Moto Morini történet

 Motorkerékpár, Technika, Történelem, Versenysport   Moto Morini történet bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
márc 072016
 
Image converted using ifftoany

Image converted using ifftoany

MOTO MORINI s.r.l. a single-stakeholder company, subject to the Direction and Coordination of MMI S.A.
Via Beri, 24 – 27020 Trivolzio (PV) Italy, Capital stock € 20.000,00 – R.E.A. PV- 282365 C.F.-P-IVA 0750098096

Moto Morini-történet

1898 – Megszületik Alfonso Morini

1914 – Beáll a 8. Padovai Motorkerékpáros Egységbe.

1924 – Mario Mazzetti megalapítja az M.M. motorkerékpár-gyártó vállalatot, az ő versenyzőjeként kezd Alfonso Morini.

1927 – Alfonso Morini (1898. január 22. – 1969. június) és az MM 125 6 rekordot dönt meg Monzában, a Grand Prix of Nations futamain.

1933 – Az MM 175-tel sebességrekordot döntenek: 162 km/h.

1937 – Alfonso Morini elhagyja Mazzettit és megalapítja a Moto Morinit (Malvasia, Bologna). Ekkor az MM 85 emberrel dolgozik és 500 motort gyárt évente, 1957-ben megy csődbe. Hogy ne legyen az MM konkurenciája, háromkerekű járműveket gyárt (350 és 500 cm3, pl. Moto Morini M610 kardános!), aztán a világháború alatt haditermékeket kell készítenie a műhelynek. Alumíniumöntvényeket repcsikhez.

1943 – Lebombázzák a gyáregységet.

1946 – Beindul a motortervezés- és gyártás. Első modell T125. Az egyhengeres, kétütemű, háromfokozatú váltóbal kínált típus a DKW RT 125 műszaki megoldásait másolja. A gyár átköltözik a Via Bertire.

1948 – Raffaele Alberti megnyeri a 125 köbcentis gépeknek kiírt olasz kupát. T125 Sport – 4,5-5,75 LE,

1949 – Új motor. 125 köbcenti, négyütemű, DOHC. 52×58 mm, 12 LE/9000 f./perc, később tuningolták, 1952-ben már 16 bhp/9500 f./perc. A Mondial 125-be kerül. A korábbi gyakorlatban ez nem kétnyerges, hanem egy hosszú ülés van rajta. Umberto Masetti megnyeri a 125 köbcentis gépeknek kiírt olasz kupát.

1949-1950 – A Mondial uralja a nemzetközi versenypályákat.

1952 – Nemzetközi sikerek. Emilio Mendogni a Nations Grand Prix-t és a Spanyol GP-t is megnyeri.

1953 – Érkezik a Morini 175. Hatalmas siker, nagyon megbízható.

1955 – Új modell születik: a Rebello. A Via Bergamira költözik a cég.

1955 – Moto Morini Settebello – korának egyik legfejlettebb sportmotorja.

1956 – Moto Morini 250 GP – tuningolják, 1959-ben már 32 lóerőt tud 10 500-as percenkénti főtengelyfordulatnál.

1956 – Sbarazzino – ez váltja a T125-öt. 98 cm3, négyütem

1959 – A 250 GP-vel Modenában is Imolában is nyernek.

Hatvanas évek

Már sportmotoros gyártóként definiálják magukat. A Corsasro Veloce a fiatalok álma. Amerikában is értékesítenek, és jól megy!

1961 – Elkészül az első 175 Settebello „aste corte”. Giacomo Agostini verseny vele. ’61-ben második Hillclimb Trento-Bondonén, 1962-ben első.

1963 – Majdnem megnyerik a világbajnokságot. A nyeregben Tarquinio Provini. Elképesztően jól mennek, csupán csak kilenc ponton múlik, pedig olyan ellenfelekkel küzdenek, mint a Honda vagy a Benelli. Jim Redman nyer a Hondával. Mindketten négy-négy futamot nyernek.

