Panhard et Levassor – Émile Levassor és René Panhard

 Autó, Életrajz, Érdekesség, Rekordok, Technika, Történelem, Versenysport   Panhard et Levassor – Émile Levassor és René Panhard bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
jan 072015
 

René-PanhardLouis François René Panhard

(Párizs, 1841.05.27.- La Bourboule, 1908.08.16)

Mérnök, kereskedő, feltaláló, kedves, joviális ember. Párizsban született, Jean-Louis Périnnél, faiparral kezdett. Périn halála után összeállt Panharddal, közös cégüket (Panhard et Levassor) 1890-ben alapították.

1867-ben társult Périnnel, eleinte famegmunkáló szerszámokat gyártottak, majd a porosz-francia háborúban tüzérségi eszközöket.

1878 – Megkapja a Francia Köztársaság Becsületrendjét.

1886 – Meghal Jules Perin, a Périn, Panhard & Co. neve Panhard et Levassorra változik.

1904 – Megnyeri a St. Luisi világkiállítás fődíját.

Fia, Paul Panhard és unokája, Jean Panhard is vezette a céget. 31 évig volt Thiasis polgármestere.

 

Emile-LevassorÉmile Constant Levassor

(Marolles-en-Hurepoix, 1843. január 21. – Párizs, 1897. április 14.)

Ő is az École Centrale Paris-ban végzett, és ő is Périnnél dolgozott.

1873 – Betársul a Perin, Panhardra & Co. -ba.
1875 – A Perin, Panhardra & Co. gázmotorok gyártásába kezd Deutz licenc alapján.

1886 – Edouard Sarazin, a Daimler jogok belga birtokosa őt kérte fel a francia gyártásra.

1888 – Meglátogatja Daimlert Canstattban, és megállapodik a licencről. 20 százalék az özvegynek, 8 százalék neki, 12 százalék Daimlernek.

1890  – Elveszi Eduard Sarazin özvegyét, Louise Sarazint, majd Panharddal autók gyártásába kezdtek.

1895-ben indult a Párizs-Bordeaux-Párizson, elsőként futott, de nem nyertek, mert négyüléseseknek írták ki a versenyt, de Levassor kocsija kétüléses volt. 48 órát vezetett egyhuzamban. 25 km/órás átlagsebesség.

1896-ban a Párizs-Marseille versenyen félrekapta a kormányt egy kutya miatt, kiesett a kocsiból és olyan súlyosan megsérült, hogy már nem tudott felépülni. Egy évre rá meghalt.

1907. november 26. – Szobrot állítanak neki a Alexandre-et-René-Parodi téren, Párizsban. Az alkotó Jules Dalou.

1932 – Párizsban utcát neveznek el róla.

Usines Panhard-Levassor avenue d'IvryA Panhard et Levassor vállalat

1890-ben adták el az első autót. A sorozatgyártás 1981-ben kezdődött. Wilhelm Maybach által tervezett V2-es dolgozott benne.

Elsőként alkalmazott megoldások: kuplungpedál, előre helyezett csőregiszter (1896-tól), a hűtőfolyadék keringetéséről a lendkerékre erősített szivattyúlapátok gondoskodnak), 1895 első modern váltó és első kormánykerék. A váltó háromfokozatú volt, a kimeneti tengely forgásiránya változtatható volt.

1891 – első teljesen saját autójuk, egyben a világ első szériagyártású autója (!). A kocsi a Systéme Panhard elvre épült, azaz elöl a motor, hátul a hajtás. Az erőátvitelről saját fejlesztésű tolófogaskerekes sebességváltó gondoskodott. 3500 francot kértek érte. Ebben az évben megosztották a Daimler licencet Armand Peugeot-val, aki szintén autógyárat nyitott.

Panhard rúd – keresztirányú támasztórúd, ami az alvázkerethez vagy a karosszériához kapcsolja a merevhidas hátsó futóművet, hogy még stabilabb legyen az útfekvés.

Új motor: Daimler Phoenix. 1,2 literes, 4 lóerős, 1,4-es, 6 lóerős (1895) és 2,4-es, 8 lóerős (1896)

1892 – a korábbi vasráf helyett tömör gumik

1895 – Párizs-Bordeaux-Párizs – 1178 km. Levassor öt lóerős benzinessel indult, 19 óra 25 perc alatt ért Bordeaux-ba, 48 óra 48 perc alatt a teljes utat. Nyitott differenciálmű.

Panhard-Levassor Type A1 6CV 1896-1902Panhard-Levassor Type A1 6CV 1896-1902

1897 – alumíniumötvözet váltóház, felfújt gumi. Azonos pedálsorrend, mint ma. Levegőszelep, hogy kevesebbet fogyasszon. Nagy hangsúlyt fektettek a kiváló minőségre és a megbízhatóságra.

1898 – (Modellek: Landaulette)

1900 – Összekötötték a kuplungot és a féket, így lassításnál automatikusan oldott a tengelykapcsoló.

1904 – 1200 Panhardot adtak el. (modellek: Berline)

1905 – 10 500 cm3, hat henger.

1906 – 11 000 cm3, hat henger.

