Dakar 2016 összefoglaló (jegyzetek)

 Érdekesség, Motorkerékpár, Túra, Versenysport   Dakar 2016 összefoglaló (jegyzetek) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
jan 222016
 

toby-price-dakar-2016-ktmToby Price, a Dakar 2016 győztese

 

Győztesek

Motor: Toby Price – KTM
Quad: Marcos Patronelli – Quad
Autó: Stephane Peterhansel – Peugeot
Kamion: Gerard de Rooy – Kamaz

 

Menetrend

31/12 és 01/01: Adminisztráció és becsekkolás
02/01: Start Buenos Aires-ben és prológ
03/01: Buenos Aires – Villa Carlos Paz
04/01: Villa Carlos Paz – Termas de Río Hondo
05/01: Termas de Río Hondo – Jujuy
06/01: Jujuy – Jujuy
07/01: Jujuy – Uyuni
08/01: Uyuni – Uyuni
09/01: Uyuni – Salta
10/01: Rest day in Salta
11/01: Salta – Belén
12/01: Belén – Belén
13/01: Belén – La Rioja
14/01: La Rioja – San Juan
15/01: San Juan – Villa Carlos Paz
16/01: Villa Carlos Paz – Rosario

Motorosok

Helyezés Rajtszám Versenyző Csapat Gyártó Idő
1. 3 AUS Toby Price Red Bull KTM Factory Team KTM 48:09:15
2. 5 SVK Stefan Svitko Slovnaft Team KTM +39:41
3. 4 CHI Pablo Quintanilla Rockstar Energy Husqvarna Factory Racing Husqvarna +48:48
4. 47 ARG Kevin Benavides Honda South America Rally Team Honda +54:47
5. 7 POR Helder Rodrigues Yamalube Yamaha Official Rally Team Yamaha +55:44
6. 42 FRA Adrien van Beveren Yamalube Yamaha Junior Rally Team Yamaha +1:46:29
7. 49 FRA Antoine Méo Red Bull KTM Factory Team KTM +1:56:47
8. 23 ESP Gerard Farres Guell Himoinsa Racing Team KTM +2:01:00
9. 48 USA Ricky Brabec Team HRC Honda +2:11:27
10. 45 ESP Armand Monleon KTM Warsaw Rally Team KTM +3:27:49

 

Quadosok

Helyezés Rajtszám Versenyző Csapat Gyártó Idő
1. 252 ARG Marcos Patronelli Yamaha Racing Yamaha 58:47:41
2. 253 ARG Alejandro Patronelli Yamaha Racing Yamaha +5:23
3. 274 RSA Brian Baragwanath Team Rhide SA Yamaha +1:41:53
4. 264 RUS Szergej Karjakin Airon Racing Team Yamaha +1:44:25
5. 254 ARG Jeremias Gonzalez Ferioli Consultores de Empresas Yamaha +2:02:08
6. 256 BOL Walter Nosiglia Mecteam Nosiglia Honda +4:26:10
7. 257 PAR Nelson Augusto Sanabria Galeano Sanabria Dakar Team Yamaha +4:48:59
8. 265 PER Alexis Hernandez Alexis Hernandez Racing Yamaha +6:33:44
9. 266 CHI Sebastian Palma MPM XC Yamaha +8:15:33
10. 263 ARG Santiago Hansen Mecteam Nosiglia Honda +8:41:23

 

Dakar 2016 (összefoglaló)

Chile és Peru is visszalépett a rendezéstől. Az Atacama sivatag és az Andok bizonyos részeinek kiesésével sok gyors és szerpentines szakasz elmaradt, és nagy nyitott terület híján a különleges navigációs képességeket igénylő részek is kimaradtak. Közben az El Nino is odavert a mezőnynek, mert az első héten nagyon sokat esett az eső, a másodikon pedig nagyon meleg volt. A nehézségek miatt Étienne Lavigne, a Dakar igazgatója belengette, hogy átviszik Dél-Afrikába a versenyt, de valószínűleg csak nyomást akart gyakorolni a dél-amerikai országokra, mert később már azt mondta, hogy maradnak és új partnerországokat keresnek.

Marc Coma a sportigazgató

60 ország

Bolíviában 4500 méteres maggaságig

556 induló

9300 km/gyorsasági 4700-4800 (Argentína, Bolívia)

Érkezés 2016. 01. 16. Rosario

Nyolcadik Dakar itt.

 

Dakar 2016 – napi történések

01.02., prológ

– tömegbaleset a Buenos Aires-i prológon (2005-ben volt utoljára prológ)

– a kínai Kuo Mei-ling a nézők közé sodródott Mini Cooperjével (13 sérült, öt gyerek)

– győztesek autó: holland Bernhard Ten Brinke (Toyota), motorosok: spanyol Joan Barreda (Honda) és portugál Ruben Faria (Husqvarna), quad chilei Ignacio Casale (Yamaha).

01.03., vasárnap, 1. szakasz, törölték

– A rossz időjárás miatt nem tudtak volna felszállni a mentőhelikopterek, ezért törölték a Rosario és Villa Carlos Paz közötti szakaszt, azaz ezt a napot.

01.04., hétfő, 2. szakasz

– Az özönvíz-szerű esőzés miatt megnyesték a távokat. A motorosoknak 450 kilométer helyett 354-et, az autósoknak 510 helyett 387-et kellett lenyomniuk. Loeb és Price nyert.

– Szétáztak a motorosok, gyors, tempós szakaszok, 354 km. Barreda az eredeti útvonaltervet követte, nem a módosítottat, ezért eltévedt, Azevedo bukott. Mani 20.