1966 – Corsair 100, 125 és 250 DC

1968 – Megnyerik a Hatnapost Svédországban egy Corsaro 125-tel.

1969 – Meghal Alfonso Morini. A boltot lánya, Gabriella veszi át.

Sbarazzino 100, Corsaro Veloce – sok modell alapjaként szolgált

Corsarino átiratok – Z, ZZ, ZT, Scrambler és Super Scrambler (1963-tól 1977-ig) Hivatalosan segédmotoros kerékpárnak (mopednek) számított, de duplabölcsős vázzal és négyütemű motorral került a boltokba, így remek vételnek számított, imádták a fiatalok.

Hetvenes évek

Ekkor jött a márkát újra felvirágoztató Mr. Franco Lambertini tervező. Korábban a Ferrarinál dolgozott.

1971 – Milánói Motorkiállítás, új motor. V2, 72 fokos hengerszög, tolórúd, szelephimba, vezérműszíj (elsőként motorkerékpár-erőforrásban). Lambertini tervezte, Franco és Gino Marchesini készítette el. Heron hengerfej.

1972 – Moto Morini 3 1/2 és Corsaro Super Scrambler

1974 – Moto Morini 3 1/2 Sport

1975 – 125H hatfokozatú váltoval – nem lett sikeres

1977 – Új motor. 500-as név, de csak 479 cm3.

1978 – 250T Mono – nem lett sikeres

A 350 köbcentis motor moduláris rendszerű volt, könnyedén lehetett belőle bármit csinálni. Például: 500 GT, 500 Sport és Sei-V.

Nyolcvanas évek

Nem ment túl jól a bolt, a dolgozókkal is volt gond.

1981 – Camel 500

1982 – Moto Morini 500 Turbo – két évet és 110 ezer kilométert tesztelték. 18 psi 5500 f./percnél.

1983 – Kanguro 350

1986 – Excalibur 350 és 500. A Harley-Davidson érdeklődött a modell iránt, de nem volt pénzük megvásárolni a licencet.

1987 – Gabriella eladja a márkát a Cagivának. A Cagiva saját vázába teszi a 350-es motort, így jön létre a Moto Morini Dart. Lambertini tervez egy 750-es, folyadékhűtésű motort is, de jobb lesz, mint a márka által akkoriban birtokolt Ducati 900-as motorja, ezért nem folytatják a projektet. Lambertini elhagyja a gyárat.

1989 – Coguaro Enduro 300 és 500 és egy cruiser: New York

1996 – A Texas Pacific Group megveszi a Moto Morinit és a Ducatit.

1999 – Franco Morini, Alfonso unokatestvére visszavásárolja a céget.

2003 – Franco Morini és a Berti család ismét feltámasztja a márkát.

2005 – Corsaro 1200.

2007 – A Morini család megveszi a Berti család részvényeit.

2008 és 2009 – Frank Zenatello megnyeri az Italian Roadster kupát a Corsaróval.

2009 – Újabb pénzügyi gondok. Paolo Berlusconi, a miniszterelnök bátyja, a Garelli tulajdonosa is érdeklődik a márka  iránt.

2011-ben ként milánói befektető, Ruggero Massimo Jannuzzelli és Sandro Capotosti (Eagle Bike néven új vállalatot alapítanak a célra) 2,5 millió dollárért megvette a márkát és újra megnyitotta a gyárat.

2012 – Újra termel a gyártósor.

 

Corsarino

1963 V és Z – utóbbi volt sikeresebb, előbbi főként hölgyeknek készült (1969 modellfrissítés)

Z tengelytáv 1120 mm, csupán 55 kg.

1968 ZT – Olyan, mint a Z, csak a kormány és a nyereg más, plusz van csomagtartó.

1965 – ZZ – sportos kivitel, eleinte három-, majd négyfokozatú váltóval

1966 – Scrambler

1970 – Super Scrambler

Volt 60 köbcentis változat is az amerikai piacra.