1911 – Elkezdik a csúszószelepes, Knight rendszerű motorok gyártását. 1939-ig gyártották.

1912 – Mind a négy kerék fékezett.

1914 – (Modellek: Coupé de Ville – hathengeres, 2,6, 2,8 liter)

1934 februárjában George Eyston 214 km/órás sebességrekordot futott a 290 lóerős 35CV modellel. (Modellek: Panoramique 1934-35)

1936 – 1939 – Panhard Dynamic – hathengeres motorokkal, hidraulikus fékkel, négy független felfüggesztés, torziós rugózás, burkolt kerekek, lámpák, kormány a műszerfal közepén. Eleinte 2,5 liter, aztán 2,86, majd 3,8 liter. Louis Bionier volt a formatervező. A palettát buszokkal, teherautókal és könnyű, páncélozott járművekkel bővítették ki, de így is csak nehezen vészelték át a nagy világválságot.

Panhard Dynamic X77 1936–38Panhard Dynamic X77 – 1936–38

1945 – Dyna 100 (VP1) . Voiture Petite, magyarul kisautó. A karosszéria és a kéthengeres, léghűtéses motor egyaránt alumíniumból készült, a főtengelynél pedig görgőscsapágyat alkalmaztak, így magasabb lehetett a fordulatszám. 610 cm3, 22 lóerő, boltozatos égéstér, minden hengernek saját ventilátor, nyomórudas vezérlés, torziós szeleprugók. Négyfokozatú váltó (három fokozat plusz overdrive), V-alakú hátsó lengőkarok, hátul oldalanként három torziós rúd. Elsőkerékhajtás, alsó és felső keresztirányú laprugók elöl. Az alapmodell 560 kg, négyajtós és háromajtós (camionette) kocsitest, Facel-Métallon karosszálta. Később 745 cm3 (32 LE), 750 cm3 (36 LE, majd 37 LE, ezek akár 120 km/óra sebességre is képesek voltak). Hiába volt jó, a 4CV és a 2CV olcsóbb volt, nem kellett a népeknek. Panhard nem igazán tudta tartani a lépést a nagy gyártókkal, kevés volt a kereskedője, korlátozottak voltak az anyagi lehetőségei, a gyár pedig kicsit volt és elavult, a karosszériákat javarészt beszállítók készítették. A kiváló alapokat sokan használták versenyautók építésére, és számos sikert arattak. Charles Deutsch és Rene Bonnet például sok versenyt nyertek átépített Panhard kocsikkal.

1948 – Panhard Dynavia aerodinamikai tanulmányautó.

1954 – Áttervezik a Dynát, és Dyna Z néven forgalmazzák tovább. Négyajtós, hatszemélyes, önhordó alumíniumkarosszéria és alumínium futómű. Volt még Dyna X és Dyna Cabriolet is. Új motort akartak fejleszteni hozzá, de nem volt rá keret. Ennek ellenére hatalmas siker lett, 1959-ig 120 ezer darabot gyártottak, mégsem sikerült kihúznia a bajból a vállalatot. Egy DB-Panhard nyeri a Le Mans-i 24 órás 750 köbcentis kategóriáját.

1955 – Megkezdődik az együttműködés a Citroennel, ami 25 százalékot vásárol a Panhard et Levassorban, és kereskedéseiben elkezdi forgalmazni a Dynát. A 2CV AU és AK modelleket gyártották együtt.

1958 – Acélkarosszériát kap a Dyna.

Panhard_Dyna_Z_851cc__1958Panhard Dyna Z – 851 cm3 – 1958

1960 – Érkezik a PL17, ezt is árulják a Citroen-kereskedések. A Dyna Z alapjaira épült, de másként nézett ki. Jaeger félautomatikus váltóval is forgalmazták. Hat személyes, 6,0 l/100 km fogyasztás.

1961 – Három PL17 végez a Monte Carlo rali első három helyén. A modell több fogyasztási versenyt is megnyer.

Panhard PL17 Monté Carlo - 24H du MansA Panhard PL17 nyert Monte Carlóban és kategóriájában a Le Mans-i 24 óráson is

1963 – Modellfrissítés a PL17-en. Új kerekek, hatékonyabb dobfékek (ETA – Evacuation Thermique Accélérée), megjelenik a kabrió változat. Az alapár 6375 frank volt, a végsebesség elérte a 130 km/órát. Szintén 63-ban jelent meg a 24 típuskódú modell. Ez volt a Citroen DS elődje, 2+2 üléses és négyüléses változatban értékesítették. Ebben az évben jön a kétajtós Panhard 24. Ezt is Louis Bionier tervezte, nagyon könnyen kezelhető, szép és különleges utasterű autó volt.

1963 Panhard 24 CT brochureA Panhard 24 ct prospektusa 1963-ból

1965 – A Citroen az utolsó részvényeket is megvásárolja, a Panhard a cég tulajdona lesz. Összesen 130 ezer PL17 készült, a modell iránti kereslet lecsökkent, ezért abbahagyták a gyártását.

1967 – Megszűnik az márka.

2005 – A francia Auverland megveszi a Panhard nevet a PSA-tól és Panhard General Defense néven folytatja működését. Hadiipari cég.

