, Luxor, Sudán, Karachi, Bombay, Delhi, Lahore, Madras, Colombo, Ausztrália, Padang, Szingapúr, Bangkok, Saigon, Hanoi, Hongkong, Peking, Nagaszaki, Tokió, Honolulu, San Francisco, Los Angeles, Chicago, Toronto, New York, Mexico, Havanna, Panama, Chile, Brazília, London, Dublin, Brüsszel, Madrid, Nizza, Bern, Zürich, München, Bécs, Budapest

Milánóban találták ki, akkoriban nagy divat volt az utazás. Bohém fiatalemberek voltak.

Zoltán 1902-ben született, apja gyermekkorában Németországba költözött. A nagyapja fogadta örökbe, utána kapta a Sulkowsky nevet. Hadapród Iskola, Katonai Főreál, Ludovika Akadémia, Műszaki Egyetem, utána nevelőként dolgozik, vidékre kerül, itt alakul ki benne az utazás iránti vágy.  Anyanyelvi szinten beszélt németül.

Bartha Gyula Erdélyben született, igazi ezermester volt, ő tartotta karban a motort.

Évekig spórolnak, végül 1927-re jön össze a pénz az első külföldi útra, így kerülnek Olaszországba.


Túrabemutató a Magyar Televízió Múlt-kor című műsorában

Az 1922-es évjáratú oldalkocsis Harley-Davidsont Párizsban vásárolták. Az oldalkocsi árát csak akkor fizették ki, mikor visszatértek. Észak-Amerikában ellátogattak a Harley-gyárba, ahol kaptak egy vadonatúj, 1928-as Harley-t (ez a Közlekedési Múzeumban megtekinthető), ezt azonban nem használták, az eredeti motort egy ablakosnak adta el a család.

Palesztináig egy hölgy is utazott velük, Mimi (Tila Boriska), a Párizsban élő fiatal, modern, fiús, sportos magyar festőnő. Spanyolországban ő vezet, mikor fejre állnak egy kanyarban, szerencsére sem a motornak, sem nekik nem esik bajuk. A Közel-Keleten maláriát kap, kiszáll a túrából, helyette egy kutya, Hadzsi veszi át az oldalkocsit.

Marokkó francia részeire külön engedéllyel léphetnek csak be, mert – bár a világháborúnak 10 éve vége – az ellenséges országok polgáraival szemben korlátozások élnek. Ezeken a területeken nagyon jó az útminőség.

Algériában megismerkednek a helyi francia légió katonáival, közöttük az első magyar sorozatgyilkosként elhíresült Kiss Bélával.

A szíriai sivatagban Damaszkusz felé hajtottak, amikor lovas beduinok kezdték követni őket. Mivel lövöldözni kezdtek, egyértelművé vált, hogy nem barátkozni akarnak, Zoltán odahúzott hát neki. A motorkerékpár nehezen bírta a bukkanókat 50 km/óránál , de nem hullott szét, ugyanakkor a beduinok sem maradtak le. Végül elérték a műutat, itt 100 km/órára volt képes a Harley, így megmenekültek. Terepgumik híján a laza talajon folyamatos volt a küzdelem, a csomagok leszedése mellett sokszor az oldalkocsit is le kell szerelniük, hogy át tudjanak jutni az adott akadályon. Volt, hogy csak napi 10 km-t jutottak előre, s megesett, hogy vasútvonalon haladtak, méterről méterre, talpfáról talpfára gurulva. Esténként nagyon hideg volt a sivatagban, s nem volt fa, amivel tüzelhettek volna.

Nehéz benzinhez jutni, a motor fogyasztása nagyjából 8,0 l/ 100 km.

Jeruzsálemben isznak abból a kútból, amiből egykoron Mária is ivott.

