Moto Morini történet

 Motorkerékpár, Technika, Történelem, Versenysport   Moto Morini történet bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
márc 072016
 
Image converted using ifftoany

Image converted using ifftoany

MOTO MORINI s.r.l. a single-stakeholder company, subject to the Direction and Coordination of MMI S.A.
Via Beri, 24 – 27020 Trivolzio (PV) Italy, Capital stock € 20.000,00 – R.E.A. PV- 282365 C.F.-P-IVA 0750098096

Moto Morini-történet

1898 – Megszületik Alfonso Morini

1914 – Beáll a 8. Padovai Motorkerékpáros Egységbe.

1924 – Mario Mazzetti megalapítja az M.M. motorkerékpár-gyártó vállalatot, az ő versenyzőjeként kezd Alfonso Morini.

1927 – Alfonso Morini (1898. január 22. – 1969. június) és az MM 125 6 rekordot dönt meg Monzában, a Grand Prix of Nations futamain.

1933 – Az MM 175-tel sebességrekordot döntenek: 162 km/h.

1937 – Alfonso Morini elhagyja Mazzettit és megalapítja a Moto Morinit (Malvasia, Bologna). Ekkor az MM 85 emberrel dolgozik és 500 motort gyárt évente, 1957-ben megy csődbe. Hogy ne legyen az MM konkurenciája, háromkerekű járműveket gyárt (350 és 500 cm3, pl. Moto Morini M610 kardános!), aztán a világháború alatt haditermékeket kell készítenie a műhelynek. Alumíniumöntvényeket repcsikhez.

1943 – Lebombázzák a gyáregységet.

1946 – Beindul a motortervezés- és gyártás. Első modell T125. Az egyhengeres, kétütemű, háromfokozatú váltóbal kínált típus a DKW RT 125 műszaki megoldásait másolja. A gyár átköltözik a Via Bertire.

1948 – Raffaele Alberti megnyeri a 125 köbcentis gépeknek kiírt olasz kupát. T125 Sport – 4,5-5,75 LE,

1949 – Új motor. 125 köbcenti, négyütemű, DOHC. 52×58 mm, 12 LE/9000 f./perc, később tuningolták, 1952-ben már 16 bhp/9500 f./perc. A Mondial 125-be kerül. A korábbi gyakorlatban ez nem kétnyerges, hanem egy hosszú ülés van rajta. Umberto Masetti megnyeri a 125 köbcentis gépeknek kiírt olasz kupát.

1949-1950 – A Mondial uralja a nemzetközi versenypályákat.

1952 – Nemzetközi sikerek. Emilio Mendogni a Nations Grand Prix-t és a Spanyol GP-t is megnyeri.

1953 – Érkezik a Morini 175. Hatalmas siker, nagyon megbízható.

1955 – Új modell születik: a Rebello. A Via Bergamira költözik a cég.

1955 – Moto Morini Settebello – korának egyik legfejlettebb sportmotorja.

1956 – Moto Morini 250 GP – tuningolják, 1959-ben már 32 lóerőt tud 10 500-as percenkénti főtengelyfordulatnál.

1956 – Sbarazzino – ez váltja a T125-öt. 98 cm3, négyütem

1959 – A 250 GP-vel Modenában is Imolában is nyernek.

Hatvanas évek

Már sportmotoros gyártóként definiálják magukat. A Corsasro Veloce a fiatalok álma. Amerikában is értékesítenek, és jól megy!

1961 – Elkészül az első 175 Settebello „aste corte”. Giacomo Agostini verseny vele. ’61-ben második Hillclimb Trento-Bondonén, 1962-ben első.

1963 – Majdnem megnyerik a világbajnokságot. A nyeregben Tarquinio Provini. Elképesztően jól mennek, csupán csak kilenc ponton múlik, pedig olyan ellenfelekkel küzdenek, mint a Honda vagy a Benelli. Jim Redman nyer a Hondával. Mindketten négy-négy futamot nyernek.

1966 – Corsair 100, 125 és 250 DC

1968 – Megnyerik a Hatnapost Svédországban egy Corsaro 125-tel.

1969 – Meghal Alfonso Morini. A boltot lánya, Gabriella veszi át.

Sbarazzino 100, Corsaro Veloce – sok modell alapjaként szolgált

Corsarino átiratok – Z, ZZ, ZT, Scrambler és Super Scrambler (1963-tól 1977-ig) Hivatalosan segédmotoros kerékpárnak (mopednek) számított, de duplabölcsős vázzal és négyütemű motorral került a boltokba, így remek vételnek számított, imádták a fiatalok.

Hetvenes évek

Ekkor jött a márkát újra felvirágoztató Mr. Franco Lambertini tervező. Korábban a Ferrarinál dolgozott.

