Panhard et Levassor – Émile Levassor és René Panhard

 Autó, Életrajz, Érdekesség, Rekordok, Technika, Történelem, Versenysport   Panhard et Levassor – Émile Levassor és René Panhard bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
jan 072015
 

René-PanhardLouis François René Panhard

(Párizs, 1841.05.27.- La Bourboule, 1908.08.16)

Mérnök, kereskedő, feltaláló, kedves, joviális ember. Párizsban született, Jean-Louis Périnnél, faiparral kezdett. Périn halála után összeállt Panharddal, közös cégüket (Panhard et Levassor) 1890-ben alapították.

1867-ben társult Périnnel, eleinte famegmunkáló szerszámokat gyártottak, majd a porosz-francia háborúban tüzérségi eszközöket.

1878 – Megkapja a Francia Köztársaság Becsületrendjét.

1886 – Meghal Jules Perin, a Périn, Panhard & Co. neve Panhard et Levassorra változik.

1904 – Megnyeri a St. Luisi világkiállítás fődíját.

Fia, Paul Panhard és unokája, Jean Panhard is vezette a céget. 31 évig volt Thiasis polgármestere.

 

Emile-LevassorÉmile Constant Levassor

(Marolles-en-Hurepoix, 1843. január 21. – Párizs, 1897. április 14.)

Ő is az École Centrale Paris-ban végzett, és ő is Périnnél dolgozott.

1873 – Betársul a Perin, Panhardra & Co. -ba.
1875 – A Perin, Panhardra & Co. gázmotorok gyártásába kezd Deutz licenc alapján.

1886 – Edouard Sarazin, a Daimler jogok belga birtokosa őt kérte fel a francia gyártásra.

1888 – Meglátogatja Daimlert Canstattban, és megállapodik a licencről. 20 százalék az özvegynek, 8 százalék neki, 12 százalék Daimlernek.

1890  – Elveszi Eduard Sarazin özvegyét, Louise Sarazint, majd Panharddal autók gyártásába kezdtek.

1895-ben indult a Párizs-Bordeaux-Párizson, elsőként futott, de nem nyertek, mert négyüléseseknek írták ki a versenyt, de Levassor kocsija kétüléses volt. 48 órát vezetett egyhuzamban. 25 km/órás átlagsebesség.

1896-ban a Párizs-Marseille versenyen félrekapta a kormányt egy kutya miatt, kiesett a kocsiból és olyan súlyosan megsérült, hogy már nem tudott felépülni. Egy évre rá meghalt.

1907. november 26. – Szobrot állítanak neki a Alexandre-et-René-Parodi téren, Párizsban. Az alkotó Jules Dalou.

1932 – Párizsban utcát neveznek el róla.

Usines Panhard-Levassor avenue d'IvryA Panhard et Levassor vállalat

1890-ben adták el az első autót. A sorozatgyártás 1981-ben kezdődött. Wilhelm Maybach által tervezett V2-es dolgozott benne.

Elsőként alkalmazott megoldások: kuplungpedál, előre helyezett csőregiszter (1896-tól), a hűtőfolyadék keringetéséről a lendkerékre erősített szivattyúlapátok gondoskodnak), 1895 első modern váltó és első kormánykerék. A váltó háromfokozatú volt, a kimeneti tengely forgásiránya változtatható volt.

1891 – első teljesen saját autójuk, egyben a világ első szériagyártású autója (!). A kocsi a Systéme Panhard elvre épült, azaz elöl a motor, hátul a hajtás. Az erőátvitelről saját fejlesztésű tolófogaskerekes sebességváltó gondoskodott. 3500 francot kértek érte. Ebben az évben megosztották a Daimler licencet Armand Peugeot-val, aki szintén autógyárat nyitott.

Panhard rúd – keresztirányú támasztórúd, ami az alvázkerethez vagy a karosszériához kapcsolja a merevhidas hátsó futóművet, hogy még stabilabb legyen az útfekvés.