Indiát is bejárták. Akkor még csak 350 millióan éltek az országban. Hadzsit nem lehet elengedni, mert rengeteg a beteg, kóbor állat, félő, hogy baja lenne. A vízből sehol nem lehet inni, folyamatosak a lepra- és kolerajárványok. Gwailor és Agra között a szabad ég alatt töltik az éjszakát, s tucatnyi farkas támad rájuk. Egy-kettőt le is lőnek, közben nagyobb tüzet raknak, egész éjjel virrasztanak. Vendégül látta őket több maharadzsa, egyiknek-másiknak 5000 fős szolgaserege volt. Hadzsi Calcuttában megbetegszik, a „hő tökreteszi a tüdejét”. Hiába kezeltetik, mire Madrasba érnek, meghal szegény kutyus. A legviccesebb eset Hadzsival kapcsolatban, mikor egy tehén a motor elé sétált, s felborultak. A kutya lerepült, majd a tehénen állt bosszút…

 

Hármasban Mimmy-vel

Ausztráliában szembesültek a fehér invázió hatásával, a gyarmatosítók szinte teljesen kiirtották a bennszülött lakosságot. 11 000 kilométeres kört tesznek az országban. Vadászgatnak, emut szeretnének lőni, de nagyon gyors, nem tudják eltalálni. Végtelen birkákkal teli mezőkön haladnak, sok terület kerítéssel van bekerítve. Kétszáz kilométerre vannak a legközelebbi várostól, mikor megszorul a dinamó, s ezáltal kitörik a „vezérlőmű” fogaskerekének három foga. Nincs mese, muszáj új fogaskeret szerezni, ehhez azonban valahogy el kellene jutniuk valamelyik nagyobb településig. Három napig vesztegelnek, a vizük már fogytán, mikor végül arra jön egy tevekaraván, és szekérre teszik a gépet. Balladóniáig viszik, ahol hat napig várnak az új fogaskerékre.

Innen irány Borneó, Jáva, Bali, Szumátra, Malajzia. Szumátrán az emberek kiállnak a motor elé, és csak az utolsó pillanatban ugranak el, gondolván, hogy a bennük élő rossz szellemnek erre már nincs ideje, s elüti őket a jármű. Csodás lehetett…

Vietnam és Kína között rengeteg a vadállat, a srácok végiglövöldözik az egész utat. Többek között leopárd és tigris is puskavégre akad, érthetetlen, miért kellett passzióból megölni szerencsétlen állatokat.

Sok helyen ez az első motorkerékpár, amit a helyiek látnak, mindenhol nagy szeretettel és érdeklődéssel veszik őket körbe.

Kínában nagyon rosszak az utak és feszült a politikai helyzet, viszont nagyon olcsó, egy dollárból igényes szállásra futja napi háromszori étkezéssel. Az egyik folyóátkelésnél a kialkudott kétdolláros szállítási díjat a megszokottal ellentétben nem az érkezésnél, hanem a folyó közepén kérte el a háromfős legénység. Zoltánék kifizetik a pénzt, de a kínaiak nem elégszenek meg, tovább követelőznek, és egyre erőszakosabbak. Hőseink nem riadnak meg, – három kínai nem nagy veszedelem – írja Sulkowsky. Az egyik kínai kap egy állast, a másik kettőt revolverrel intik nyugalomra. A parton a két dollárt is visszaveszik tőlük. Itt hallani először a fekvőrendőrről – az újonnan épült utakon száz méterenként kis dombokat emelnek a forgalmat lassítandó. Összesen négy hónapot töltenek Kínában, a kiszolgáltatott, gyarmatosított éhező nép sorsa megérinti az utazókat.

Japánban három hónapot töltöttek. Óriási érdeklődés követi őket útjuk során, szinte minden újság ír róluk. A helyiek nagyon kedvesek, gyakorlatilag ünnepségsorozat a japánbéli tartózkodás, ugyanakkor végig megfigyeli őket a rendőrség. Emellett folyamatosan detektívek szegődnek melléjük, akik egyszerű, segítőkész helyinek adják ki magukat, és sokszor az egész napot velük töltik. Eleinte alig tudják lerázni őket, de Gyuszi kitalál egy módszert. Mivel csak elvétve lehet tejet kapni, a segédkezni próbáló kémektől mindig azt kéri, hogy azt szerezzenek, s ezzel jó pár órára ki tudja őket vonni a forgalomból.

Mire Japánból átérnek az USA-ba, már „sztárok”, bárhol hagyják a motort, az oldalkocsit teledobálják névjegyekkel, meghívásokkal. Hoover elnökkel és New York polgármesterével is találkoznak, sőt Hollywoodot is bejárják, így Gréta Garbóval, Kertész Mihállyal és Lugosi Bélával is megismerkednek.A szesztilalom okán alkohol nincs, a benzin viszont nagyon olcsó, egy gallon csupán 25 cent. Felkeresik a magyar közösség templomát, és magyar istentiszteleten vesznek részt. Könyvet adnak ki, amit a teljes országban árusítanak. Ez komoly bevételt hoz. Gyula beássa magát a chicagói alvilágba, piti gengszternek adja ki magát, megismerkedik, terveket sző mindenféle alakokkal, persze csak a hecc kedvéért.