1971 – Milánói Motorkiállítás, új motor. V2, 72 fokos hengerszög, tolórúd, szelephimba, vezérműszíj (elsőként motorkerékpár-erőforrásban). Lambertini tervezte, Franco és Gino Marchesini készítette el. Heron hengerfej.

1972 – Moto Morini 3 1/2 és Corsaro Super Scrambler

1974 – Moto Morini 3 1/2 Sport

1975 – 125H hatfokozatú váltoval – nem lett sikeres

1977 – Új motor. 500-as név, de csak 479 cm3.

1978 – 250T Mono – nem lett sikeres

A 350 köbcentis motor moduláris rendszerű volt, könnyedén lehetett belőle bármit csinálni. Például: 500 GT, 500 Sport és Sei-V.

Nyolcvanas évek

Nem ment túl jól a bolt, a dolgozókkal is volt gond.

1981 – Camel 500

1982 – Moto Morini 500 Turbo – két évet és 110 ezer kilométert tesztelték. 18 psi 5500 f./percnél.

1983 – Kanguro 350

1986 – Excalibur 350 és 500. A Harley-Davidson érdeklődött a modell iránt, de nem volt pénzük megvásárolni a licencet.

1987 – Gabriella eladja a márkát a Cagivának. A Cagiva saját vázába teszi a 350-es motort, így jön létre a Moto Morini Dart. Lambertini tervez egy 750-es, folyadékhűtésű motort is, de jobb lesz, mint a márka által akkoriban birtokolt Ducati 900-as motorja, ezért nem folytatják a projektet. Lambertini elhagyja a gyárat.

1989 – Coguaro Enduro 300 és 500 és egy cruiser: New York

1996 – A Texas Pacific Group megveszi a Moto Morinit és a Ducatit.

1999 – Franco Morini, Alfonso unokatestvére visszavásárolja a céget.

2003 – Franco Morini és a Berti család ismét feltámasztja a márkát.

2005 – Corsaro 1200.

2007 – A Morini család megveszi a Berti család részvényeit.

2008 és 2009 – Frank Zenatello megnyeri az Italian Roadster kupát a Corsaróval.

2009 – Újabb pénzügyi gondok. Paolo Berlusconi, a miniszterelnök bátyja, a Garelli tulajdonosa is érdeklődik a márka  iránt.

2011-ben ként milánói befektető, Ruggero Massimo Jannuzzelli és Sandro Capotosti (Eagle Bike néven új vállalatot alapítanak a célra) 2,5 millió dollárért megvette a márkát és újra megnyitotta a gyárat.

2012 – Újra termel a gyártósor.

 

Corsarino

1963 V és Z – utóbbi volt sikeresebb, előbbi főként hölgyeknek készült (1969 modellfrissítés)

Z tengelytáv 1120 mm, csupán 55 kg.

1968 ZT – Olyan, mint a Z, csak a kormány és a nyereg más, plusz van csomagtartó.

1965 – ZZ – sportos kivitel, eleinte három-, majd négyfokozatú váltóval

1966 – Scrambler

1970 – Super Scrambler

Volt 60 köbcentis változat is az amerikai piacra.

1970 – V, Z és ZT leköszön

Moto Morini Corsarino technical specifications

A http://www.motomoriniclub.nl oldalról:
Moto_Morini_bromfietsen_versus_bromfietsen_met_een_Morini_Franco_Motori_motor_-_2016-03-11_13.54.10

Moto Morini Dart 400

1987-es  Milánói Motorkiállításon mutatkozott be

350 K2 helyére érkezett

1988-1990

344,16 cm3

Cagiva Freccia C9 átdolgozott idomzata

34,5 lóerő/8500 f./perc, 175 km/óra

hatfokozatú váltó

1000 készült

400 köbcentis változatok mentek a japán piacra

72 fokos hengerszögű V2

Heron hengerfej

Elöl Marzocchi 35 mm, 150 mm rugóút

Hátul Marzocchi PBS2 állítható központi rugóstag, 150 mm rugóút

1×300 mm Brembo

4,9 l/100 km

 

Moto Morini Camel 500

Massimiliano Valentini, Leandro Gagliotti Gianni Ceccarelli indult vele a Dakaron.

http://www.motomoriniclub.nl/valentini.html

Az Egyesült Királyságban Sahara néven futott. 72 fokos V2, Héron hengerfej,

X7 változat, 507 cm3, hatfokozatú, 21 literes Párizs-Dakar tank

Moto Morini 500 Camel MK1 – 1981

Léghűtéses, négyütemű, 72 fohe V2, vezérműszíj, egy vezérműtengely, tolórúd, hengerenként két szelepes

478 cm3

69,0 x 64,2 mm

Sűrítési viszony 11,2:1

2x Dell’Orto VHBH 26BS karburátor

39 LE/7400 f./perc

Hatfokozatú, lánc

Marzocchi Piffero teleszkópok

Lengővilla állítható Marzocchi rugóstagokkal

140 mm dob

140 mm dob

3.00-21

4.00-18

137 kg

 

 

Moto Morini Corsaro 1200

A Marabese Design tervezte

2005-től 2009-ig gyártották, majd 2012-től újra (?)