01.05., kedd, 3. szakasz

– Fékhiba miatt sziklának hajtott, ezért leégett a nagy esélyesnek tartott Martin van den Brink Renault kamionja, szerencsére nem sérültek meg.

– Homok helyett sok a kő

– Három hondás az élen.

– Délután, este óriási eső.

– Loeb és Kevin Benavides nyert.

01.06., szerda, 4. szakasz

-Barreda – az összekötőszakaszon előadott – gyorshajtásért időbüntetést kapott és visszaesett az első helyre.

– Ismét megbüntetik gyorshajtásért  Barredát, ezúttal öt percre.

– Motorosok 429, autósok 418 km.

– Stéphane Peterhansel és Paulo Goncalves nyert.

01.07., csütörtök, 5. szakasz

– Sebastien Loeb és Toby Price.

– 4600 méter magasra mentek fel

– Price jobban bírta, mint a többiek, Meo és Svitko futott be utána, a hondások nem fértek fel.

– A quados mezőnyt vezető Ignacio Casale alatt megállt a Yamaha, nagyon visszaesett

– Price: a végére nagyon lekopott a gumi, nehéz nap volt

– Goncalves: fájt a fejem magasan

01.08., péntek, 6. szakasz

– Peterhansel és Toby Price

– Motorosoknak 542 kilométer. Leghosszabb szakasz.

– Meo öt perc büntetés a check-kártya elhagyása miatt

– Rubén Faria (Husqvarna) elesett, eltört a csuklója, feladta.

– Ignacio Casale (Yamaha) törtet újra előre.

– Price elütött egy tehenet.

01.09., szombat, 7. szakasz

– Uyuni térség

– Barreda kiesett!!! Elromlott a motorja, a keze is megsérült.

– Loeb negyedikként futott be, Peterhansel átvette a vezetést.

– Paulo Goncalves harmadik lett, de még az élen.

– A motorosok távját lerövidítették, mert megemelkedett a gyorsasági melletti folyó vízszintje. 22-en így is végigvergődtek a szakaszon, a többiek összekötőszakaszon mentek Saltáig.

– Az első mérési ponton vett eredményeket rögzítették.

– Goncalves 12:57 perces hátránnyal ért be, de 10 perc 53 másodpercet jóváírtak neki, mert segített a combtörést szenvedett Matthias Walknernek.

– Sajnos a francia Lionel Baud elütött egy 63 éves férfit, aki belehalt sérüléseibe.

– Ignacio Casale (Yamaha) bukott, eltört a kulcscsontja, feladta a versenyt.

– Eső, villámlás, áradás.

01.10., vasárnap, pihenőnap

– Elmosta a tábort az eső, sokan nem tudtak pihenni.

01.11., hétfő, 8. szakasz

– Al-Attiyah nyert

– Loeb hatalmasat esett, így elszálltak győzelmi esélyei

– Toby Price maga mögé utasította – a hatalmasat bukó, de meg nem sérülő – Goncalvest, s átvette a vezetést összetettben

01.12., kedd, 9. szakasz

– Sainz nyert, ezzel az összetettben is előre került

– Toby Price is elsőként ért be, tovább növelte előnyét

– Hőség miatt rövidítettek, 285-ről 179-re.

– Goncalves hűtője kilyukadt, ha nem rövidítenek, fel kellett volna adnia a versenyt. Viszont túl sokat állt, így időbüntetést kapott.

01.13., szerda, 10. szakasz

– Peterhansel ismét az élen

– Sainz súlyos technikai probléma miatt jelentősen visszaesett

– Stefan Svitko jobbat ment, mint Price, életében először első lett.

01.14., csütörtök, 11. szakasz

– Al-Attijah és Antoine Meo nyert, az összetett első helye nem változott.

– Goncalves eltévedt, próbálta behozni lemaradását, de elesett, ráadásul nem látták a helikopterek, a társai találták meg eszméletlenül a motor mellett.

01.15., péntek, 12. szakasz

– Mikko Hirvonen és Hélder Rodrigues (Yamaha)

0.16., szombat, 13. szakasz

– Loeb és Pablo Quintanilla

 

Dakar 2016 – motorok:

KTM 450 Rally

– karbon motorvédő

– csak a 2014-es modellről van sajtóanyag.

  • Re-designed single cylinder SOHC 4-stroke engine; displacement 449.3cc, bore 95mm, stroke 63.4mm
  • Keihin EMS with electronic fuel injection (44mm throttle body)
  • Multiple disc wet clutch, hydraulically operated, 6 gears, electric starter
  • New especially narrow and rigid chrome-molybdenum steel trellis frame
  • Magura aluminium handlebars Ø 28/22mm
  • New 48mm WP USD front forks & WP rear monoshock with new linkage system
  • Excel laced wheels, 1.60 x 21’’ / 2.50 x 18’’
  • Disc brakes; front 300mm, rear 240mm
  • New narrower front tanks, additional rear tank
  • Seat height 960mm, tank capacity 33l
  • Dry weight 140kg
  • New narrower roadbook tower
  • Cockpit cluster now made of CFRP

Stefan Huber műszaki igazgató:

We made some changes on the suspension and set-up on the engine for altitude as there’s a lot of high altitude riding at the Dakar. We tested some new things and the riders were happy coming into the race. With the rider side everyone trained a little differently. It is possible to simulate altitude so they can train there with the mask, and also do things like Matthias (Walkner) who went skiing in the mountains. Just being in the altitude is already good for the body.