 

Cégvezetők: Émile Levassor 1890-1897, Arthur Kerbs 1897-1915,-Paul Panhard 1915-1936 (?), Jean Panhard 1936 (?)-1967

 

Háború utáni modellek:

Név Típus Gyártás időtartama Csúcsteljesítmény (LE) Összlökettérfogat
Dyna 100 X 84 1945 – 1950 22 610 cm3
Dyna 100 X 85 1950 – 1953 28 610 cm3
Dyna 120 X 86 1950 – 1953 38 745 cm3
Dyna 130 X87, X89 1952 – 1953 40 851 cm3
Dyna Junior X 90 1952 – 1956 42 851 cm3
Dyna 54 (Dyna Z) Z1-3/5/6/11/12/15-18 1953 – 1959 42 851 cm3
Dyna Tigre Z14, Z16, Z17 1957 – 1959 50 851 cm3
PL 17 L1/3/4 1959 – 1962 42 851 cm3
PL 17 Tigre L1/2/3/4 1959 – 1962 50 851 cm3
PL 17 Cabriolet L 5 1961 – 1962 50 851 cm3
PL 17/17B L 6 1962 – 1965 50 848 cm3
PL 17 Tigre/17 BT L 7 1962 – 1965 60 848 cm3
PL 17 Cabriolet L 8 1962 – 1963 60 848 cm3
PL 17 Break L 9 1963 – 1965 50 848 cm3
CD Tourisme-Rallye CD 1963 60 848-851 cm3
24 CT N1 1963 – 1967 60 848 cm3
24 C N2 1963 – 1964 50 848 cm3
24 BT N4 1964 – 1967 60 848 cm3
24 B/BA N5 1964 – 1967 50 848 cm3

.

Források:

Veterán Autó és Motor

Horváth Árpád – A gépkocsi  regénye

Chrysler: The Life and Times of an Automotive Genius

justacarguy.blogspot.hu

http://www.citroenet.org.uk/panhard-et-levassor/panhard-01.html

Nigel Mills – No 5 The Birth of Motor Racing

http://www.panhardusa.org/aboutpdb.phtm

http://pietondeparis.canalblog.com/archives/2013/08/19/27860147.html

http://www.sportscarmarket.com/columns/profiles/race/2686-1962-panhard-cd-le-mans-coupe

Wikipédia

Louis Renault élete (The life of Louis Renault)

 Autó, Életrajz, Technika, Történelem, Versenysport   Louis Renault élete (The life of Louis Renault) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
okt 272013
 
Louis RenaultLouis Renault 1926-ban

 

Jegyzetek Anthony Rhodes 1969-ben kiadott „Louis Renault – A Biography” című könyvéből.

Notes based on Anthony Rhodes’ „Louis Renault – A Biography”, published in 1969.

Louis Renault élete:

1877. február 15. – Párizsban megszületik Louis Renault. Hatan vannak testvérek, ő érkezik negyedikként. Apjuknak, Alfred Renault-nak szövetboltja volt, később gombok gyártására állt át. Burzsoá család voltak, de a szerényebb jövedelműek közé tartoztak, a hat testvérből csak Marcel ment külföldi tanulmányútra. Édesanyja, Louise Berthe Magnien Tiers rendi nővér volt, a családnak a Párizs közeli Billancourtban (ma a metropolisz része) volt egy kis birtoka. Louis még tíz se volt, mikor a kertben hagyott kiszuperált bojlert felújította és üzembe helyezte.

1889 – Renault meglátogatja a Párizsi Autókiállítást, ahol egy életre beleszeret a „ló nélküli szekérbe”. Később úgy döntött, hogy nem érettségizik le, inkább jelentkezett a De Dionhoz. Nem vették fel, így bátyjai kérték, hogy szálljon be a családi bizniszbe, de nem hajlott a dologra. Helyette M. Dealunay-Bellville bojlergyárában helyezkedett el 1896-ban.

1891 – Meghal Alfred Renault. Fernand és Marcel veszi át a családi vállalkozást.

1896 – Louis Renault a hadseregben találmányokkal hívja fel magára a figyelmet. Neki köszönhetjük az automatikus, függőtáblás céllövőrendszert, és egy kétcélú járművet is épített, ami a személyszállítás mellett aggregátorrá volt alakítható, és nagy teljesítményű keresőlámpát működtetett.

1898 – A seregben elég pénzt gyűjtött, hogy vehessen magának egy De Dion ¾ hp triciklit. Mivel a konstrukció nem tetszett neki, az alapoktól építette újjá az autót, s négykerekűt készített belőle. Feltalált egy újfajta erőátviteli rendszert, aminél a főtengely – tengelykapcsoló és háromfokozatú váltó közbeiktatásával – a kardántengelyt hajtja, s a karosszériát is ő készítette. A kocsi december 24-én lett kész, 48 km/óra volt a végsebessége, és mindössze 249 kilót nyomott. Louis Renault szabadalmaztatta a „közvetlen hajtást kardán tengellyel és kúpfogaskerékkel”. Sikereit látva bátyjai felajánlották, hogy alapítsanak közös járműgyártó céget, amibe fejenként 20 ezer frankkal szálltak be. Francia elődjeik: De Dion, Panhard, Peugeot, Levassor, Darracq, Serpollet.