1970 – V, Z és ZT leköszön

Moto Morini Corsarino technical specifications

A http://www.motomoriniclub.nl oldalról:
Moto_Morini_bromfietsen_versus_bromfietsen_met_een_Morini_Franco_Motori_motor_-_2016-03-11_13.54.10

Moto Morini Dart 400

1987-es  Milánói Motorkiállításon mutatkozott be

350 K2 helyére érkezett

1988-1990

344,16 cm3

Cagiva Freccia C9 átdolgozott idomzata

34,5 lóerő/8500 f./perc, 175 km/óra

hatfokozatú váltó

1000 készült

400 köbcentis változatok mentek a japán piacra

72 fokos hengerszögű V2

Heron hengerfej

Elöl Marzocchi 35 mm, 150 mm rugóút

Hátul Marzocchi PBS2 állítható központi rugóstag, 150 mm rugóút

1×300 mm Brembo

4,9 l/100 km

 

Moto Morini Camel 500

Massimiliano Valentini, Leandro Gagliotti Gianni Ceccarelli indult vele a Dakaron.

http://www.motomoriniclub.nl/valentini.html

Az Egyesült Királyságban Sahara néven futott. 72 fokos V2, Héron hengerfej,

X7 változat, 507 cm3, hatfokozatú, 21 literes Párizs-Dakar tank

Moto Morini 500 Camel MK1 – 1981

Léghűtéses, négyütemű, 72 fohe V2, vezérműszíj, egy vezérműtengely, tolórúd, hengerenként két szelepes

478 cm3

69,0 x 64,2 mm

Sűrítési viszony 11,2:1

2x Dell’Orto VHBH 26BS karburátor

39 LE/7400 f./perc

Hatfokozatú, lánc

Marzocchi Piffero teleszkópok

Lengővilla állítható Marzocchi rugóstagokkal

140 mm dob

140 mm dob

3.00-21

4.00-18

137 kg

 

 

Moto Morini Corsaro 1200

A Marabese Design tervezte

2005-től 2009-ig gyártották, majd 2012-től újra (?)

87 fokos, négyütemű Bialbero CorsaCorta motor hajtja

Vetélytársak: Ducati Streetfighter, Ducati Monster S4/S4R, Triumph Speed Triple

1187 cm3, 140 LE, 123 Nm, elektronikus üzemanyag-befecskendező, hengerenként négyszelepes, négy vezérműtengely, hatfokozatú váltó, 17 col elöl és hátul, 2×320 mm Brembo, 220 mm Brembo, 50 mm Marczocchi

Váz azonos beszállító, mint Ducati

Modelltörténet (nem megerősített):
2004 – Első változat, 120 LE
2006 vagy 2007 – Ráncfelvarrás, új motorvezérlő, 140 LE, cserélt kondik, relék

 

Moto Morini 500 Turbo

OHV, négyütemű, turbófeltöltő

69 x 64 mm

478 cm3

Dellorto karburátor PHB36BS

Szárazkarter 3 liter

Elektronikus üzemanyag-befecskendező

70,5 BHP/8300 f./perc

64,5 Nm/5600 f./perc

12V, 180W generátor

Hidraulikus teleszkópok 13,97 cm rugóút

Állítható gáztöltésű rugóstagok 10,16 cm rugóút

2 x 260mm tárcsafék

1 x 260mm tárcsafék

100/90V18 Pirelli

120/90v18 Pirelli

182,79 kg

226 cm hosszúság

145 cm tengelytáv

4,5 l/100 km városi üzemanyag-fogyasztás

202,77 km/h végsebesség

 

Moto Morini modellek ezidáig:

125 Turismo

125 Sport

125 H

125 T

250 T

250 2C(J)