Honda CR450 Rally

BIKE : Honda

MODEL : CRF450 RALLY

ENGINE :

Type : Liquid cooled single cylinder DOHC

Capacity : 449.4 cc

Bore x stroke : 97.0 x 60.8 mm

Starter : Electric starter

Carburation : Fuel Injection

Lubricant : Motul 300V

Transmission : 6 speed

Output : Over 45 kW

FRAME :

Type : Aluminium twin tube

Sub-frame : Carbon fibre

Fuel tank : Front + rear (pastic)

Total fuel capacity : 33,7 litres

Front fork : Showa. Type invert, ø51, travel 310 mm

Rear suspension : Showa. Ø50 single tube, travel 315 mm

BRAKES :

Front : ø300 2 pot

Rear : ø240 1 pot

 

Yamaha WR450F Rally

 

Engine type: Single-cylinder, liquid-cooled, 4-stroke, DOHC, 4-valves

Displacement: 449 cc

Bore x stroke: 97.0 mm x 60.8 mm

Compression ratio: 12,5 : 1

Lubrication system: Wet sump

Carburettor: Fuel injection

Clutch type: Wet Multiple Disc

Ignition system: TCI

Starter system: Kick

Transmission system: Constant Mesh, 5-speed

Final transmission: Chain

 

Chassis

Frame: Semi double cradle

Front suspension system: Telescopic forks White Power

Rear suspension system: Swingarm (link suspension) WP

Front brake: Hydraulic single disc, 270 mm

Rear brake: Hydraulic single disc, 245 mm

Front tyre: 90/90-21 54M

Rear tyre: 130/90-18 69S+M

 

Dimensions

Complete weight (including fuel and oil): 123 kg

Fuel tank capacity: 30 litres

 

 TVS-Sherco RTR450 Rally

 

RTR 450 – SPECIFICATIONS
Engine
4 stroke DOHC, 4 valve Sherco technology
Engine Size
449.40 cc (27.42 cu in)
Bore x Stroke
mm [3.74 x 2.50 in]
Fuel System
Synerject digital electronic fuel injection
Cooling
Liquid system with forced circulation
Starting
Unique electric starting system
Battery
12 V / 4Ah Super Battery
Exhaust
Akrapovic titanium header pipe, titanium muffler
Transmission
6 speed sequential gearbox, primary gear drive chain secondary drive
Clutch
Hydraulic, multidisc in oil bath
Ignition
Alternator 220 W
Chassis
Half perimeter frame chrome – Molybdenum
Fuel tank
32 L fuel tank (8.45 US gal)
Brakes
Hydraulically activated Brembo 300 mm (11.81 in) front and 220 mm (8.66 in) rear
Front Suspension
WP telescopic fork, 52 mm (2.05 in) tubes rebound and compression adjustable, 300 mm (11.81 in) of travel
Rear Suspension
WP progressive, multiadjutable Trax rear shock utilizing a linkage and rod system, 300 mm (13 in) of travel
Front Wheel
1.60 x 21″ aluminum rim, steel spokes and Michelin Rally tube type
Rear Wheel
2.15 x 18″ aluminum rim, steel spokes and Michelin Rally tube type
Weight
135 kg (297.62 lb)
Wheelbase
1505 mm (59.25 in)
Ground Clearance
355 mm (13.98 in)
Seat Height
970 mm (38.19 in)

 

 

 

Ducati-történet – A brief history of Ducati motorcycles

 Motorkerékpár, Technika, Történelem, Versenysport   Ducati-történet – A brief history of Ducati motorcycles bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
febr 272015
 

A Ducati Motor Holding S.p.A. története:

1926 – A Ducati család és pár bolognai befektető megalapítja a Società Radio Brevetti Ducati céget, ami Adriano Ducati találmányán (ACD antenna – 1924) alapuló alkatrészeket gyártott rádiókhoz. Első termékük a Manens kondenzátor volt, ami akkor siker lett világszerte, hogy a cég gazdasági helyzete megszilárdult, sőt fejlődni is tudott.

A gyárat alapvetően a három fivér, Adriano, Bruno és Marcello Ducati alapította, de édesapjuk, Antonio Cavalieri Ducati is ott volt a befektetők között, s aktívan részt vett a vállalatirányításban is.

1931 – A villa Lydiába költözik a család és a vállalat központja is itt kap helyet,

1935. június 1. – Leteszik az új gyár alapkövét Borgo Panigale -ban (Bologna egyik kerülete). Az új üzemegység rendkívül fejlett. Közben a – még mindig rádióalkatrészekkel foglalkozó – cég dinamikusan fejlődik, irodát nyitnak Londonban, Párizsban, New Yorkban, Sydney-ben és Caracas-ban.

1944. október 12. – Lebombázzák a gyárat.

1946 – Megjelenik a gyár első motorja a Cucciolo (kutyácska). Eleinte dobozban, kerékpárokhoz adták, aztán kapott saját vázat, amit a repülőgépekre szakosodott Caproni in Trento tervezett saját szabadalmai alapján.

1947 – Glauco Zitelli versenyeken indul a Cucciolóval.

1948 – Az Egyesült Államokban is elkezdik forgalmazni a Cucciolót.

1949 júliusa – Elkészül a Ducati első teljes értékű motorkerékpárja, a Ducati 60.

1952 – Elkészül a vállalat első robogója, a Cruiser (175 cm3, elektromos önindító, automatikus váltó)

1953 – Cruiser 98 cm3 – a fapados kivitel. Idővel 125-re módosították.

1954. május 1. – Fabio Taglioni a Ducatinál helyezkedik el. Az imolai műszaki iskola tanára volt korábban. Avantgárd és nonkonformista  volt.

1954. szeptember – Napvilágot lát Taglioni első ötlete, a Ducati Gran Sport “Marianna”.

