Ajánlott irodalom német nyelvet ismerőknek: Karl Benz – Lebensfahrt eines deutschen Erfinders
(magyarul: egy német feltaláló életútja)
Egyhengeres, négyütemű, 954 köbcentis, „sonkás” főtengellyel, elektromos gyújtással, vízhűtéssel. 400-as percenkénti fordulaton 0,55 kW-ot adott le. A motor súlya 95,3, az autóé 265 kilogramm volt.
Érdekességei:
– nyitott főtengely
– a szívásért felelős csúszószelepet tolórúd mozgatta
– a kipufogó tányérszelepét vezérlőtárcsa, szelephimba és tolórúd nyitotta
– csepegtető olajozás
Benz a nagy lendkereket vízszintesen erősítette a karosszériához, mert félt, hogy a függőleges giroszkóp hatás negatívan befolyásolja az autó stabilitását.
A szükséges levegő-üzemanyag keveréket elpárologtató karburátor segítségével állította elő, amit maga fejlesztett ki. 4,5 liter ment bele, ez volt az üzemanyagtartály is. Persze semmire nem volt elegendő, mert a fogyasztás nagyjából 10 liter volt 100 kilométerenként.
A levegő-benzin arányát egy tolattyús szelep szabályozta, ennek állásától függött a leadott teljesítmény, attól függően, hogy mennyire zárta el a szívócsatornát. A szelep szabályozókarját könnyedén el lehetett érni a vezetőülésből. A motort a lendkerék megforgatásával lehetett beindítani.
A gyújtást szintén Karl dolgozta ki, méghozzá Ruhmkorff gyújtótekercsét felhasználva. Ezzel transzformálta fel az áramot, amiből az általa készített gyertyák „húztak” ívet.
A porlasztáshoz hasonlóan a hűtés is a párologtatáson alapult. Menet közben állandóan víz csöpögött a motorra, ami aztán szabadon elpárologhatott, elvonva a motor hőjét. Emiatt állandó víz utánpótlásra volt szükség.
Az autó vázát vascsövekből hegesztették össze. Mivel akkor még nem volt ismert a függőcsapszeges kormányzás (1893-ban maga Benz találta fel), Benz csak egy első kereket használt. Ez rugózatlan volt, elfordítását fogasléc és állítókar tette lehetővé.
A gumik is Benz munkáját dicsérik, csupán a felniket vásárolta. A hajtás két lánc illetve előtéttengely közreműködésével jutott a merev hátsó tengelyre, ami elliptikus rugók közbeiktatásával kapcsolódott a vázhoz.
Összességében kijelenthetjük, hogy Benz járműve stabil volt és rendkívül korszerű.
Bertha Benzet az utak királynőjének is szokták hívni.
Cäcilie Bertha Ringerként született, nyolc testvére volt.
Miután összeházasodtak, először albérletbe költöztek, majd Carl vezetésével felépítették házukat Mannheimben. Első gyermekük 1873 május elsején született.
Az ezt követő 15 év az anyagi problémákról szólt, a kis műhely nem ment, ellenben további három gyermek érkezett. Bertha nem csak kitartott férje mellett, hanem a technikai részletekbe is beleásta magát, sokszor remek ötletekkel segítve férjét.
1878-ban Carl bemutatta új motorját, de csak 1882-re szerzett tőkéstársakat. Velük alapította meg a Mannheimi Motorgyárat, de hamar összevesztek, Benz 1883 januárjában, három hónapnyi együttműködés után kilépett.
Még 1883-ban Karl új partnerekkel létrehozta a Benz & Cie. Rheinische Gasmotorenfabrik Mannheim céget, és nekiállt fejleszteni autóját. Az első próbautakat 1885-ben tették meg.