175 Briscola

175 Turismo

175 GT

175 Settebello

175 Super Sport

175 Tresette

175 Tresette Sprint

3½ Turismo

3½ Sport

3½ GT

350 K2

Dart 350

Dart 400

Corsaro 1200 (1187 cm3) 2005 – 2010

Corsaro 1200 Veloce (1187 cm3) 2006 – 2010

Corsaro 1200 Avio (1187 cm3) 2008 – 2010

9 ½ (1187 cm3) 2006 – 2010

1200 Sport (1187 cm3) 2008 – 2010

Corsaro 1200 Veloce (1187 cm3)

1200 Rebello Giubileo (1187 cm3)

Granpasso (1187 cm3)

Scrambler (1187 cm3)

Morini_Riders_Club-_Model_List_-_2016-03-08_12.37.12 Moto Morini modelhistory and framenumbers - 2 Moto Morini modelhistory and framenumbers - 1

Források:

http://www.motomoriniclub.nl – jó

http://www.motomoriniclub.com – nagyon jó

http://www.morinispecial.it – legjobb!

http://www.motomorinimotorcycles.eu

http://www.compton.vispa.com/morini/index.htm

https://rideapart.com/articles/moto-morini-back-sort

http://www.lifeinitaly.com/motorcycle/moto-morini-1

http://www.desertpistons.com/1980-morini-camel-valentini/

http://www.ilcorsarino.it/

https://en.wikipedia.org/wiki/Moto_Morini

és még sok más…

Ducati-történet – A brief history of Ducati motorcycles

 Motorkerékpár, Technika, Történelem, Versenysport   Ducati-történet – A brief history of Ducati motorcycles bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
febr 272015
 

A Ducati Motor Holding S.p.A. története:

1926 – A Ducati család és pár bolognai befektető megalapítja a Società Radio Brevetti Ducati céget, ami Adriano Ducati találmányán (ACD antenna – 1924) alapuló alkatrészeket gyártott rádiókhoz. Első termékük a Manens kondenzátor volt, ami akkor siker lett világszerte, hogy a cég gazdasági helyzete megszilárdult, sőt fejlődni is tudott.

A gyárat alapvetően a három fivér, Adriano, Bruno és Marcello Ducati alapította, de édesapjuk, Antonio Cavalieri Ducati is ott volt a befektetők között, s aktívan részt vett a vállalatirányításban is.

1931 – A villa Lydiába költözik a család és a vállalat központja is itt kap helyet,

1935. június 1. – Leteszik az új gyár alapkövét Borgo Panigale -ban (Bologna egyik kerülete). Az új üzemegység rendkívül fejlett. Közben a – még mindig rádióalkatrészekkel foglalkozó – cég dinamikusan fejlődik, irodát nyitnak Londonban, Párizsban, New Yorkban, Sydney-ben és Caracas-ban.

1944. október 12. – Lebombázzák a gyárat.

1946 – Megjelenik a gyár első motorja a Cucciolo (kutyácska). Eleinte dobozban, kerékpárokhoz adták, aztán kapott saját vázat, amit a repülőgépekre szakosodott Caproni in Trento tervezett saját szabadalmai alapján.

1947 – Glauco Zitelli versenyeken indul a Cucciolóval.

1948 – Az Egyesült Államokban is elkezdik forgalmazni a Cucciolót.

1949 júliusa – Elkészül a Ducati első teljes értékű motorkerékpárja, a Ducati 60.

1952 – Elkészül a vállalat első robogója, a Cruiser (175 cm3, elektromos önindító, automatikus váltó)

1953 – Cruiser 98 cm3 – a fapados kivitel. Idővel 125-re módosították.

1954. május 1. – Fabio Taglioni a Ducatinál helyezkedik el. Az imolai műszaki iskola tanára volt korábban. Avantgárd és nonkonformista  volt.

1954. szeptember – Napvilágot lát Taglioni első ötlete, a Ducati Gran Sport “Marianna”.

1955-1957 – A Marianna az endurance versenyek koronázatlan királynője lesz.