1899 – márciusában, a Petites Affiches publikálta, hogy 60 000 frank kezdőtőkével megalakult a Renault Fréres vállalat. Magyarul Renault Fivérek.

1899 június 12-én Louis Renault kiállítja járművét a Párizsi Autókiállításon, ahol 16 megrendelés érkezik rá. A feltaláló megvesz egy öreg csónakházat, birtokukra szállítja, és műhelyként rendezi be. Időközben M. Viet motortervező távozik a De Dion-Buttontól, a cég vezetői ugyanis nem láttak fantáziát többhengeres motor koncepciójában. Viet Renault-nál helyezkedik el, s megépíti azt a négyhengeres motort, amivel később megnyerik a Párizs-Bécs futamot. A versenyzés fontosságára Marcel Renault mutatott rá, aki kilépett a szövetkereskedésből, és a Renault reklámügyeit vállalta magára. Tehetsége nem csak a marketing terén, hanem a versenyzésben is megmutatkozott, miként Louis is elismert pilótának számított. Érdekes történet, hogy a Párizs-Toulouse-Párizs versenyen Louis-nak elromlott a zsíradagolója, s szinte a teljes távot úgy tette meg, hogy fél kézzel egy tölcsérbe adagolgatta a kenőanyagot. Éjszaka véletlenül nekiszáguldott egy kivilágítatlanul haladó szekérnek, amin a kocsis elaludt, így észre sem vette, hogy Renault kirepült az autóból és eszméletlenül landolt az út közepén. Szerencsére Renault egy órán belül magához tért, s nem ütötte el senki.

1901 – Louis Renault győzedelmeskedik a Párizs-Berlin verseny könnyűsúlyú kategóriájában.

 

Marcel RenaultMarcel Renault szágult a Párizs-Madrid versenyen 1903-ban

 1903 május 24. – Marcel Renault balesetet szenved a Párizs-Madrid versenyen. Mivel csak földutak voltak, az autók hatalmas port vertek, az előzőknek gyakorlatilag teljesen vakon kellett véghez vinnük a manővert. Marcel Léon Théry-t akarta megelőzni, de a portól nem látta, hogy kanyar következik, és 130 km/órával az ív mentén futó árokba hajtott. Miután az autó eleje becsapódott az árokfalba, még háromszor megpördült a levegőben, és nagyjából 30 méterre az úttól csapódott a földbe fejjel lefelé. Marcel sajnos nem esett ki a bukfencek során, így maga alá temette saját járműve. – Külső sérülései nem igazán voltak, de látszott, hogy eltörtek a bordái, és nem volt tudatánál – mondta el később Maurice Farman, aki – Renault mögött versenyezve – elsőként ért a helyszínre.

1903 május 24. – Marcel Renault a kórházban belehal belső sérüléseibe. A sok baleset miatt leállítják a versenyt, és betiltják az ilyen jellegű futamokat.

Louis Renault folyamatosan fejlesztéseken törte a fejét, s keményen hajtotta beosztottait is. Reggelente mindig sétált, mert fontosnak tartotta a testmozgást. Az üzletmenetre vonatkozólag három fő szabályt vallott: minden egyes frankot vissza kell forgatni, kölcsönök helyett teljesen önellátónak kell lenni, soha nem szabad tartozni (a munkásoknak se). Nem szerette a bankokat, a gazdasági válságokat is anélkül vészelte át, hogy segítséget kért volna.

Az első komoly nő Jeanne Hatto volt az életében, a színésznővel tíz évig éltek együtt. A hölgy az Opéra Comique-ben énekelt, aktív társasági életet élt és elutasította Renault házassági ajánlatát, mert félt, hogy törést okozna karrierjében. Louis Renault nem szerette felhajtást és a partikat, csupán a teniszklubnak volt tagja. Sporttársai nyers embernek tartották, ha pályát foglalt, s az előző páros nem végzett időben, nem engedte, hogy lejátsszák a hátra maradt pár percet.

Időközben megvásárolta a testvérek részét is a vállalatban, és felkutatta, illetve kártérítésre kötelezte mindazokat, akik engedély nélkül használták szabadalmait.

 

Usines RenaultA Renault Fréres bejárata a rue de Cours-on (ma Emile Zola avenue)

 1906 A Párizsi Taxivállalat 1500 kéthengeres Renault-t rendel 3800 frankos darabáron. Renault találta fel a taxamétert is! Négy típust gyártottak:

–          kéthengeres, tíz lóerős személyautó

–          kéthengeres, nyolc lóerős taxi

–          négyhengeres, 14 lóerős (a Párizs-Bécs-győztes versenyautó utcai változata)

–          négyhengeres, 35 lóerős (a Párizs-Bordeaux-győztes versenyautó utcai változata, akár 116 km/órára is képes volt)

+ volt egy négyhengeres, 20 lóerős luxusautó beszállított kasztnival, amit kormányzati főként célokra használtak.

Emellett az év végén piacra dobott egy 20 lóerős, öttonnás, 21 üléses buszt is, ami 13 km/órával szelte az utakat Párizsban, valamint két-, három- és öttonnás teherautókat is gyártottak.