Perth Amboy-ban egészen véletlenül egy magyar család házánál állnak meg, érkezésükre egy 4-5 hónapos farkaskutya szalad elő. Pont olyan, mint Hadzsi, ezért a fiúk nagyon megörülnek neki, pláne, mikor kiderül, hogy gazdái nem bírnak vele, és szívesen túladnának rajta. A csahos Miszter Hadzsi néven csatlakozik a csapathoz, s igaz amerikai létére sem autót, sem repülőt nem ugat meg, ellenben a lovakat, teheneket nem állhatja.

Mexikóba alig akarják beengedni őket, négy napot várnak a határon az engedélyre. Nagyon rossz utakon vergődnek el a kikötőig, illetve Kubáig.

Dél-Amerikában két évet töltenek. Nehézkes utazni, mert nincsenek utak, a helyiek megbízhatatlanok. A hegyek meredek emelkedőin csigázni (csörlőzni) kell a motort. A Cordilerákon a tengerpart sima, „kemény” homokján törnek előre sikerrel, egyszer azonban elakad a motor. Alig tudják a dagály előtt kiszabadítani, le kell szedni az oldalkocsit és az összes poggyászt is, hogy ki tudják húzni a dágványból.

Chiléből Argentínába 4000 méteres hágón kell átkelniük, azelőtt itt motorral soha nem járt senki. A brutális emelkedőkön a Harley nem tud feljutni, még úgy sem, hogy ketten tolják. Végül lóval vontatják fel, miközben a gázt is húzzák a motoron. Kétszer alszanak meg a Mendoza folyó partján. Távozásukat követően három nappal a folyó vízszintje az esőzések miatt 20 métert (!) emelkedett, s mindent elpusztított maga körül. Nem sokon múlt…

Argentínában elkeverednek a tengerparti mocsárban, Hadzsi mutatja az utat, hogy merre tudnak kijutni. Végül nem is nézik az iránytűt, csak a kutyát követik, így vergődnek ki.

A támogatók között olajtársaságok is voltak. A Vacuum Oil Company ma az ExxonMobil része

A motort teljesen felújítják. Rióból hajóval vissza Angliába, innen délnek hajtottak, kis Ibéria, Németország, majd haza. 1936. június 25-én Oroszvárnál lépnek be az országba, ünnepélyes fogadtatás várja őket, utána ebéd a Magyar Királyi Automobil Klubnál.

A kezdeti időkben a készített fényképek, képeslapok eladásából éltek, és mindenféle adományokat elfogadtak. Felkerestek híres embereket, politikusokat, ezek támogatták kisebb-nagyobb összegekkel a túrát. Később már előre értesítették az újságokat az érkezésükről, és célzottan a helyi magyarokat keresték meg. Idővel a bevételekből már nem csak az utazásra futotta, hanem haza is tudtak küldeni pénzt. Az amerikai úton kamerát is szereztek. Mindenhol népszerűsítették az országot, diavetítéseik során külön fejezetet szenteltek Budapestnek.

A motor háború alatt a Sulkowsky család Agárdi úti házának garázsában állt. 1945-ben a házat kifosztják, széthordják az autóklubok jelvényeinek egy részét. Később a motort egy ablakos veszi meg a Királyhágó téri piacon. Sulkowsky két filmgyárat alapított a túrán szerzett pénzből, később mindkettő csődbe ment. Idővel az Agárdi úti házat eladták, gyomorfekélye pedig ismét kiújult. A nagy utazó 1950-ben, műtét közben halt meg, 48 éves volt.

Bartha a Kiscelli kastély felett alapít kertészetet, s a Jáván látottak, tanultak alapján teraszosan alakítja ki a területet. 22 évvel élte túl barátját, 1972-ban hunyt el.

Az első  motoros, aki megkerülte a Földet, Carl Stearns Clancy volt. Túrájáról itt olvashattok.