1956 – Taglioni megtervezi az első Gran Premio 125-öt. Ebben már Desmodromic szelepvezérlési rendszer dolgozik.

1956. november – A Borgo Panigale-i gyártó 46 sebességrekordot dönt meg Monzában a Ducati Siluróval.

1957 – A Milánói Motorkiállításon bemutatkozik a Ducati Tourist 174, a Special, a Sport és az America.

1958 – Kiszélesedik a Desmo-választék – immáron a soros, kéthengeres erőforrást is Desmodromic szelepvezérlés teszi hatékonyabbá. Jön a 200 köbcentis Elite.

1960 – Első versenycsapat.

1962 – Elindul a Scrambler 250 értékesítése az Egyesült Államokban.

1963 – Taglioni elkészíti az Apollo prototípusát. Ez volt az első 90 fokos hengerszögű Ducati motorkerékpár.

1965 – Debütál a bivalyerős Ducati 250 Mach 1. 171 km/óra volt a végsebessége.

1968 – Elkezdődik a Ducati Scrambler forgalmazása Olaszországban. Jön a Ducati 450 Mark 3D – végsebessége meghaladta a 170 km/órát.

1969 – Kibővül a gyár, érkezik az 500 GP és a 750 GT.

1972. április 23. – Paul Smart megnyeri az Imola 200 Miles-t.

1975 – Franco Uncini egy 750 SS Desmo nyergében megnyeri az Olasz bajnokság sorozatgyártású motorkerékpároknak kiírt versenyét.

1978 – Hailwood és a Ducati 900 Supersport megnyeri a Tourist Trophy-t.

1979 – Jön az új Ducati blokk, a Pantah. Először 500-as majd 600-as változatban. A Pantah 500-nál alkalmaztak elsőként szíjhajtást és Trellis-vázat.

1983 – A Claudio and Gianfranco Castiglioni felvásárolja a céget, s ezzel a Cagiva Group tagjává válik.

1988 – Elkezdődök a Ducati 851 forgalmazása.

1990 – Elsőként nyer a márka a WSBK-n. A Ducati 851 volt az első kéthengeres, amit négyszelepes Desmoquattro vezérléssel láttak el.

1993 – Elindul hódító útjára a gyár legsikeresebb modellje, a Monster.

1993. november – Lehull a lepel a Ducati 916-ról.

1996. szeptember – Hiába a sok győzelem, a Cagiva nem tudta stabilizálni a Ducatit, ezért eladta az amerikai Texas Pacific Groupnak.

1998 – A 916 összlökettérfogata 996 köbcentire nő. Az első World Ducati Week – 10 ezer Ducati-rajongó vesz rész rajta.

1999 – Carl Fogarty a 996 nyergében megnyeri negyedik és egyben utolsó Superbike vb-címét.

1999. március 24. – A Ducati Motor Holding megjelenik a New York-i és Milánói tőzsdén.

2003 – A márka debütál a MotoGP-ben. Loris Capirossi Catalunyában futamgyőzelmet szerez.

2007 – Casey Stoner is a Ducati megnyeri a MotoGP World Championship bajnoki címét és a konstruktőrök kupáját.

2012. július 19. – Az Automobili Lamborghini S.p.A. (AUDI AG) felvásárolja a céget.

 

Főbb Ducati modellek

Negyvenes évek

image_Cucciolo
Ducati Cucciolo
1945 – 1955
 
 
 

Ötvenes évek

image_Cruiser
Ducati Cruiser
1952 – 1954
 
 image_Ducati 98Ducati 98
1952 – 1962
 
image_Marianna
Ducati Marianna
1955 -1957
 
image_125 Desmo
Ducati 125 Desmo
1956 – 1959
 
image_SiluroDucati Siluro
1956 – 1956
 
image_Elite 200
Ducati Elite 200
1959 – 1965
 
 