Ebben az évben nyerte meg Szisz Ferenc a világ első GP futamát. Természetesen Renault volánjánál.

1908 – Meghal Fernand Renault. Megjelenik az első hathengeres a kínálatban. 9,5 liter, 50-60 lóerő. Renault saját rendszerű, felülvezérelt szelepelést talált ki.

1910 – Renault kereskedés nyílik Madridban.

1911 – Meghal Louise Berthe Magnien.

1912 – Kiállítanak a Tokiói Vásáron. A darabszámos bérezés miatt kitör az első sztrájk. Renault 37 éves, 5200 alkalmazottja 3000 szerszámgépe van, és több mint 10 ezer autót adott el az évben. Időközben Le Bon könyvét olvassa, élénken érdeklődik Henry Ford, a tömeggyártás és a taylorizmus iránt. Elutazik az Egyesült Államokba. Japánban, Oroszországban, Indiában és Új-Zélandon is árulják autóit.

Henry Forddal jól megértik egymást, Ford bemutatja gyárait, sokat beszélgetnek a munkások viszonyairól is. Kettőjük gondolkodásában – Rhodes szerint – az jelentette a főbb különbséget, hogy Ford idealistább volt, a magánéletben is segíteni kívánta munkásait, míg Renault úgy gondolta, hogy elég a tisztességes bérezés. Szó esett a szakszervezetekről is…

1913 – Hárommillió (arany) frank a cég éves profitja.

1914. augusztus 2-án eltűnik a gyárból két fiatal mérnök. Mint kiderül, beépített német kémek voltak, s a Renault által tervezett 80 lóerős repülőgépmotor terveit lopták el, miután Renault nem fogadta el a németek 100 ezer márkás ajánlatát.

Renault Taxi MarneA Marne taxijai a filmkészítőket is megihlették. Íme, egy képkocka az 1974-es
Vive La France című moziból. Ilyen 8CV Landaulet-kkal indultak hadba a katonák
 

1914. szeptember 7-én Gallieni, Párizs katonai vezetője háromezer katonát toborzott, hogy a Marne partján feltartóztassa a németeket. A katonák szállítását a Renault taxikkal oldották meg, olyan gyorsasággal, hogy a németek is meglepték. A művelet „Marne taxijai” néven vonult be a történelembe, az autókban 1100 köbcentis, kéthengeres motorok dolgoztak, az 1914 előtti időszakban ezek voltak a cég legnépszerűbb termékei.

Időközben a Renault gyár lövedékek (shells) gyártására állt át, novemberben már napi 6000 darabot készített a billancourti üzemegység.

1915 februárjában elkészül az új, 200 lóerős repülőgépmotor, ami Maurice Farman géptörzsbe kerül, majd 300 lóerős változatokra és Bréguet géptörzsre álltak át. 220 C típuskóddal nyolctonnás, hosszú távokra készített tüzérségi vontatókat is gyártott.

1917. február 22-én startra kész az első könnyű súlyú Renault tank. Csupán hat tonna volt, 18 mm-es páncél borította, viszont szellőzési problémái voltak, így csupán 173 centi alatti pilóták vezethették.

1918 nyarán Louis Renault egy teniszpartin megismerkedett Christiane Boullaire-rel egy párizsi jegyző lányával, akit szeptember 26-án feleségül is vett. Csak kevesen voltak a menyegzőn, mert Renault továbbra sem élt társasági életet, s kollégáin kívül tulajdonképpen senkivel nem volt szorosabb kapcsolatban. Fiatal, ambiciózus és rendkívül intelligens felesége gyorsan kiköszörülte a csorbát, Christiane ugyanis fényűző társasági életet élt, s mindenkit lenyűgözött. Egyszer még XIII. Alfonz spanyol királyt is meghívta vadászni a herqueville-i nyaralóba.

1919. február 8-án elindul az első menetrend szerinti repülőgépjárat Párizs és London között. A Goliath-Farman gépet 300 lóerős Renault-motor hajtotta. Február 12-én a Brüsszeli járat is elindult.

1919 augusztusáról van egy összegzés, hogy miként állt a hadiipari termelésre áttért billancourti üzemegység. Három hangárban volt acélöntöde 500 tonnányi nyersanyaggal, plusz vas-, alumínium- és rézöntöde, 7000 négyzetméter kovácsműhely, 23 ipari kalapács 7 tonnáig, 23 présgép 60-tól 800 tonnáig, 10 200 nm általános összeszerelő csarnok és további hangárok a repülőgépek összeszereléséhez.

1921 elindul egy 9,1 literes, 145 km/órás sebességre is képes luxusautó gyártása, ami 1928-ig marad a kínálatban. Louis Renault feltalálja a gumi motortartó bakokat.

1922 – A cég neve Société Anonyme des Usines Renault-ra változik.

1926 – A 9,1 literes szörny áramvonalas kasztnival készített változata volt az első autó, ami képes volt 160 km/óra feletti átlagsebességre 24 órán át.