1955-1957 – A Marianna az endurance versenyek koronázatlan királynője lesz.

1956 – Taglioni megtervezi az első Gran Premio 125-öt. Ebben már Desmodromic szelepvezérlési rendszer dolgozik.

1956. november – A Borgo Panigale-i gyártó 46 sebességrekordot dönt meg Monzában a Ducati Siluróval.

1957 – A Milánói Motorkiállításon bemutatkozik a Ducati Tourist 174, a Special, a Sport és az America.

1958 – Kiszélesedik a Desmo-választék – immáron a soros, kéthengeres erőforrást is Desmodromic szelepvezérlés teszi hatékonyabbá. Jön a 200 köbcentis Elite.

1960 – Első versenycsapat.

1962 – Elindul a Scrambler 250 értékesítése az Egyesült Államokban.

1963 – Taglioni elkészíti az Apollo prototípusát. Ez volt az első 90 fokos hengerszögű Ducati motorkerékpár.

1965 – Debütál a bivalyerős Ducati 250 Mach 1. 171 km/óra volt a végsebessége.

1968 – Elkezdődik a Ducati Scrambler forgalmazása Olaszországban. Jön a Ducati 450 Mark 3D – végsebessége meghaladta a 170 km/órát.

1969 – Kibővül a gyár, érkezik az 500 GP és a 750 GT.

1972. április 23. – Paul Smart megnyeri az Imola 200 Miles-t.

1975 – Franco Uncini egy 750 SS Desmo nyergében megnyeri az Olasz bajnokság sorozatgyártású motorkerékpároknak kiírt versenyét.

1978 – Hailwood és a Ducati 900 Supersport megnyeri a Tourist Trophy-t.

1979 – Jön az új Ducati blokk, a Pantah. Először 500-as majd 600-as változatban. A Pantah 500-nál alkalmaztak elsőként szíjhajtást és Trellis-vázat.

1983 – A Claudio and Gianfranco Castiglioni felvásárolja a céget, s ezzel a Cagiva Group tagjává válik.

1988 – Elkezdődök a Ducati 851 forgalmazása.

1990 – Elsőként nyer a márka a WSBK-n. A Ducati 851 volt az első kéthengeres, amit négyszelepes Desmoquattro vezérléssel láttak el.

1993 – Elindul hódító útjára a gyár legsikeresebb modellje, a Monster.

1993. november – Lehull a lepel a Ducati 916-ról.

1996. szeptember – Hiába a sok győzelem, a Cagiva nem tudta stabilizálni a Ducatit, ezért eladta az amerikai Texas Pacific Groupnak.

1998 – A 916 összlökettérfogata 996 köbcentire nő. Az első World Ducati Week – 10 ezer Ducati-rajongó vesz rész rajta.

1999 – Carl Fogarty a 996 nyergében megnyeri negyedik és egyben utolsó Superbike vb-címét.

1999. március 24. – A Ducati Motor Holding megjelenik a New York-i és Milánói tőzsdén.

2003 – A márka debütál a MotoGP-ben. Loris Capirossi Catalunyában futamgyőzelmet szerez.

2007 – Casey Stoner is a Ducati megnyeri a MotoGP World Championship bajnoki címét és a konstruktőrök kupáját.

2012. július 19. – Az Automobili Lamborghini S.p.A. (AUDI AG) felvásárolja a céget.

 

Főbb Ducati modellek

Negyvenes évek

image_Cucciolo
Ducati Cucciolo
1945 – 1955
 
 
 

Ötvenes évek

image_Cruiser
Ducati Cruiser
1952 – 1954
 
 image_Ducati 98Ducati 98
1952 – 1962
 
image_Marianna
Ducati Marianna
1955 -1957
 
image_125 Desmo
Ducati 125 Desmo
1956 – 1959
 
image_SiluroDucati Siluro
1956 – 1956
 
image_Elite 200
Ducati Elite 200
1959 – 1965
 
 

Hatvanas évek

image_250 Twin
Ducati 250 Twin
1960 – 1960
 
image_Scrambler
Ducati Scrambler
1962 – 1978
 
image_Apollo
Ducati Apollo
1963 – 1963
 
image_Mach 1
Ducati Mach 1
1963 – 1966
 
image_Mark 3
Ducati Mark 3
1967 – 1975
 
 

Hetvenes évek

image_500 GP
Ducati 500 GP
1971 – 1972
image_750 GT
Ducati 750 GT
1971 – 1978
 image_750 ImolaDucati 750 Imola
1972 – 1973
 image_750 SS  Ducati 750 SS
1973 – 1974
 image_900 Super Sport Desmo Ducati 900 Super Sport Desmo
1975 – 1982
 image_900 SS TT IOM 1978Ducati 900 SS TT IOM
1978 – 1978
image_900 MHRDucati 900 MHR
1979 – 1985
 
 
plusz: image_PantahDucati Pantah
1979 – 1983
 

Nyolcvanas évek

image_TT2
Ducati TT2
1980 – 1983
 
image_750 F1
Ducati 750 F1
1985 – 1988
 
image_750 F1 Special
Ducati 750 F1 Special
1986 – 1988
 
image_750 Paso
Ducati 750 Paso
1986 – 1988
 
image_851
Ducati 851
1988 – 1990
 
image_851 SBK
Ducati 851 SBK
1988 – 1990
 
image_906 Paso
Ducati 906 Paso
1988 – 1990
 
 

Kilencvenes évek

image_851 SBK ’90
Ducati 851 SBK ’90
1990 – 1991
 
image_907 I.E.
Ducati 907 I.E.
1991 – 1992
 
image_888 SBK ’92
Ducati 888 SBK ’92
1992 – 1993
 
image_Monster
Ducati Monster
1993 -2011
 
image_Supermono
Ducati Supermono
1993 -1995
 
image_916 SBK
Ducati 916 SBK
1995 – 1997
 
image_996 SBK
Ducati 996 SBK
’98-2000
 
 
 
 

A 851-es motor

1988-ban mutatták be. 94 LE/ 9000 f./perc, folyadékhűtésű, nyolcszelepes, 90 fokos hengerszögű, Massimo Bordi tervezte a Cosworth-szal közösen, ez már hengerenként négyszelepes Desmodromic vezérlésű. A francia Raymond Roche ezzel a motorral nyerte a Ducati első bajnoki címét World Superbike Championship-ben. Először 888, majd 916 köcire növelték, jelenleg pedig 1198 köbcentis formában fot, Testastretta néven.