Új motor: Daimler Phoenix. 1,2 literes, 4 lóerős, 1,4-es, 6 lóerős (1895) és 2,4-es, 8 lóerős (1896)

1892 – a korábbi vasráf helyett tömör gumik

1895 – Párizs-Bordeaux-Párizs – 1178 km. Levassor öt lóerős benzinessel indult, 19 óra 25 perc alatt ért Bordeaux-ba, 48 óra 48 perc alatt a teljes utat. Nyitott differenciálmű.

Panhard-Levassor Type A1 6CV 1896-1902Panhard-Levassor Type A1 6CV 1896-1902

1897 – alumíniumötvözet váltóház, felfújt gumi. Azonos pedálsorrend, mint ma. Levegőszelep, hogy kevesebbet fogyasszon. Nagy hangsúlyt fektettek a kiváló minőségre és a megbízhatóságra.

1898 – (Modellek: Landaulette)

1900 – Összekötötték a kuplungot és a féket, így lassításnál automatikusan oldott a tengelykapcsoló.

1904 – 1200 Panhardot adtak el. (modellek: Berline)

1905 – 10 500 cm3, hat henger.

1906 – 11 000 cm3, hat henger.

1911 – Elkezdik a csúszószelepes, Knight rendszerű motorok gyártását. 1939-ig gyártották.

1912 – Mind a négy kerék fékezett.

1914 – (Modellek: Coupé de Ville – hathengeres, 2,6, 2,8 liter)

1934 februárjában George Eyston 214 km/órás sebességrekordot futott a 290 lóerős 35CV modellel. (Modellek: Panoramique 1934-35)

1936 – 1939 – Panhard Dynamic – hathengeres motorokkal, hidraulikus fékkel, négy független felfüggesztés, torziós rugózás, burkolt kerekek, lámpák, kormány a műszerfal közepén. Eleinte 2,5 liter, aztán 2,86, majd 3,8 liter. Louis Bionier volt a formatervező. A palettát buszokkal, teherautókal és könnyű, páncélozott járművekkel bővítették ki, de így is csak nehezen vészelték át a nagy világválságot.

Panhard Dynamic X77 1936–38Panhard Dynamic X77 – 1936–38

1945 – Dyna 100 (VP1) . Voiture Petite, magyarul kisautó. A karosszéria és a kéthengeres, léghűtéses motor egyaránt alumíniumból készült, a főtengelynél pedig görgőscsapágyat alkalmaztak, így magasabb lehetett a fordulatszám. 610 cm3, 22 lóerő, boltozatos égéstér, minden hengernek saját ventilátor, nyomórudas vezérlés, torziós szeleprugók. Négyfokozatú váltó (három fokozat plusz overdrive), V-alakú hátsó lengőkarok, hátul oldalanként három torziós rúd. Elsőkerékhajtás, alsó és felső keresztirányú laprugók elöl. Az alapmodell 560 kg, négyajtós és háromajtós (camionette) kocsitest, Facel-Métallon karosszálta. Később 745 cm3 (32 LE), 750 cm3 (36 LE, majd 37 LE, ezek akár 120 km/óra sebességre is képesek voltak). Hiába volt jó, a 4CV és a 2CV olcsóbb volt, nem kellett a népeknek. Panhard nem igazán tudta tartani a lépést a nagy gyártókkal, kevés volt a kereskedője, korlátozottak voltak az anyagi lehetőségei, a gyár pedig kicsit volt és elavult, a karosszériákat javarészt beszállítók készítették. A kiváló alapokat sokan használták versenyautók építésére, és számos sikert arattak. Charles Deutsch és Rene Bonnet például sok versenyt nyertek átépített Panhard kocsikkal.

1948 – Panhard Dynavia aerodinamikai tanulmányautó.

1954 – Áttervezik a Dynát, és Dyna Z néven forgalmazzák tovább. Négyajtós, hatszemélyes, önhordó alumíniumkarosszéria és alumínium futómű. Volt még Dyna X és Dyna Cabriolet is. Új motort akartak fejleszteni hozzá, de nem volt rá keret. Ennek ellenére hatalmas siker lett, 1959-ig 120 ezer darabot gyártottak, mégsem sikerült kihúznia a bajból a vállalatot. Egy DB-Panhard nyeri a Le Mans-i 24 órás 750 köbcentis kategóriáját.