Hatvanas évek

image_250 Twin
Ducati 250 Twin
1960 – 1960
 
image_Scrambler
Ducati Scrambler
1962 – 1978
 
image_Apollo
Ducati Apollo
1963 – 1963
 
image_Mach 1
Ducati Mach 1
1963 – 1966
 
image_Mark 3
Ducati Mark 3
1967 – 1975
 
 

Hetvenes évek

image_500 GP
Ducati 500 GP
1971 – 1972
image_750 GT
Ducati 750 GT
1971 – 1978
 image_750 ImolaDucati 750 Imola
1972 – 1973
 image_750 SS  Ducati 750 SS
1973 – 1974
 image_900 Super Sport Desmo Ducati 900 Super Sport Desmo
1975 – 1982
 image_900 SS TT IOM 1978Ducati 900 SS TT IOM
1978 – 1978
image_900 MHRDucati 900 MHR
1979 – 1985
 
 
plusz: image_PantahDucati Pantah
1979 – 1983
 

Nyolcvanas évek

image_TT2
Ducati TT2
1980 – 1983
 
image_750 F1
Ducati 750 F1
1985 – 1988
 
image_750 F1 Special
Ducati 750 F1 Special
1986 – 1988
 
image_750 Paso
Ducati 750 Paso
1986 – 1988
 
image_851
Ducati 851
1988 – 1990
 
image_851 SBK
Ducati 851 SBK
1988 – 1990
 
image_906 Paso
Ducati 906 Paso
1988 – 1990
 
 

Kilencvenes évek

image_851 SBK ’90
Ducati 851 SBK ’90
1990 – 1991
 
image_907 I.E.
Ducati 907 I.E.
1991 – 1992
 
image_888 SBK ’92
Ducati 888 SBK ’92
1992 – 1993
 
image_Monster
Ducati Monster
1993 -2011
 
image_Supermono
Ducati Supermono
1993 -1995
 
image_916 SBK
Ducati 916 SBK
1995 – 1997
 
image_996 SBK
Ducati 996 SBK
’98-2000
 
 
 
 

A 851-es motor

1988-ban mutatták be. 94 LE/ 9000 f./perc, folyadékhűtésű, nyolcszelepes, 90 fokos hengerszögű, Massimo Bordi tervezte a Cosworth-szal közösen, ez már hengerenként négyszelepes Desmodromic vezérlésű. A francia Raymond Roche ezzel a motorral nyerte a Ducati első bajnoki címét World Superbike Championship-ben. Először 888, majd 916 köcire növelték, jelenleg pedig 1198 köbcentis formában fot, Testastretta néven.

 

Cucciolo

1946-1958

Négyütemű, kerékpárokra szerelhető blokk. Aldo Fardinelli tervezte a SIATA-nál (Societa Italiana per Applicazioni Tecniche Auto-Aviatorie)  1994-ben lett kész a prototípus. Olyan volt a hangja, mintha ugatani, innen kapta a nevét. Mindössze 7,7 kiló volt és mindössze 1,29 l/100 km volt az üzemanyag-fogyasztása.1946. július 26-án kezdték forgalmazni. A SIATA nem bírta kapacitással, ezért felkeresték a Ducatit. A bolognai cég évente 25 ezer darabot gyártott a csúcsidőszakban. 1952-re már túl voltak a 200 ezer példányon, ekkor rukkolt elő a Ducati a saját vázzal. Ebbe tették bele az immáron háromfokozatú váltóval társított erőforrást, s hozták létre a Ducati 48-at, az 55E-t és az 55R-t. Előbbinél a tank a váz része volt, hátul lengővilla tartotta a kereket. Később 60, majd 65 köbcentire növelték a hengerűrtartalmat, így jött a 60, a 60 Sport, a 65 Sport, a 65T, a 65 TL és a 65TS. A motor helyét az 1952-től gyártott 98 vette át, ez 1958-ig volt kínálatban. A 250 SC versenyváltozatnál volt először duplabölcsőváz. A spanyol Mototrans egészen 1974-ig gyártotta ezt a blokkot.