 

Cucciolo

1946-1958

Négyütemű, kerékpárokra szerelhető blokk. Aldo Fardinelli tervezte a SIATA-nál (Societa Italiana per Applicazioni Tecniche Auto-Aviatorie)  1994-ben lett kész a prototípus. Olyan volt a hangja, mintha ugatani, innen kapta a nevét. Mindössze 7,7 kiló volt és mindössze 1,29 l/100 km volt az üzemanyag-fogyasztása.1946. július 26-án kezdték forgalmazni. A SIATA nem bírta kapacitással, ezért felkeresték a Ducatit. A bolognai cég évente 25 ezer darabot gyártott a csúcsidőszakban. 1952-re már túl voltak a 200 ezer példányon, ekkor rukkolt elő a Ducati a saját vázzal. Ebbe tették bele az immáron háromfokozatú váltóval társított erőforrást, s hozták létre a Ducati 48-at, az 55E-t és az 55R-t. Előbbinél a tank a váz része volt, hátul lengővilla tartotta a kereket. Később 60, majd 65 köbcentire növelték a hengerűrtartalmat, így jött a 60, a 60 Sport, a 65 Sport, a 65T, a 65 TL és a 65TS. A motor helyét az 1952-től gyártott 98 vette át, ez 1958-ig volt kínálatban. A 250 SC versenyváltozatnál volt először duplabölcsőváz. A spanyol Mototrans egészen 1974-ig gyártotta ezt a blokkot.

 

Mach 1

1965-1969

Négyütemű, egyhengeres, 248,5 köbcenti, 10:1 kompresszió, Dell’Orto SS29 karburátor (máshol SS1-et ír, nyitott torok), 24 LE, 18 kW/8500 f./perc, ötfokozatú, olajfürdő kuplung, acél bölcsőváz, teleszkópvilla elöl, lengővilla hátul, állítható rugóstagok, elöl 180, hátul 160 mm dobfék. 1350 mm tengelytáv, 760 mm ülésmagasság, 116 kg súly. Mike Rogers TT-t nyert vele. Elődje a 140 km/órára képes Diana volt (ezt Angliában Daytonaként forgalmazták). 171 km/óra volt a végsebessége. Alumíniumfelnikre ültették. A 175 köbcentis, SOHC-vezérlésű motorból fejlesztették. A vállalat eleinte „keskeny” forgattyúházas blokkokat gyártott, még ez is közéjük tartozott. Akkor ment a levesbe, mikor áttértek a széles forgattyúházra. A Diana Mark 3-as blokkját kapta. A fennmaradt példányokat nagyjából 3,5-4 millió forintért kínálják a tulajdonosok.

 

Desmosedici RR

2007-2008

A MotoGP versenymotor utcai változata, 2006-ban mutatták be, összesen 1500 darabot adtak el. Az RR azt jelenti Racing Replica. Ára 40 ezer angol font volt, azaz nagyjából 16-17 millió forint. Ebben három év garancia is benne foglaltatott, továbbá egy versenykit, amiben kipufogórendszer, szponzormatrica és verseny-ECU is benne foglaltatott. 90 fokos hengerszögű, négyhengeres, Twin Pulse gyújtássorrend, folyadékhűtésű, DOHC-vezérlésű, Desmodromic, titánszelepek, fogaskerék-hajtású vezérlés, 989 köbcenti, 147,1 kW, 200,056 LE/13 800 f./perc, 116 Nm/10 500 f./perc, négy 50 millis Magnetti Marelli, hatfokozatú váltó, nyomatékhatárolós tengelykapcsoló, szénszálas idomzat, króm-molibdén váz, Öhlins telók (FG353 PFF, 43 mm), Marchesini kerekek, alumíniumötvözet tank (15 L), Brembo Monoblock 4 dugó, 320 millis tárcsa, hátul 240, két dugó, 171 kg száraz tömeg. 307 km/óra, 5,53 másodperc 160 km/órára.

 

Multistrada

2003-tól

Pierre Terblanche tervezte, aki egykoron a Cagiva Gran Canyont is. 2003-ban jött az 1000DS, 2005-ben a 620, 2007-ben pedig az 1100 és 1100S. A 2003-as modell nagyon kényelmetlen volt, nem volt jó a szélvédelem, a üzemanyagszint-mérő nagyon pesszimista volt, azt jelezte, már akkor 10 lityi van. 2005-től 1000DS S, ami Showa helyett Öhlins futóművel, fekete kerekekkel és szénszálas takaróelemekkel, szélesebb alumíniumkormánnyal érkezik. 2007-től már 1100-as, plusz 6,8 Nm. A 620-ast leveszik a palettáról. A Showa helyett Marzocchi és Sachs rugóstagok kerülnek fel, nedves kuplung helyett száraz. 2008-tól már a 1098 stílusában fut. 2009 Milánóban bemutatkozik a Multistrada 1200.  Fel is szentelték. A 1198 blokkját kapta. 110 kW, 118,6 Nm, nedves kuplung, Marzocchi 50 mm, Brembo négy dugó, 2x320mm, ABS, 189 kg, 20 literes üzemanyagtartály.