1955 – Megkezdődik az együttműködés a Citroennel, ami 25 százalékot vásárol a Panhard et Levassorban, és kereskedéseiben elkezdi forgalmazni a Dynát. A 2CV AU és AK modelleket gyártották együtt.

1958 – Acélkarosszériát kap a Dyna.

Panhard_Dyna_Z_851cc__1958Panhard Dyna Z – 851 cm3 – 1958

1960 – Érkezik a PL17, ezt is árulják a Citroen-kereskedések. A Dyna Z alapjaira épült, de másként nézett ki. Jaeger félautomatikus váltóval is forgalmazták. Hat személyes, 6,0 l/100 km fogyasztás.

1961 – Három PL17 végez a Monte Carlo rali első három helyén. A modell több fogyasztási versenyt is megnyer.

Panhard PL17 Monté Carlo - 24H du MansA Panhard PL17 nyert Monte Carlóban és kategóriájában a Le Mans-i 24 óráson is

1963 – Modellfrissítés a PL17-en. Új kerekek, hatékonyabb dobfékek (ETA – Evacuation Thermique Accélérée), megjelenik a kabrió változat. Az alapár 6375 frank volt, a végsebesség elérte a 130 km/órát. Szintén 63-ban jelent meg a 24 típuskódú modell. Ez volt a Citroen DS elődje, 2+2 üléses és négyüléses változatban értékesítették. Ebben az évben jön a kétajtós Panhard 24. Ezt is Louis Bionier tervezte, nagyon könnyen kezelhető, szép és különleges utasterű autó volt.

1963 Panhard 24 CT brochureA Panhard 24 ct prospektusa 1963-ból

1965 – A Citroen az utolsó részvényeket is megvásárolja, a Panhard a cég tulajdona lesz. Összesen 130 ezer PL17 készült, a modell iránti kereslet lecsökkent, ezért abbahagyták a gyártását.

1967 – Megszűnik az márka.

2005 – A francia Auverland megveszi a Panhard nevet a PSA-tól és Panhard General Defense néven folytatja működését. Hadiipari cég.

 

Cégvezetők: Émile Levassor 1890-1897, Arthur Kerbs 1897-1915,-Paul Panhard 1915-1936 (?), Jean Panhard 1936 (?)-1967

 

Háború utáni modellek:

Név Típus Gyártás időtartama Csúcsteljesítmény (LE) Összlökettérfogat
Dyna 100 X 84 1945 – 1950 22 610 cm3
Dyna 100 X 85 1950 – 1953 28 610 cm3
Dyna 120 X 86 1950 – 1953 38 745 cm3
Dyna 130 X87, X89 1952 – 1953 40 851 cm3
Dyna Junior X 90 1952 – 1956 42 851 cm3
Dyna 54 (Dyna Z) Z1-3/5/6/11/12/15-18 1953 – 1959 42 851 cm3
Dyna Tigre Z14, Z16, Z17 1957 – 1959 50 851 cm3
PL 17 L1/3/4 1959 – 1962 42 851 cm3
PL 17 Tigre L1/2/3/4 1959 – 1962 50 851 cm3
PL 17 Cabriolet L 5 1961 – 1962 50 851 cm3
PL 17/17B L 6 1962 – 1965 50 848 cm3
PL 17 Tigre/17 BT L 7 1962 – 1965 60 848 cm3
PL 17 Cabriolet L 8 1962 – 1963 60 848 cm3
PL 17 Break L 9 1963 – 1965 50 848 cm3
CD Tourisme-Rallye CD 1963 60 848-851 cm3
24 CT N1 1963 – 1967 60 848 cm3
24 C N2 1963 – 1964 50 848 cm3
24 BT N4 1964 – 1967 60 848 cm3
24 B/BA N5 1964 – 1967 50 848 cm3

.