 

Mach 1

1965-1969

Négyütemű, egyhengeres, 248,5 köbcenti, 10:1 kompresszió, Dell’Orto SS29 karburátor (máshol SS1-et ír, nyitott torok), 24 LE, 18 kW/8500 f./perc, ötfokozatú, olajfürdő kuplung, acél bölcsőváz, teleszkópvilla elöl, lengővilla hátul, állítható rugóstagok, elöl 180, hátul 160 mm dobfék. 1350 mm tengelytáv, 760 mm ülésmagasság, 116 kg súly. Mike Rogers TT-t nyert vele. Elődje a 140 km/órára képes Diana volt (ezt Angliában Daytonaként forgalmazták). 171 km/óra volt a végsebessége. Alumíniumfelnikre ültették. A 175 köbcentis, SOHC-vezérlésű motorból fejlesztették. A vállalat eleinte „keskeny” forgattyúházas blokkokat gyártott, még ez is közéjük tartozott. Akkor ment a levesbe, mikor áttértek a széles forgattyúházra. A Diana Mark 3-as blokkját kapta. A fennmaradt példányokat nagyjából 3,5-4 millió forintért kínálják a tulajdonosok.

 

Desmosedici RR

2007-2008

A MotoGP versenymotor utcai változata, 2006-ban mutatták be, összesen 1500 darabot adtak el. Az RR azt jelenti Racing Replica. Ára 40 ezer angol font volt, azaz nagyjából 16-17 millió forint. Ebben három év garancia is benne foglaltatott, továbbá egy versenykit, amiben kipufogórendszer, szponzormatrica és verseny-ECU is benne foglaltatott. 90 fokos hengerszögű, négyhengeres, Twin Pulse gyújtássorrend, folyadékhűtésű, DOHC-vezérlésű, Desmodromic, titánszelepek, fogaskerék-hajtású vezérlés, 989 köbcenti, 147,1 kW, 200,056 LE/13 800 f./perc, 116 Nm/10 500 f./perc, négy 50 millis Magnetti Marelli, hatfokozatú váltó, nyomatékhatárolós tengelykapcsoló, szénszálas idomzat, króm-molibdén váz, Öhlins telók (FG353 PFF, 43 mm), Marchesini kerekek, alumíniumötvözet tank (15 L), Brembo Monoblock 4 dugó, 320 millis tárcsa, hátul 240, két dugó, 171 kg száraz tömeg. 307 km/óra, 5,53 másodperc 160 km/órára.

 

Multistrada

2003-tól

Pierre Terblanche tervezte, aki egykoron a Cagiva Gran Canyont is. 2003-ban jött az 1000DS, 2005-ben a 620, 2007-ben pedig az 1100 és 1100S. A 2003-as modell nagyon kényelmetlen volt, nem volt jó a szélvédelem, a üzemanyagszint-mérő nagyon pesszimista volt, azt jelezte, már akkor 10 lityi van. 2005-től 1000DS S, ami Showa helyett Öhlins futóművel, fekete kerekekkel és szénszálas takaróelemekkel, szélesebb alumíniumkormánnyal érkezik. 2007-től már 1100-as, plusz 6,8 Nm. A 620-ast leveszik a palettáról. A Showa helyett Marzocchi és Sachs rugóstagok kerülnek fel, nedves kuplung helyett száraz. 2008-tól már a 1098 stílusában fut. 2009 Milánóban bemutatkozik a Multistrada 1200.  Fel is szentelték. A 1198 blokkját kapta. 110 kW, 118,6 Nm, nedves kuplung, Marzocchi 50 mm, Brembo négy dugó, 2x320mm, ABS, 189 kg, 20 literes üzemanyagtartály.