87 fokos, négyütemű Bialbero CorsaCorta motor hajtja

Vetélytársak: Ducati Streetfighter, Ducati Monster S4/S4R, Triumph Speed Triple

1187 cm3, 140 LE, 123 Nm, elektronikus üzemanyag-befecskendező, hengerenként négyszelepes, négy vezérműtengely, hatfokozatú váltó, 17 col elöl és hátul, 2×320 mm Brembo, 220 mm Brembo, 50 mm Marczocchi

Váz azonos beszállító, mint Ducati

Modelltörténet (nem megerősített):
2004 – Első változat, 120 LE
2006 vagy 2007 – Ráncfelvarrás, új motorvezérlő, 140 LE, cserélt kondik, relék

 

Moto Morini 500 Turbo

OHV, négyütemű, turbófeltöltő

69 x 64 mm

478 cm3

Dellorto karburátor PHB36BS

Szárazkarter 3 liter

Elektronikus üzemanyag-befecskendező

70,5 BHP/8300 f./perc

64,5 Nm/5600 f./perc

12V, 180W generátor

Hidraulikus teleszkópok 13,97 cm rugóút

Állítható gáztöltésű rugóstagok 10,16 cm rugóút

2 x 260mm tárcsafék

1 x 260mm tárcsafék

100/90V18 Pirelli

120/90v18 Pirelli

182,79 kg

226 cm hosszúság

145 cm tengelytáv

4,5 l/100 km városi üzemanyag-fogyasztás

202,77 km/h végsebesség

 

Moto Morini modellek ezidáig:

125 Turismo

125 Sport

125 H

125 T

250 T

250 2C(J)

175 Briscola

175 Turismo

175 GT

175 Settebello

175 Super Sport

175 Tresette

175 Tresette Sprint

3½ Turismo

3½ Sport

3½ GT

350 K2

Dart 350

Dart 400

Corsaro 1200 (1187 cm3) 2005 – 2010

Corsaro 1200 Veloce (1187 cm3) 2006 – 2010

Corsaro 1200 Avio (1187 cm3) 2008 – 2010

9 ½ (1187 cm3) 2006 – 2010

1200 Sport (1187 cm3) 2008 – 2010

Corsaro 1200 Veloce (1187 cm3)

1200 Rebello Giubileo (1187 cm3)

Granpasso (1187 cm3)

Scrambler (1187 cm3)

Morini_Riders_Club-_Model_List_-_2016-03-08_12.37.12 Moto Morini modelhistory and framenumbers - 2 Moto Morini modelhistory and framenumbers - 1

Források:

http://www.motomoriniclub.nl – jó

http://www.motomoriniclub.com – nagyon jó

http://www.morinispecial.it – legjobb!

http://www.motomorinimotorcycles.eu

http://www.compton.vispa.com/morini/index.htm

https://rideapart.com/articles/moto-morini-back-sort

http://www.lifeinitaly.com/motorcycle/moto-morini-1

http://www.desertpistons.com/1980-morini-camel-valentini/

http://www.ilcorsarino.it/

https://en.wikipedia.org/wiki/Moto_Morini

és még sok más…

BMW 325d F30 – járműipari beszállítók

 Autó, Beszállítói címkék, Technika   BMW 325d F30 – járműipari beszállítók bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
jún 012014
 
Sajnos szétszerelés nélkül csak nagyon kevés alkatrészről olvasható le, hogy melyik beszállító terméke. Ez rámutat azon trendre, hogy a gyártók egyre inkább igyekeznek véka alá rejteni a partnerek neveit.
 

BMW 325d F30 beszállítók:

Triumph Tiger modelltörténet (History of Triumph Tiger)

 Érdekesség, Motorkerékpár, Rekordok, Történelem   Triumph Tiger modelltörténet (History of Triumph Tiger) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
jan 172013
 

A Triumph Tiger története:

A Triumph Engineering Company-t 1885-ben alapította a német származású Siegfried Bettmann az angliai Coventry-ben. A cég  98 évig működött, majd 1983. augusztus 23-án ment csődbe. A Triumph márkanevet és gyártósorokat a John Bloor által létrehozott Bonneville Coventry Ltd. vásárolta meg 1984-ben, a vállalat azóta megint sikeresen prosperál, az alkalmazottak száma tavaly 478 fő volt, és a Triumph Tiger pályafutása is folytatódhatott.