 

Monster

1993-tól

Miguel Angel Galluzzi a 851/888 vázát társította a 900 köbcentis, hengerenként kétszelepes hajtóművel, és elnevezte „Il Mostrónak”, azaz a szörnynek. Kedvező árú motort akartak, ezért a Monster afféle alkatrészmix lett, a már létező modellek összetevőiből. 2001-ben jött az S4, amiben már nem a Pantegg kétszelepese dolgozott, hanem a 916-ös, négyszelepes, folyadékhűtésű. 2003-ban a 750-es 800-as, a 900 pedig 1000-es lett, ugyanakkor az S4 S4-ré vált, és 996 blokkot kapott.

Ducati Monster történet, Ducati Monster history

1993 – Monster 900 – M900 – Ez volt az első.

1994 – Monster 600 – M600
1994 – Monster 400 – M400, ugyanaz, mint a 600-as, de főtengely forgattyúkarjai rövidebbek és kisebb a dugattyúk átmérője 42 LE/10 500 f./perc (főleg a japán, olasz, thai és szingapúri piacra)

1996 – Monster 750 – M750
1998 – Monster Dark
1999 – Monster Chromo, Monster City

2000 – Az M900 elektronikus üzemanyag-befecskendezőt kap – Monster 900ie

2001 – Monster S4 – Ezzel érkezett a folyadékhűtésű, négyszelepes Superbike-erőforrás a palettára

2002 – Monster S4 Foggy – Limitált széra Carl Fogarty Superbike-győzelmének emlékére.
2002-2006 – Monster 620ie
2003 – Monster 1000
2003-2006 – Monster S4R 996

2005 – Monster S2R 800/1000
2006 – S4RS Testastretta – a 999 motorjával, Öhlins futóművel

2007 – Monster 696 – Milánóban jelentették be, de csak 2008 áprilisában, Barcelonában mutatták be hivatalosan. Minden idők legjobb teljesítmény/köbcenti arányú léghűtéses Ducati-motorja. Több mint 12 000 fogyott 2009-ben.

2008 – Monster S4Rs Tricolore
2008 – Monster 1100 – 1078 köbcenti, lengőkar, radiális féknyereg,

2010 – Monster 796 – 87 LE
2010 – Monster 1100 EVO – Az 1100-at és az 1100s-t váltja. Érkezik a Ducati Safety Package (ABS és kipörgésgátló)

2011- Monster 795 – A 696 váz nagyobb motorral.

2013 – Monster 1200 és 1200 S – 1198 Testastretta 11 motor.

2014 – A 796-ot a 821 váltja – 821 köbcentis Testastretta motor.

 

Hogyan működik a Desmodromic szelepvezérlés?

A gázcseréért felelős szelepeket nem rugó tolja vissza alaphelyzetbe, hanem a nyitásról és a zárásról egyaránt a vezérműtengely gondoskodik. Legfőbb előnye, hogy magas fordulatszámon is tökéletesen zárnak a szelepek, de az sem elhanyagolható, hogy sokkal kisebb erő szükségeltetik a vezérlés működtetéséhez, mint a rugós változatnál.

 

Mi az a Desmosedici ?

Így hívják a Ducati MotoGP-ben induló motorját, amihez tulajdonképpen két 90 fokos hengerszögű, kéthengerest fűztek össze a mérnökök. A Desmosedici a desmodromic vezérlés tizenhat szeleppel kifejezés olasz fordításának rövidítése. 2001-ben kezdték a tervezést, 2002-ben, az Olasz GP-n mutatták be, majd további fejlesztés következett. 2007-ben Casey Stoner Desmosedicivel szerezte meg a márka első MotoGP bajnoki címét.

 

Források:

www.ducati.com

www.ducaticlassics.com

http://www.multistrada.net/

http://www.ducatitech.com/2v/monster_faq.html

http://www.mts1200.info

Hugo Wilson – Hot bikes

www.visordown.com

Wikipedia

Smith&Marton archív

Panhard et Levassor – Émile Levassor és René Panhard

 Autó, Életrajz, Érdekesség, Rekordok, Technika, Történelem, Versenysport   Panhard et Levassor – Émile Levassor és René Panhard bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
jan 072015
 

René-PanhardLouis François René Panhard

(Párizs, 1841.05.27.- La Bourboule, 1908.08.16)

Mérnök, kereskedő, feltaláló, kedves, joviális ember. Párizsban született, Jean-Louis Périnnél, faiparral kezdett. Périn halála után összeállt Panharddal, közös cégüket (Panhard et Levassor) 1890-ben alapították.

1867-ben társult Périnnel, eleinte famegmunkáló szerszámokat gyártottak, majd a porosz-francia háborúban tüzérségi eszközöket.

1878 – Megkapja a Francia Köztársaság Becsületrendjét.

1886 – Meghal Jules Perin, a Périn, Panhard & Co. neve Panhard et Levassorra változik.

1904 – Megnyeri a St. Luisi világkiállítás fődíját.

Fia, Paul Panhard és unokája, Jean Panhard is vezette a céget. 31 évig volt Thiasis polgármestere.

 

Emile-LevassorÉmile Constant Levassor

(Marolles-en-Hurepoix, 1843. január 21. – Párizs, 1897. április 14.)

Ő is az École Centrale Paris-ban végzett, és ő is Périnnél dolgozott.