Források:

Veterán Autó és Motor

Horváth Árpád – A gépkocsi  regénye

Chrysler: The Life and Times of an Automotive Genius

justacarguy.blogspot.hu

http://www.citroenet.org.uk/panhard-et-levassor/panhard-01.html

Nigel Mills – No 5 The Birth of Motor Racing

http://www.panhardusa.org/aboutpdb.phtm

http://pietondeparis.canalblog.com/archives/2013/08/19/27860147.html

http://www.sportscarmarket.com/columns/profiles/race/2686-1962-panhard-cd-le-mans-coupe

Wikipédia

Louis Renault élete (The life of Louis Renault)

 Autó, Életrajz, Technika, Történelem, Versenysport   Louis Renault élete (The life of Louis Renault) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
okt 272013
 
Louis RenaultLouis Renault 1926-ban

 

Jegyzetek Anthony Rhodes 1969-ben kiadott „Louis Renault – A Biography” című könyvéből.

Notes based on Anthony Rhodes’ „Louis Renault – A Biography”, published in 1969.

Louis Renault élete:

1877. február 15. – Párizsban megszületik Louis Renault. Hatan vannak testvérek, ő érkezik negyedikként. Apjuknak, Alfred Renault-nak szövetboltja volt, később gombok gyártására állt át. Burzsoá család voltak, de a szerényebb jövedelműek közé tartoztak, a hat testvérből csak Marcel ment külföldi tanulmányútra. Édesanyja, Louise Berthe Magnien Tiers rendi nővér volt, a családnak a Párizs közeli Billancourtban (ma a metropolisz része) volt egy kis birtoka. Louis még tíz se volt, mikor a kertben hagyott kiszuperált bojlert felújította és üzembe helyezte.

1889 – Renault meglátogatja a Párizsi Autókiállítást, ahol egy életre beleszeret a „ló nélküli szekérbe”. Később úgy döntött, hogy nem érettségizik le, inkább jelentkezett a De Dionhoz. Nem vették fel, így bátyjai kérték, hogy szálljon be a családi bizniszbe, de nem hajlott a dologra. Helyette M. Dealunay-Bellville bojlergyárában helyezkedett el 1896-ban.

1891 – Meghal Alfred Renault. Fernand és Marcel veszi át a családi vállalkozást.

1896 – Louis Renault a hadseregben találmányokkal hívja fel magára a figyelmet. Neki köszönhetjük az automatikus, függőtáblás céllövőrendszert, és egy kétcélú járművet is épített, ami a személyszállítás mellett aggregátorrá volt alakítható, és nagy teljesítményű keresőlámpát működtetett.

1898 – A seregben elég pénzt gyűjtött, hogy vehessen magának egy De Dion ¾ hp triciklit. Mivel a konstrukció nem tetszett neki, az alapoktól építette újjá az autót, s négykerekűt készített belőle. Feltalált egy újfajta erőátviteli rendszert, aminél a főtengely – tengelykapcsoló és háromfokozatú váltó közbeiktatásával – a kardántengelyt hajtja, s a karosszériát is ő készítette. A kocsi december 24-én lett kész, 48 km/óra volt a végsebessége, és mindössze 249 kilót nyomott. Louis Renault szabadalmaztatta a „közvetlen hajtást kardán tengellyel és kúpfogaskerékkel”. Sikereit látva bátyjai felajánlották, hogy alapítsanak közös járműgyártó céget, amibe fejenként 20 ezer frankkal szálltak be. Francia elődjeik: De Dion, Panhard, Peugeot, Levassor, Darracq, Serpollet.

1899 – márciusában, a Petites Affiches publikálta, hogy 60 000 frank kezdőtőkével megalakult a Renault Fréres vállalat. Magyarul Renault Fivérek.