Citroennel sokáig versengtek, és nem csak a piacon. Renault megvásárolta a Citroen gyár melletti telket, és egy hatalmas „Renault – 2 kms to Billancourt” táblát helyezett ki, amire André pont rálátott irodája ablakából.

1929 – Francois Lehideux feleségül vesz Fernand Renault lányát, majd igazgatóként helyezkedik el a Renault-nál.

1931 – Renault meghívja Citroent, hogy megnézze az Ile de Seguin gyáregységet.

1935 – Citroen csőbe megy, Renault azt mondta: „az egyetlen piszkos trükk, amit valaha elkövettem Citroen ellen, hogy megmutattam neki Ile de Seguint. Tudtam, hogy három hónap alatt akarja majd elérni, ami nekem harminc évembe tellett”. Csődbe ment riválisát azért nem vásárolta meg, nehogy rásüssék, hogy ő tette tönkre. Végül a Michelin család veszi meg a Citroen részvényeit. Citroen belerokkan a csődbe…

1935 július 30-án meg is hal szegényke.

A szakszervezetek Renault ellen bujtogatják a munkásokat, az 1936-ban kormányra kerülő Popular Front koalíció (szocialisták, kommunisták és radikálisok) pedig szabályosan neki esett a francia nemzet gerincét és gazdasági alapját adó polgárságnak, illetve iparosoknak.

 

Hamarosan folytatom…

 

Eladások:

1899 – 71

1900 – 179

1901 – 347

1902 – 509

1903 – 780

1904 – 1100

1905 – 1200

1906 – 1600

1907 – 3000

1908 – 4500

1909

1912 – 10000

 

Forrás:

Anthony Rhodes – „Louis Renault – A Biography” – 1969

Smith&Marton archív

Sulkowsky Zoltán és Bartha Gyula – Motorral a Föld körül

 Életrajz, Érdekesség, Motorkerékpár, Rekordok, Történelem, Túra   Sulkowsky Zoltán és Bartha Gyula – Motorral a Föld körül bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
nov 272012
 

 

Mint ismeretes, 1928-ban Sulkowsky Zoltán és Bartha Gyula egy oldalkocsis Harley-Davidsonnal körbemotorozta a Földet. Csodálatos kalandjukról Sulkowsky könyvet is írt Motorral a Föld körül címen, ezt fogom most kijegyzetelni.

Alapadatok:

1928-1936

68 ország

170 000 km

Több ezer cikk jelent meg róluk

Filmeztek

270 automobil klub jelvénye gyűlt össze az oldalkocsin

Útirány: Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Marokkó, Algéria, Tunézia, Kairó, Jeruzsálem, Bejrút, Szíria, Törökország, Bulgária, Bukarest, Budapest, Athén, Luxor, Sudán, Karachi, Bombay, Delhi, Lahore, Madras, Colombo, Ausztrália, Padang, Szingapúr, Bangkok, Saigon, Hanoi, Hongkong, Peking, Nagaszaki, Tokió, Honolulu, San Francisco, Los Angeles, Chicago, Toronto, New York, Mexico, Havanna, Panama, Chile, Brazília, London, Dublin, Brüsszel, Madrid, Nizza, Bern, Zürich, München, Bécs, Budapest

Milánóban találták ki, akkoriban nagy divat volt az utazás. Bohém fiatalemberek voltak.

Zoltán 1902-ben született, apja gyermekkorában Németországba költözött. A nagyapja fogadta örökbe, utána kapta a Sulkowsky nevet. Hadapród Iskola, Katonai Főreál, Ludovika Akadémia, Műszaki Egyetem, utána nevelőként dolgozik, vidékre kerül, itt alakul ki benne az utazás iránti vágy.  Anyanyelvi szinten beszélt németül.

Bartha Gyula Erdélyben született, igazi ezermester volt, ő tartotta karban a motort.

Évekig spórolnak, végül 1927-re jön össze a pénz az első külföldi útra, így kerülnek Olaszországba.


Túrabemutató a Magyar Televízió Múlt-kor című műsorában

Az 1922-es évjáratú oldalkocsis Harley-Davidsont Párizsban vásárolták. Az oldalkocsi árát csak akkor fizették ki, mikor visszatértek. Észak-Amerikában ellátogattak a Harley-gyárba, ahol kaptak egy vadonatúj, 1928-as Harley-t (ez a Közlekedési Múzeumban megtekinthető), ezt azonban nem használták, az eredeti motort egy ablakosnak adta el a család.

Palesztináig egy hölgy is utazott velük, Mimi (Tila Boriska), a Párizsban élő fiatal, modern, fiús, sportos magyar festőnő. Spanyolországban ő vezet, mikor fejre állnak egy kanyarban, szerencsére sem a motornak, sem nekik nem esik bajuk. A Közel-Keleten maláriát kap, kiszáll a túrából, helyette egy kutya, Hadzsi veszi át az oldalkocsit.

Marokkó francia részeire külön engedéllyel léphetnek csak be, mert – bár a világháborúnak 10 éve vége – az ellenséges országok polgáraival szemben korlátozások élnek. Ezeken a területeken nagyon jó az útminőség.

Algériában megismerkednek a helyi francia légió katonáival, közöttük az első magyar sorozatgyilkosként elhíresült Kiss Bélával.