 

Monster

1993-tól

Miguel Angel Galluzzi a 851/888 vázát társította a 900 köbcentis, hengerenként kétszelepes hajtóművel, és elnevezte „Il Mostrónak”, azaz a szörnynek. Kedvező árú motort akartak, ezért a Monster afféle alkatrészmix lett, a már létező modellek összetevőiből. 2001-ben jött az S4, amiben már nem a Pantegg kétszelepese dolgozott, hanem a 916-ös, négyszelepes, folyadékhűtésű. 2003-ban a 750-es 800-as, a 900 pedig 1000-es lett, ugyanakkor az S4 S4-ré vált, és 996 blokkot kapott.

Ducati Monster történet, Ducati Monster history

1993 – Monster 900 – M900 – Ez volt az első.

1994 – Monster 600 – M600
1994 – Monster 400 – M400, ugyanaz, mint a 600-as, de főtengely forgattyúkarjai rövidebbek és kisebb a dugattyúk átmérője 42 LE/10 500 f./perc (főleg a japán, olasz, thai és szingapúri piacra)

1996 – Monster 750 – M750
1998 – Monster Dark
1999 – Monster Chromo, Monster City

2000 – Az M900 elektronikus üzemanyag-befecskendezőt kap – Monster 900ie

2001 – Monster S4 – Ezzel érkezett a folyadékhűtésű, négyszelepes Superbike-erőforrás a palettára

2002 – Monster S4 Foggy – Limitált széra Carl Fogarty Superbike-győzelmének emlékére.
2002-2006 – Monster 620ie
2003 – Monster 1000
2003-2006 – Monster S4R 996

2005 – Monster S2R 800/1000
2006 – S4RS Testastretta – a 999 motorjával, Öhlins futóművel

2007 – Monster 696 – Milánóban jelentették be, de csak 2008 áprilisában, Barcelonában mutatták be hivatalosan. Minden idők legjobb teljesítmény/köbcenti arányú léghűtéses Ducati-motorja. Több mint 12 000 fogyott 2009-ben.

2008 – Monster S4Rs Tricolore
2008 – Monster 1100 – 1078 köbcenti, lengőkar, radiális féknyereg,

2010 – Monster 796 – 87 LE
2010 – Monster 1100 EVO – Az 1100-at és az 1100s-t váltja. Érkezik a Ducati Safety Package (ABS és kipörgésgátló)

2011- Monster 795 – A 696 váz nagyobb motorral.

2013 – Monster 1200 és 1200 S – 1198 Testastretta 11 motor.

2014 – A 796-ot a 821 váltja – 821 köbcentis Testastretta motor.

 

Hogyan működik a Desmodromic szelepvezérlés?

A gázcseréért felelős szelepeket nem rugó tolja vissza alaphelyzetbe, hanem a nyitásról és a zárásról egyaránt a vezérműtengely gondoskodik. Legfőbb előnye, hogy magas fordulatszámon is tökéletesen zárnak a szelepek, de az sem elhanyagolható, hogy sokkal kisebb erő szükségeltetik a vezérlés működtetéséhez, mint a rugós változatnál.

 

Mi az a Desmosedici ?

Így hívják a Ducati MotoGP-ben induló motorját, amihez tulajdonképpen két 90 fokos hengerszögű, kéthengerest fűztek össze a mérnökök. A Desmosedici a desmodromic vezérlés tizenhat szeleppel kifejezés olasz fordításának rövidítése. 2001-ben kezdték a tervezést, 2002-ben, az Olasz GP-n mutatták be, majd további fejlesztés következett. 2007-ben Casey Stoner Desmosedicivel szerezte meg a márka első MotoGP bajnoki címét.

 

Források:

www.ducati.com

www.ducaticlassics.com

http://www.multistrada.net/

http://www.ducatitech.com/2v/monster_faq.html

http://www.mts1200.info

Hugo Wilson – Hot bikes

www.visordown.com

Wikipedia

Smith&Marton archív

Copy Protected by Chetans WP-Copyprotect.