1899 június 12-én Louis Renault kiállítja járművét a Párizsi Autókiállításon, ahol 16 megrendelés érkezik rá. A feltaláló megvesz egy öreg csónakházat, birtokukra szállítja, és műhelyként rendezi be. Időközben M. Viet motortervező távozik a De Dion-Buttontól, a cég vezetői ugyanis nem láttak fantáziát többhengeres motor koncepciójában. Viet Renault-nál helyezkedik el, s megépíti azt a négyhengeres motort, amivel később megnyerik a Párizs-Bécs futamot. A versenyzés fontosságára Marcel Renault mutatott rá, aki kilépett a szövetkereskedésből, és a Renault reklámügyeit vállalta magára. Tehetsége nem csak a marketing terén, hanem a versenyzésben is megmutatkozott, miként Louis is elismert pilótának számított. Érdekes történet, hogy a Párizs-Toulouse-Párizs versenyen Louis-nak elromlott a zsíradagolója, s szinte a teljes távot úgy tette meg, hogy fél kézzel egy tölcsérbe adagolgatta a kenőanyagot. Éjszaka véletlenül nekiszáguldott egy kivilágítatlanul haladó szekérnek, amin a kocsis elaludt, így észre sem vette, hogy Renault kirepült az autóból és eszméletlenül landolt az út közepén. Szerencsére Renault egy órán belül magához tért, s nem ütötte el senki.

1901 – Louis Renault győzedelmeskedik a Párizs-Berlin verseny könnyűsúlyú kategóriájában.

 

Marcel RenaultMarcel Renault szágult a Párizs-Madrid versenyen 1903-ban

 1903 május 24. – Marcel Renault balesetet szenved a Párizs-Madrid versenyen. Mivel csak földutak voltak, az autók hatalmas port vertek, az előzőknek gyakorlatilag teljesen vakon kellett véghez vinnük a manővert. Marcel Léon Théry-t akarta megelőzni, de a portól nem látta, hogy kanyar következik, és 130 km/órával az ív mentén futó árokba hajtott. Miután az autó eleje becsapódott az árokfalba, még háromszor megpördült a levegőben, és nagyjából 30 méterre az úttól csapódott a földbe fejjel lefelé. Marcel sajnos nem esett ki a bukfencek során, így maga alá temette saját járműve. – Külső sérülései nem igazán voltak, de látszott, hogy eltörtek a bordái, és nem volt tudatánál – mondta el később Maurice Farman, aki – Renault mögött versenyezve – elsőként ért a helyszínre.

1903 május 24. – Marcel Renault a kórházban belehal belső sérüléseibe. A sok baleset miatt leállítják a versenyt, és betiltják az ilyen jellegű futamokat.

Louis Renault folyamatosan fejlesztéseken törte a fejét, s keményen hajtotta beosztottait is. Reggelente mindig sétált, mert fontosnak tartotta a testmozgást. Az üzletmenetre vonatkozólag három fő szabályt vallott: minden egyes frankot vissza kell forgatni, kölcsönök helyett teljesen önellátónak kell lenni, soha nem szabad tartozni (a munkásoknak se). Nem szerette a bankokat, a gazdasági válságokat is anélkül vészelte át, hogy segítséget kért volna.

Az első komoly nő Jeanne Hatto volt az életében, a színésznővel tíz évig éltek együtt. A hölgy az Opéra Comique-ben énekelt, aktív társasági életet élt és elutasította Renault házassági ajánlatát, mert félt, hogy törést okozna karrierjében. Louis Renault nem szerette felhajtást és a partikat, csupán a teniszklubnak volt tagja. Sporttársai nyers embernek tartották, ha pályát foglalt, s az előző páros nem végzett időben, nem engedte, hogy lejátsszák a hátra maradt pár percet.

Időközben megvásárolta a testvérek részét is a vállalatban, és felkutatta, illetve kártérítésre kötelezte mindazokat, akik engedély nélkül használták szabadalmait.

 

Usines RenaultA Renault Fréres bejárata a rue de Cours-on (ma Emile Zola avenue)

 1906 A Párizsi Taxivállalat 1500 kéthengeres Renault-t rendel 3800 frankos darabáron. Renault találta fel a taxamétert is! Négy típust gyártottak:

–          kéthengeres, tíz lóerős személyautó

–          kéthengeres, nyolc lóerős taxi

–          négyhengeres, 14 lóerős (a Párizs-Bécs-győztes versenyautó utcai változata)

–          négyhengeres, 35 lóerős (a Párizs-Bordeaux-győztes versenyautó utcai változata, akár 116 km/órára is képes volt)

+ volt egy négyhengeres, 20 lóerős luxusautó beszállított kasztnival, amit kormányzati főként célokra használtak.