1873 – Betársul a Perin, Panhardra & Co. -ba.
1875 – A Perin, Panhardra & Co. gázmotorok gyártásába kezd Deutz licenc alapján.

1886 – Edouard Sarazin, a Daimler jogok belga birtokosa őt kérte fel a francia gyártásra.

1888 – Meglátogatja Daimlert Canstattban, és megállapodik a licencről. 20 százalék az özvegynek, 8 százalék neki, 12 százalék Daimlernek.

1890  – Elveszi Eduard Sarazin özvegyét, Louise Sarazint, majd Panharddal autók gyártásába kezdtek.

1895-ben indult a Párizs-Bordeaux-Párizson, elsőként futott, de nem nyertek, mert négyüléseseknek írták ki a versenyt, de Levassor kocsija kétüléses volt. 48 órát vezetett egyhuzamban. 25 km/órás átlagsebesség.

1896-ban a Párizs-Marseille versenyen félrekapta a kormányt egy kutya miatt, kiesett a kocsiból és olyan súlyosan megsérült, hogy már nem tudott felépülni. Egy évre rá meghalt.

1907. november 26. – Szobrot állítanak neki a Alexandre-et-René-Parodi téren, Párizsban. Az alkotó Jules Dalou.

1932 – Párizsban utcát neveznek el róla.

Usines Panhard-Levassor avenue d'IvryA Panhard et Levassor vállalat

1890-ben adták el az első autót. A sorozatgyártás 1981-ben kezdődött. Wilhelm Maybach által tervezett V2-es dolgozott benne.

Elsőként alkalmazott megoldások: kuplungpedál, előre helyezett csőregiszter (1896-tól), a hűtőfolyadék keringetéséről a lendkerékre erősített szivattyúlapátok gondoskodnak), 1895 első modern váltó és első kormánykerék. A váltó háromfokozatú volt, a kimeneti tengely forgásiránya változtatható volt.

1891 – első teljesen saját autójuk, egyben a világ első szériagyártású autója (!). A kocsi a Systéme Panhard elvre épült, azaz elöl a motor, hátul a hajtás. Az erőátvitelről saját fejlesztésű tolófogaskerekes sebességváltó gondoskodott. 3500 francot kértek érte. Ebben az évben megosztották a Daimler licencet Armand Peugeot-val, aki szintén autógyárat nyitott.

Panhard rúd – keresztirányú támasztórúd, ami az alvázkerethez vagy a karosszériához kapcsolja a merevhidas hátsó futóművet, hogy még stabilabb legyen az útfekvés.

Új motor: Daimler Phoenix. 1,2 literes, 4 lóerős, 1,4-es, 6 lóerős (1895) és 2,4-es, 8 lóerős (1896)

1892 – a korábbi vasráf helyett tömör gumik

1895 – Párizs-Bordeaux-Párizs – 1178 km. Levassor öt lóerős benzinessel indult, 19 óra 25 perc alatt ért Bordeaux-ba, 48 óra 48 perc alatt a teljes utat. Nyitott differenciálmű.

Panhard-Levassor Type A1 6CV 1896-1902Panhard-Levassor Type A1 6CV 1896-1902

1897 – alumíniumötvözet váltóház, felfújt gumi. Azonos pedálsorrend, mint ma. Levegőszelep, hogy kevesebbet fogyasszon. Nagy hangsúlyt fektettek a kiváló minőségre és a megbízhatóságra.

1898 – (Modellek: Landaulette)

1900 – Összekötötték a kuplungot és a féket, így lassításnál automatikusan oldott a tengelykapcsoló.

1904 – 1200 Panhardot adtak el. (modellek: Berline)

1905 – 10 500 cm3, hat henger.

1906 – 11 000 cm3, hat henger.

1911 – Elkezdik a csúszószelepes, Knight rendszerű motorok gyártását. 1939-ig gyártották.

1912 – Mind a négy kerék fékezett.

1914 – (Modellek: Coupé de Ville – hathengeres, 2,6, 2,8 liter)

1934 februárjában George Eyston 214 km/órás sebességrekordot futott a 290 lóerős 35CV modellel. (Modellek: Panoramique 1934-35)

1936 – 1939 – Panhard Dynamic – hathengeres motorokkal, hidraulikus fékkel, négy független felfüggesztés, torziós rugózás, burkolt kerekek, lámpák, kormány a műszerfal közepén. Eleinte 2,5 liter, aztán 2,86, majd 3,8 liter. Louis Bionier volt a formatervező. A palettát buszokkal, teherautókal és könnyű, páncélozott járművekkel bővítették ki, de így is csak nehezen vészelték át a nagy világválságot.

Panhard Dynamic X77 1936–38Panhard Dynamic X77 – 1936–38

1945 – Dyna 100 (VP1) . Voiture Petite, magyarul kisautó. A karosszéria és a kéthengeres, léghűtéses motor egyaránt alumíniumból készült, a főtengelynél pedig görgőscsapágyat alkalmaztak, így magasabb lehetett a fordulatszám. 610 cm3, 22 lóerő, boltozatos égéstér, minden hengernek saját ventilátor, nyomórudas vezérlés, torziós szeleprugók. Négyfokozatú váltó (három fokozat plusz overdrive), V-alakú hátsó lengőkarok, hátul oldalanként három torziós rúd. Elsőkerékhajtás, alsó és felső keresztirányú laprugók elöl. Az alapmodell 560 kg, négyajtós és háromajtós (camionette) kocsitest, Facel-Métallon karosszálta. Később 745 cm3 (32 LE), 750 cm3 (36 LE, majd 37 LE, ezek akár 120 km/óra sebességre is képesek voltak). Hiába volt jó, a 4CV és a 2CV olcsóbb volt, nem kellett a népeknek. Panhard nem igazán tudta tartani a lépést a nagy gyártókkal, kevés volt a kereskedője, korlátozottak voltak az anyagi lehetőségei, a gyár pedig kicsit volt és elavult, a karosszériákat javarészt beszállítók készítették. A kiváló alapokat sokan használták versenyautók építésére, és számos sikert arattak. Charles Deutsch és Rene Bonnet például sok versenyt nyertek átépített Panhard kocsikkal.