A japán járműipar története (History of japanese automobile industry)

 Autó, Történelem   A japán járműipar története (History of japanese automobile industry) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
okt 272012
 

A japán járműipar története:

A jegyzetek Koichi Shimokawa „The Japanese Automobile Industry – A business history” című könyvén alapulnak.

Notes based on the book „The Japanese Automobile Indutstry – A business history” written by Koichi Shimokawa.

Shintaro Yoshida autómobilja, a Takuri (Yoshida-shiki) 1907-ből

1902 – Shintaro Yoshida és Komanosuke Uchiyama megalapítják az Automobile Company-t (Otomobiru Shokai) és építenek egy kéthengeres, 12 lóerős amerikai motor hajtotta próbajárművet. Ezzel leteszik a japán járműipar alapjait.

Torao Yamaba és családja pózol a kéthengeres, 25 lóerős, tíz fő szállítására alkalmas gőzkocsin. A jármű 4572 mm hosszú és 1371 mm széles volt, spirálrugókkal kiegészített laprugós felfüggesztésre épült, és gumikon gördült. Sajnos a korai japán autókról szinte semmilyen információ nem maradt fent, ezt az infót a www.prewarcar.com weboldalon találtam, a kép J.H. Wherry ” Automobiles of the World” című könyvében jelent meg.

1904 – Torao Yamaba kéthengeres gőzhajtású járművet készít Okoyamában.

1912 – A Masujiro Hashimoto által alapított Kaishinsha vállalat készít egy Dattogo névre keresztelt tanulmánymodellt.

1920 – A Hakuyosha előáll az Otomogo terveivel.

1923 – 250 darab Otomogo készül, ez a legnagyobb példányszámban gyártott modell a japán járműipar kezdeti éveiből. Tokiót komoly földrengés rázza meg, a helyreállítások során a kormány Ford T-Modelleket vásárol, amiket busszá építenek át.

1925-1926 – A Ford és a General Motors összeszerelő üzemeket hoz létre a szigetországban, s autók, illetve szállítójárművek gyártásába kezd.

1929 – Az importált járművek száma 15-16 000 ezer darab.

1933 – Létrejön a  Tobata Foundry Company járműipari részlege, a Nissan, ami a Datto névre keresztelt járművet szabadalmaztatja. Ezzel párhuzamosan a Toyoda Automatic Loom Works is létrehozza járműipari részlegét Toyota néven.

1935 – Beiktatják a Járműipari Törvényt (Automotive Manufacturing Industries Law – Jidosha Seizo Jigyo Ho), ami a Nissant és a Toyotát nevezi meg hivatalos járműgyártóként. A rendelkezés célja, hogy előnyt biztosítson a hazai gyártóknak, egyszersmind szabályozza a gépjárműimportot.

1936 – Független céggé válik a Toyota.

1940 – A háborús időszakban súlyos korlátozások lépnek érvénybe a a külföldi gyártókra vonatkozólag, így 1940-ben felfüggesztik tevékenységüket Japánban. A hazai gyártók javarészt középméretű szállítójárműveket készítenek, komoly problémát okozott azonban a (fejlett) beszállítók hiánya. Ekkor jön létre a Diesel Jidosha Kogyo, a Tokyo Jidosha Kogyo utódja, ami szintén hivatalos gyártóvá lép elő, és dízel teherautók, illetve buszok gyártásába kezd. A céget ma Isuzu Motors-ként ismerhetjük.

1940-1945 – A második világháború során a japán járműipar elsősorban hadászati célokra fejlesztett teherautókat készített, élen a Mitsubishi Heavy Industries-zel és a Hino Motors-szal. A gyenge beszállítói hálózat miatt az első évben csak 20 000 példányt tudtak gyártani.

1949. december 16. – Létrejön a Nippondenso Co. Ltd.

1950 – Nagy sztrájk a Toyotánál.

1952 – Elindul a személyautó-gyártás, a márkák európai vállalatokkal kötnek szövetséget a technika és technológia fejlesztése végett. Így jön létre a Nissan-Austin, a Hino-Renault és Isuzu-Hillman is. A Toyota és a Prince Motors japán gyártók saját útjukat járják.

1953 – Nagy sztrájk a Nissannál.

1956 – A japán járműipar éves termelése 111 000 jármű (teherautók és buszok is).