Emellett az év végén piacra dobott egy 20 lóerős, öttonnás, 21 üléses buszt is, ami 13 km/órával szelte az utakat Párizsban, valamint két-, három- és öttonnás teherautókat is gyártottak.

Ebben az évben nyerte meg Szisz Ferenc a világ első GP futamát. Természetesen Renault volánjánál.

1908 – Meghal Fernand Renault. Megjelenik az első hathengeres a kínálatban. 9,5 liter, 50-60 lóerő. Renault saját rendszerű, felülvezérelt szelepelést talált ki.

1910 – Renault kereskedés nyílik Madridban.

1911 – Meghal Louise Berthe Magnien.

1912 – Kiállítanak a Tokiói Vásáron. A darabszámos bérezés miatt kitör az első sztrájk. Renault 37 éves, 5200 alkalmazottja 3000 szerszámgépe van, és több mint 10 ezer autót adott el az évben. Időközben Le Bon könyvét olvassa, élénken érdeklődik Henry Ford, a tömeggyártás és a taylorizmus iránt. Elutazik az Egyesült Államokba. Japánban, Oroszországban, Indiában és Új-Zélandon is árulják autóit.

Henry Forddal jól megértik egymást, Ford bemutatja gyárait, sokat beszélgetnek a munkások viszonyairól is. Kettőjük gondolkodásában – Rhodes szerint – az jelentette a főbb különbséget, hogy Ford idealistább volt, a magánéletben is segíteni kívánta munkásait, míg Renault úgy gondolta, hogy elég a tisztességes bérezés. Szó esett a szakszervezetekről is…

1913 – Hárommillió (arany) frank a cég éves profitja.

1914. augusztus 2-án eltűnik a gyárból két fiatal mérnök. Mint kiderül, beépített német kémek voltak, s a Renault által tervezett 80 lóerős repülőgépmotor terveit lopták el, miután Renault nem fogadta el a németek 100 ezer márkás ajánlatát.

Renault Taxi MarneA Marne taxijai a filmkészítőket is megihlették. Íme, egy képkocka az 1974-es
Vive La France című moziból. Ilyen 8CV Landaulet-kkal indultak hadba a katonák
 

1914. szeptember 7-én Gallieni, Párizs katonai vezetője háromezer katonát toborzott, hogy a Marne partján feltartóztassa a németeket. A katonák szállítását a Renault taxikkal oldották meg, olyan gyorsasággal, hogy a németek is meglepték. A művelet „Marne taxijai” néven vonult be a történelembe, az autókban 1100 köbcentis, kéthengeres motorok dolgoztak, az 1914 előtti időszakban ezek voltak a cég legnépszerűbb termékei.

Időközben a Renault gyár lövedékek (shells) gyártására állt át, novemberben már napi 6000 darabot készített a billancourti üzemegység.

1915 februárjában elkészül az új, 200 lóerős repülőgépmotor, ami Maurice Farman géptörzsbe kerül, majd 300 lóerős változatokra és Bréguet géptörzsre álltak át. 220 C típuskóddal nyolctonnás, hosszú távokra készített tüzérségi vontatókat is gyártott.

1917. február 22-én startra kész az első könnyű súlyú Renault tank. Csupán hat tonna volt, 18 mm-es páncél borította, viszont szellőzési problémái voltak, így csupán 173 centi alatti pilóták vezethették.