A szíriai sivatagban Damaszkusz felé hajtottak, amikor lovas beduinok kezdték követni őket. Mivel lövöldözni kezdtek, egyértelművé vált, hogy nem barátkozni akarnak, Zoltán odahúzott hát neki. A motorkerékpár nehezen bírta a bukkanókat 50 km/óránál , de nem hullott szét, ugyanakkor a beduinok sem maradtak le. Végül elérték a műutat, itt 100 km/órára volt képes a Harley, így megmenekültek. Terepgumik híján a laza talajon folyamatos volt a küzdelem, a csomagok leszedése mellett sokszor az oldalkocsit is le kell szerelniük, hogy át tudjanak jutni az adott akadályon. Volt, hogy csak napi 10 km-t jutottak előre, s megesett, hogy vasútvonalon haladtak, méterről méterre, talpfáról talpfára gurulva. Esténként nagyon hideg volt a sivatagban, s nem volt fa, amivel tüzelhettek volna.

Nehéz benzinhez jutni, a motor fogyasztása nagyjából 8,0 l/ 100 km.

Jeruzsálemben isznak abból a kútból, amiből egykoron Mária is ivott.

Indiát is bejárták. Akkor még csak 350 millióan éltek az országban. Hadzsit nem lehet elengedni, mert rengeteg a beteg, kóbor állat, félő, hogy baja lenne. A vízből sehol nem lehet inni, folyamatosak a lepra- és kolerajárványok. Gwailor és Agra között a szabad ég alatt töltik az éjszakát, s tucatnyi farkas támad rájuk. Egy-kettőt le is lőnek, közben nagyobb tüzet raknak, egész éjjel virrasztanak. Vendégül látta őket több maharadzsa, egyiknek-másiknak 5000 fős szolgaserege volt. Hadzsi Calcuttában megbetegszik, a „hő tökreteszi a tüdejét”. Hiába kezeltetik, mire Madrasba érnek, meghal szegény kutyus. A legviccesebb eset Hadzsival kapcsolatban, mikor egy tehén a motor elé sétált, s felborultak. A kutya lerepült, majd a tehénen állt bosszút…

 

Hármasban Mimmy-vel

Ausztráliában szembesültek a fehér invázió hatásával, a gyarmatosítók szinte teljesen kiirtották a bennszülött lakosságot. 11 000 kilométeres kört tesznek az országban. Vadászgatnak, emut szeretnének lőni, de nagyon gyors, nem tudják eltalálni. Végtelen birkákkal teli mezőkön haladnak, sok terület kerítéssel van bekerítve. Kétszáz kilométerre vannak a legközelebbi várostól, mikor megszorul a dinamó, s ezáltal kitörik a „vezérlőmű” fogaskerekének három foga. Nincs mese, muszáj új fogaskeret szerezni, ehhez azonban valahogy el kellene jutniuk valamelyik nagyobb településig. Három napig vesztegelnek, a vizük már fogytán, mikor végül arra jön egy tevekaraván, és szekérre teszik a gépet. Balladóniáig viszik, ahol hat napig várnak az új fogaskerékre.

Innen irány Borneó, Jáva, Bali, Szumátra, Malajzia. Szumátrán az emberek kiállnak a motor elé, és csak az utolsó pillanatban ugranak el, gondolván, hogy a bennük élő rossz szellemnek erre már nincs ideje, s elüti őket a jármű. Csodás lehetett…

Vietnam és Kína között rengeteg a vadállat, a srácok végiglövöldözik az egész utat. Többek között leopárd és tigris is puskavégre akad, érthetetlen, miért kellett passzióból megölni szerencsétlen állatokat.

Sok helyen ez az első motorkerékpár, amit a helyiek látnak, mindenhol nagy szeretettel és érdeklődéssel veszik őket körbe.

Kínában nagyon rosszak az utak és feszült a politikai helyzet, viszont nagyon olcsó, egy dollárból igényes szállásra futja napi háromszori étkezéssel. Az egyik folyóátkelésnél a kialkudott kétdolláros szállítási díjat a megszokottal ellentétben nem az érkezésnél, hanem a folyó közepén kérte el a háromfős legénység. Zoltánék kifizetik a pénzt, de a kínaiak nem elégszenek meg, tovább követelőznek, és egyre erőszakosabbak. Hőseink nem riadnak meg, – három kínai nem nagy veszedelem – írja Sulkowsky. Az egyik kínai kap egy állast, a másik kettőt revolverrel intik nyugalomra. A parton a két dollárt is visszaveszik tőlük. Itt hallani először a fekvőrendőrről – az újonnan épült utakon száz méterenként kis dombokat emelnek a forgalmat lassítandó. Összesen négy hónapot töltenek Kínában, a kiszolgáltatott, gyarmatosított éhező nép sorsa megérinti az utazókat.