Triumph T80 – 1939

 Triumph Engineering:

1937-1939 – Triumph Tiger  70 (250 cm3), 80 (349 cm3, négyütem, 20 LE, 4 fokozatú váltó) és 90 (500 cm3). Edward Turner tervezte, igen sikeresnek bizonyult

1939-1940, 1946-1973 – Triumph Tiger 100 (498 cm3, soros, kéthengeres, 27 LE, 142,2 km/ó, 4 fokozatú váltó). A Speed Twin alapjaira épült kifejezetten sportos pilótáknak.

1953-1961 – Triumph Tiger T110 (649 cm3, soros, kéthengeres, 190 kg száraz tömeg, 175,5 km/ó, 4 fokozatú váltó). Elsősorban az amerikai piacra készült, korának leggyorsabb szériagyártású motorkerékpárja volt.

 

A Tiger Cubnak rengeteg rajongóra tett szert, némely őrültek még szárazföldi sebességrekordokat is döntögettek vele.
A képen látható példány simán vitte a 160 km/órát…
 

1956-1968 – Triumph Tiger Cub (199 cm3, 10-14 LE, 4 fokozatú váltó). A Terrier vázát és futóművét kapta, T20C néven volt terepes változata is emelt hasmagassággal és jobb csillapítással. A típus használatát számtalan konstrukciós hiba nehezítette. Váza hajlamos volt a repedésre, az automatikus láncolajozás gyakran becsődölt, csapágyai gyenge minőségűek voltak, a motor pedig fél órás 80 km/órás menet után leállt. Utóbbi okát nem sikerült kideríteni. Ennek ellenére a modell igen sikeres volt, pláne, miután 1960-ban új jogszabályok léptek érvénybe a jogosítványszerzésre vonatkozóan.

1967-1974 – Triumph Tiger T100R Daytona (490 cm3, léghűtés, 41 LE, 4 fokozatú váltó, A márka 1966-ban nyert először a daytonai utcai versenyen, ezt ünnepelték az új sportos modellel. Motorja Amal Monobloc ikerkarburátoron keresztül kapta az üzemanyagot. Doug Hale tervezte.

1981-1982 – Triumph Tiger Trail (649 és 744 köbcentis változatok voltak, 40, illetve 35 lóerős teljesítménnyel, valamint ötfokozatú váltóval) A BMW R80G/S ellenfelének szánták, reklámként elindították a Párizs-Tunisz Ralin, de nem ért célba. Bár rugózása nem volt túl puha és a motorvédő burkolat is kicsinek bizonyult, a motort kedvezően fogadta a piac.

A Honda XRV Africa Twin és a Yamaha XTZ Super Ténéré vonalai köszöntek vissza az újkori Tigeren

 

Triumph Motorcycles Ltd.

1993-1998 – Triumph Tiger 900 (885 cm3, 82 LE, soros, háromhengeres, vízhűtéses, karburátoros, hatfokozatú váltó, 209 kg száraztömeg) Gőzősként és hinckley-i tigrisként is becézik. Elterjedését több típushiba is gátolta.

Karbantartás-igényes, de nagyon élvezetes gép volt a 955i
 

2001-2006 – Triumph Tiger 955i (955 cm3, 104 LE, soros, háromhengeres, vízhűtéses, karburátoros, hatfokozatú váltó, 215 kg száraztömeg) A 900 helyére érkezett, műanyag tankkal szerelték.

2007-napjainkig – Triumph Tiger 1050 (1050 cm3, sorhárom, 113 LE, 198 kg száraz tömeg, 20 literes tank) Terepes használat helyett inkább aszfaltos túrákhoz passzol. 17 colos első kerekek, négydugattyús, radiális első féknyergek, feláras ABS.

2010-napjainkig – Triumph Tiger 800 és 800 XC (799 cm3, 94 LE, sorhárom, hatfokozatú váltó, fordított telók) A 800-on 19 colos, az XC 21-es első kerék van, előbbin 43 millis csúszószárak vannak (800 XC – 45 mm), ülésmagassága pedig a 810-830 mm (XC – 845-865 mm). Azonos a 19 literes tank, a trellis váz, az opcionálisan blokkolásgátlóval is kiegészíthető fékrendszer és a műszeregység.

 

Itt tartunk ma… 137 lóerő és 259 kiló a Tiger Explorer 1200

2012-napjainkig – Triumph Tiger Explorer ( 1215 cm3, 137 LE, soros, háromhengeres, 259 kg menetkész tömeg, hatfokozatú váltó, 225 km/ó) 16 000 km-es szervizintervallum, KYB futómű, térhálós csőváz.

 

1966. július 29-én Bob Dylan egy 500 köbcentis Tiger 100SS-el törte össze magát.
Nyolc évig nem turnézott utána.
 
Egy kis érdekesség: az ICON csapat versenyzésre átalakított 800XC-je

 

Források:

smith&marton archív

 

 

Copy Protected by Chetans WP-Copyprotect.