1948 – Panhard Dynavia aerodinamikai tanulmányautó.

1954 – Áttervezik a Dynát, és Dyna Z néven forgalmazzák tovább. Négyajtós, hatszemélyes, önhordó alumíniumkarosszéria és alumínium futómű. Volt még Dyna X és Dyna Cabriolet is. Új motort akartak fejleszteni hozzá, de nem volt rá keret. Ennek ellenére hatalmas siker lett, 1959-ig 120 ezer darabot gyártottak, mégsem sikerült kihúznia a bajból a vállalatot. Egy DB-Panhard nyeri a Le Mans-i 24 órás 750 köbcentis kategóriáját.

1955 – Megkezdődik az együttműködés a Citroennel, ami 25 százalékot vásárol a Panhard et Levassorban, és kereskedéseiben elkezdi forgalmazni a Dynát. A 2CV AU és AK modelleket gyártották együtt.

1958 – Acélkarosszériát kap a Dyna.

Panhard_Dyna_Z_851cc__1958Panhard Dyna Z – 851 cm3 – 1958

1960 – Érkezik a PL17, ezt is árulják a Citroen-kereskedések. A Dyna Z alapjaira épült, de másként nézett ki. Jaeger félautomatikus váltóval is forgalmazták. Hat személyes, 6,0 l/100 km fogyasztás.

1961 – Három PL17 végez a Monte Carlo rali első három helyén. A modell több fogyasztási versenyt is megnyer.

Panhard PL17 Monté Carlo - 24H du MansA Panhard PL17 nyert Monte Carlóban és kategóriájában a Le Mans-i 24 óráson is

1963 – Modellfrissítés a PL17-en. Új kerekek, hatékonyabb dobfékek (ETA – Evacuation Thermique Accélérée), megjelenik a kabrió változat. Az alapár 6375 frank volt, a végsebesség elérte a 130 km/órát. Szintén 63-ban jelent meg a 24 típuskódú modell. Ez volt a Citroen DS elődje, 2+2 üléses és négyüléses változatban értékesítették. Ebben az évben jön a kétajtós Panhard 24. Ezt is Louis Bionier tervezte, nagyon könnyen kezelhető, szép és különleges utasterű autó volt.

1963 Panhard 24 CT brochureA Panhard 24 ct prospektusa 1963-ból

1965 – A Citroen az utolsó részvényeket is megvásárolja, a Panhard a cég tulajdona lesz. Összesen 130 ezer PL17 készült, a modell iránti kereslet lecsökkent, ezért abbahagyták a gyártását.

1967 – Megszűnik az márka.

2005 – A francia Auverland megveszi a Panhard nevet a PSA-tól és Panhard General Defense néven folytatja működését. Hadiipari cég.

 

Cégvezetők: Émile Levassor 1890-1897, Arthur Kerbs 1897-1915,-Paul Panhard 1915-1936 (?), Jean Panhard 1936 (?)-1967

 

Háború utáni modellek:

Név Típus Gyártás időtartama Csúcsteljesítmény (LE) Összlökettérfogat
Dyna 100 X 84 1945 – 1950 22 610 cm3
Dyna 100 X 85 1950 – 1953 28 610 cm3
Dyna 120 X 86 1950 – 1953 38 745 cm3
Dyna 130 X87, X89 1952 – 1953 40 851 cm3
Dyna Junior X 90 1952 – 1956 42 851 cm3
Dyna 54 (Dyna Z) Z1-3/5/6/11/12/15-18 1953 – 1959 42 851 cm3
Dyna Tigre Z14, Z16, Z17 1957 – 1959 50 851 cm3
PL 17 L1/3/4 1959 – 1962 42 851 cm3
PL 17 Tigre L1/2/3/4 1959 – 1962 50 851 cm3
PL 17 Cabriolet L 5 1961 – 1962 50 851 cm3
PL 17/17B L 6 1962 – 1965 50 848 cm3
PL 17 Tigre/17 BT L 7 1962 – 1965 60 848 cm3
PL 17 Cabriolet L 8 1962 – 1963 60 848 cm3
PL 17 Break L 9 1963 – 1965 50 848 cm3
CD Tourisme-Rallye CD 1963 60 848-851 cm3
24 CT N1 1963 – 1967 60 848 cm3
24 C N2 1963 – 1964 50 848 cm3
24 BT N4 1964 – 1967 60 848 cm3
24 B/BA N5 1964 – 1967 50 848 cm3

.

Források:

Veterán Autó és Motor

Horváth Árpád – A gépkocsi  regénye

Chrysler: The Life and Times of an Automotive Genius

justacarguy.blogspot.hu

http://www.citroenet.org.uk/panhard-et-levassor/panhard-01.html

Nigel Mills – No 5 The Birth of Motor Racing

http://www.panhardusa.org/aboutpdb.phtm

http://pietondeparis.canalblog.com/archives/2013/08/19/27860147.html

http://www.sportscarmarket.com/columns/profiles/race/2686-1962-panhard-cd-le-mans-coupe

Wikipédia

Copy Protected by Chetans WP-Copyprotect.