1966 – A Nissan felvásárolja a Prince Motors-t, és a Fuji Heavy Industries-zel megalapítja a Nissan Groupot. (Ez az egyetlen egyesülés a japán járműipar történetében 1991-ig)

1969 – Pénzügyi szövetségre lép a Mitsubishi és a Chrysler.

1971 – Szintén pénzügyi szövetségre lép az Isuzu és a General Motors, valamint a Toyo Kogyo (később Mazda) és a Ford.

1973-1974 – Olajválság. Az eladások némiképp visszaesnek.

1975 – Exportba kezd a Honda. Az összesített adatok szerint 6 941 000 jármű készül Japánban.

1977 – A Japánban gyártott járművek 51 százaléka exportra készül. A járműipari alkalmazottak száma 653 000 fő.

1980 – A Toyota éves termelése átlépi a hárommillió járművet. A Japánban gyártott járművek 54 százaléka exportra készül. Az összesített adatok szerint 11 043 000 jármű készül Japánban, ami az előző évhez viszonyítva 14,6 százalékos növekedést jelent.

1981 – A Honda gyárat épít Ohióban.

1982 – A Nissan gyárat épít Tennessee-ben. Az amerikai exportot „önkorlátozzák”, így valamelyest csökkennek az eladások.

1987 – A Toyota és a GM együttműködésbe kezd és közös gyárat építenek Kentucky-ban. Ugyanebben az évben a Mazda Michiganben, a Mitsubishi – a Chryslerrel közösen – Illinois-ban hozza létre saját üzemegységeit. A yen árfolyama csökken, ami az exportbevételek csökkenésével jár.

1990 – A Japán Kereskedelmi és Ipari Minisztérium adatai szerint az japán járműipar 42 400 milliárd yen bevételre tett szert az év során, ami a teljes japán ipar bevételeinek 13 százaléka.

1991 – Az összesített adatok szerint 13 245 000 jármű készül Japánban. (Németországban 5 150 000 db, Franciaországban 3 610 000 db). A Toyota (4,05 millió jármű) és a Nissan (2,32 millió jármű) együttvéve a termelés 48 százalékát tudhatja magáénak.

 

 

Kapcsolat az alkalmazottakkal:

Bevett szokás, hogy országos vagy iparági szakszervezetek helyett vállalatonként különálló munkástömörüléseket hoznak létre. Ezek vezetői ún. előkonzultációk során egyeztetnek a cég irányítóival,  ahol az üzleti és technikai tervekre is érdemi befolyással lehetnek.

 

Minőség:

A japán QC, azaz Quality Circle alapja a munkavállaló és a cég közötti kölcsönös bizalom, illetve a szoros együttműködés. A japán járműipar alkalmazottjai tisztában vannak vele, hogy minél jövedelmezőbb a vállalkozás, annál nagyobb fizetésre tehetnek szert, így lelkiismeretesen végzik munkájukat, s különösen nagy figyelmet fordítanak a minőségre.  Még a legkisebb felmerülő hibákat is azonna jelentik a vezetőségnek, egyszersmind megoldásukban is aktív szerepet vállalnak. Ez nem csak a minőségre, hanem a munkakörnyezetre, a kiadásokra és a termelékenységre is jó hatással van. Ezzel szemben Európában és Amerikában a munkások „csak gyártanak”, munkájukat pedig utólag ellenőrzik, ami folyamatos súrlódással jár, és lassítja a fejlesztési folyamatokat. A kilencvenes évek elején végzett felmérések szerint a japán gyárak méretükhöz mérten kétszer akkora kapacitásra képesek, mint az amerikai és európai riválisok, igaz, a munkaórák száma magasabb.

A magas minőséghez nagyban hozzájárul, hogy a japán ipar az egyéb területeken (pl. kohászat, gumi-, üveg- és műanyaggyártás) is komoly tradíciókkal rendelkezik.

 

Főbb beszállítók:

Nippon Hatsujo (lengéscsillapító, tekercsrugó)

Akebono Brake (fékrendszerek)

NOK (tömítések)

Nippontokushotugyou (gyújtógyertyák)

 

Ajánlott irodalom:

Honda történelem

Toyota történelem

Nissan történelem

Mitsubishi történelem

Mazda történelem

 

Copy Protected by Chetans WP-Copyprotect.