Japánban három hónapot töltöttek. Óriási érdeklődés követi őket útjuk során, szinte minden újság ír róluk. A helyiek nagyon kedvesek, gyakorlatilag ünnepségsorozat a japánbéli tartózkodás, ugyanakkor végig megfigyeli őket a rendőrség. Emellett folyamatosan detektívek szegődnek melléjük, akik egyszerű, segítőkész helyinek adják ki magukat, és sokszor az egész napot velük töltik. Eleinte alig tudják lerázni őket, de Gyuszi kitalál egy módszert. Mivel csak elvétve lehet tejet kapni, a segédkezni próbáló kémektől mindig azt kéri, hogy azt szerezzenek, s ezzel jó pár órára ki tudja őket vonni a forgalomból.

Mire Japánból átérnek az USA-ba, már „sztárok”, bárhol hagyják a motort, az oldalkocsit teledobálják névjegyekkel, meghívásokkal. Hoover elnökkel és New York polgármesterével is találkoznak, sőt Hollywoodot is bejárják, így Gréta Garbóval, Kertész Mihállyal és Lugosi Bélával is megismerkednek.A szesztilalom okán alkohol nincs, a benzin viszont nagyon olcsó, egy gallon csupán 25 cent. Felkeresik a magyar közösség templomát, és magyar istentiszteleten vesznek részt. Könyvet adnak ki, amit a teljes országban árusítanak. Ez komoly bevételt hoz. Gyula beássa magát a chicagói alvilágba, piti gengszternek adja ki magát, megismerkedik, terveket sző mindenféle alakokkal, persze csak a hecc kedvéért.

Perth Amboy-ban egészen véletlenül egy magyar család házánál állnak meg, érkezésükre egy 4-5 hónapos farkaskutya szalad elő. Pont olyan, mint Hadzsi, ezért a fiúk nagyon megörülnek neki, pláne, mikor kiderül, hogy gazdái nem bírnak vele, és szívesen túladnának rajta. A csahos Miszter Hadzsi néven csatlakozik a csapathoz, s igaz amerikai létére sem autót, sem repülőt nem ugat meg, ellenben a lovakat, teheneket nem állhatja.

Mexikóba alig akarják beengedni őket, négy napot várnak a határon az engedélyre. Nagyon rossz utakon vergődnek el a kikötőig, illetve Kubáig.

Dél-Amerikában két évet töltenek. Nehézkes utazni, mert nincsenek utak, a helyiek megbízhatatlanok. A hegyek meredek emelkedőin csigázni (csörlőzni) kell a motort. A Cordilerákon a tengerpart sima, „kemény” homokján törnek előre sikerrel, egyszer azonban elakad a motor. Alig tudják a dagály előtt kiszabadítani, le kell szedni az oldalkocsit és az összes poggyászt is, hogy ki tudják húzni a dágványból.

Chiléből Argentínába 4000 méteres hágón kell átkelniük, azelőtt itt motorral soha nem járt senki. A brutális emelkedőkön a Harley nem tud feljutni, még úgy sem, hogy ketten tolják. Végül lóval vontatják fel, miközben a gázt is húzzák a motoron. Kétszer alszanak meg a Mendoza folyó partján. Távozásukat követően három nappal a folyó vízszintje az esőzések miatt 20 métert (!) emelkedett, s mindent elpusztított maga körül. Nem sokon múlt…

Argentínában elkeverednek a tengerparti mocsárban, Hadzsi mutatja az utat, hogy merre tudnak kijutni. Végül nem is nézik az iránytűt, csak a kutyát követik, így vergődnek ki.

A támogatók között olajtársaságok is voltak. A Vacuum Oil Company ma az ExxonMobil része

A motort teljesen felújítják. Rióból hajóval vissza Angliába, innen délnek hajtottak, kis Ibéria, Németország, majd haza. 1936. június 25-én Oroszvárnál lépnek be az országba, ünnepélyes fogadtatás várja őket, utána ebéd a Magyar Királyi Automobil Klubnál.

A kezdeti időkben a készített fényképek, képeslapok eladásából éltek, és mindenféle adományokat elfogadtak. Felkerestek híres embereket, politikusokat, ezek támogatták kisebb-nagyobb összegekkel a túrát. Később már előre értesítették az újságokat az érkezésükről, és célzottan a helyi magyarokat keresték meg. Idővel a bevételekből már nem csak az utazásra futotta, hanem haza is tudtak küldeni pénzt. Az amerikai úton kamerát is szereztek. Mindenhol népszerűsítették az országot, diavetítéseik során külön fejezetet szenteltek Budapestnek.

A motor háború alatt a Sulkowsky család Agárdi úti házának garázsában állt. 1945-ben a házat kifosztják, széthordják az autóklubok jelvényeinek egy részét. Később a motort egy ablakos veszi meg a Királyhágó téri piacon. Sulkowsky két filmgyárat alapított a túrán szerzett pénzből, később mindkettő csődbe ment. Idővel az Agárdi úti házat eladták, gyomorfekélye pedig ismét kiújult. A nagy utazó 1950-ben, műtét közben halt meg, 48 éves volt.

Bartha a Kiscelli kastély felett alapít kertészetet, s a Jáván látottak, tanultak alapján teraszosan alakítja ki a területet. 22 évvel élte túl barátját, 1972-ban hunyt el.

Az első  motoros, aki megkerülte a Földet, Carl Stearns Clancy volt. Túrájáról itt olvashattok.

Copy Protected by Chetans WP-Copyprotect.