1918 nyarán Louis Renault egy teniszpartin megismerkedett Christiane Boullaire-rel egy párizsi jegyző lányával, akit szeptember 26-án feleségül is vett. Csak kevesen voltak a menyegzőn, mert Renault továbbra sem élt társasági életet, s kollégáin kívül tulajdonképpen senkivel nem volt szorosabb kapcsolatban. Fiatal, ambiciózus és rendkívül intelligens felesége gyorsan kiköszörülte a csorbát, Christiane ugyanis fényűző társasági életet élt, s mindenkit lenyűgözött. Egyszer még XIII. Alfonz spanyol királyt is meghívta vadászni a herqueville-i nyaralóba.

1919. február 8-án elindul az első menetrend szerinti repülőgépjárat Párizs és London között. A Goliath-Farman gépet 300 lóerős Renault-motor hajtotta. Február 12-én a Brüsszeli járat is elindult.

1919 augusztusáról van egy összegzés, hogy miként állt a hadiipari termelésre áttért billancourti üzemegység. Három hangárban volt acélöntöde 500 tonnányi nyersanyaggal, plusz vas-, alumínium- és rézöntöde, 7000 négyzetméter kovácsműhely, 23 ipari kalapács 7 tonnáig, 23 présgép 60-tól 800 tonnáig, 10 200 nm általános összeszerelő csarnok és további hangárok a repülőgépek összeszereléséhez.

1921 elindul egy 9,1 literes, 145 km/órás sebességre is képes luxusautó gyártása, ami 1928-ig marad a kínálatban. Louis Renault feltalálja a gumi motortartó bakokat.

1922 – A cég neve Société Anonyme des Usines Renault-ra változik.

1926 – A 9,1 literes szörny áramvonalas kasztnival készített változata volt az első autó, ami képes volt 160 km/óra feletti átlagsebességre 24 órán át.

Citroennel sokáig versengtek, és nem csak a piacon. Renault megvásárolta a Citroen gyár melletti telket, és egy hatalmas „Renault – 2 kms to Billancourt” táblát helyezett ki, amire André pont rálátott irodája ablakából.

1929 – Francois Lehideux feleségül vesz Fernand Renault lányát, majd igazgatóként helyezkedik el a Renault-nál.

1931 – Renault meghívja Citroent, hogy megnézze az Ile de Seguin gyáregységet.

1935 – Citroen csőbe megy, Renault azt mondta: „az egyetlen piszkos trükk, amit valaha elkövettem Citroen ellen, hogy megmutattam neki Ile de Seguint. Tudtam, hogy három hónap alatt akarja majd elérni, ami nekem harminc évembe tellett”. Csődbe ment riválisát azért nem vásárolta meg, nehogy rásüssék, hogy ő tette tönkre. Végül a Michelin család veszi meg a Citroen részvényeit. Citroen belerokkan a csődbe…

1935 július 30-án meg is hal szegényke.

A szakszervezetek Renault ellen bujtogatják a munkásokat, az 1936-ban kormányra kerülő Popular Front koalíció (szocialisták, kommunisták és radikálisok) pedig szabályosan neki esett a francia nemzet gerincét és gazdasági alapját adó polgárságnak, illetve iparosoknak.

 

Hamarosan folytatom…

 

Eladások:

1899 – 71

1900 – 179

1901 – 347

1902 – 509

1903 – 780

1904 – 1100

1905 – 1200

1906 – 1600

1907 – 3000

1908 – 4500

1909

1912 – 10000

 

Forrás:

Anthony Rhodes – „Louis Renault – A Biography” – 1969

Smith&Marton archív

Látogatás a Reanult tangeri gyárában, tehát az Usine Plant csarnokaiban

 Autó, Beszállítói címkék, Gyárlátogatás, Technika, Történelem   Látogatás a Reanult tangeri gyárában, tehát az Usine Plant csarnokaiban bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
feb 062013
 

Usine Plant

Köszöntés az összeszerelő-üzem bejáratánál. Váltott műszakban
négyezer fő dolgozik a Usine Plant futószalagjain
 

Körséta az Usine Plant területén

2012 decemberében volt szerencsém megfordulni a Renault által épített Usine gyáregységben, ahol jelenleg Dacia Lodgy-k és Dacia Dokkerek készülnek, s a jövőben vélhetően Nissanokat is összeszerelnek majd. A látogatás nagyon jól sikerült, igyekeztem feltérképezni, hogy milyen szerszámokkal dolgoznak, illetve, hogy milyen cégektől veszik a szerszámok. Íme a képes beszámoló:

 

A karosszériaelemeket hatalmas AIDA  présgépekkel készítik.  Az AIDA céget 1917-ben alapították Tokióban,
a vállalat tevékenysége fémmegmunkálásra irányul. Présgépeik és robotjaik a világ minden táján megtalálhatók,
jelenleg 80 ezer berendezésük dolgozik  különféle gyártóknál, a legerősebb prés 4000 tonnás nyomóerőt képes kifejteni.

 

 
Az AIDA 2004-ben felvásárolta a szintén fémmegmunkáló szerszámok készítésére
szakosodott Manzoni and Rovettát. Az olasz cég állítólag közel száz éves múltra lehet büszke,
de semmi infót nem találtam róla, régi honlapjukat törölték,
az AIDA weboldalán nem térnek ki rájuk külön.
 
Ezeket a présformákat helyezik be a gépbe (kettő van egymáson).
 
Hála a remek présgépeknek, ilyen szép Dokker karosszérialemezeket készíthetnek Marokkóban
 
Bizonyos elemeket kézi ponthegesztővel illesztenek össze, ezt a munkafolyamatot gyakorolják a leendő
alkalmazottak az összeszerelő-üzem mellett kialakított oktatási központban. Az ún. integrált kézi trafópisztolyokat
(manual integrated trafo gun) a torinóiszékhelyű, 1970-ben alapított GF Welding készíti.
 
A trafópisztolyok igen nehezek, ezért mozgópályás elektromos emelőkön függenek. A francia Verlinde emelők gyártására szakosodott, a cég története egészen 1858-ig (!) nyúlik vissza, mikor is végtelenített csigákat kezdtek gyártani a
francia haditengerészet számára. Magyarországi képviseletük nincs.
 
Bizonyos ponthegesztési műveleteket ABB mozgókarok segítségével végeznek. Hihetetlen, de az  zürichi ABB
1883-ban jött létre, és azon kevés vállalkozások közé tartozik, melyek talpon tudtak maradni a piaci versenyben.
Az ABB csoport jelenleg 100 országban van jelen és 145 000 főt foglalkoztat. Fejlesztéseik a robottechnika mellett
többek között irányítástechnikára, elektromos hajtású járművek töltési infrastruktúrájára, erőátviteli termékekre,
erősáramú kábelekre és kábelszerelvényekre, valamint motorokra és generátorokra irányulnak.
 
Ilyen vezérlőegységek irányítják a robotokat. Az adatbevitelt IRC5 típuskódú kontroller teszi lehetővé,
a szoftver neve is ABB Robotware – IRC5. Ez számos ívhegesztő funkciót tartalmaz, az időzítési szekvenciák és a
hegesztési hibák is könnyen konfigurálhatók a segítségével.
 
 Ha elkészült az autó, próbapadra helyezik, amit a BEP biztosít a Renault-csoport számára.
A Burke E. Porter Machinery Company 1953-ban jött létre Michiganben, eleinte fűrészgépek és
hab-, illetve szivacsvágók gyártásával foglalkoztak. A vállalat 1955-ben kezdett járműipari
berendezésekkel foglalkozni, azóta különféle próbapadokat és automatizált abroncsszerelő-sorokat
is készítenek. Egy ilyen paddal vizsgálható többek között az ABS, az ESP, a kézifék, a váltó, a légzsákok állapota, a
sebességmérő pontossága, és mérhető a vibráció, a fékerő, a károsanyag-kibocsátás, valamint a guminyomás.
 
Még a próbafülke ajtaját is külön cég gyártja. A flexibilis ipari kapukat készítő, francia Nergeco
1981-ben alakult, 2009-ben már 24 millió eurós forgalmat bonyolítottak és 145 alkalmazottjuk volt.
 
 
Az 1980-ban életre hívott Irmao Sousa portugál cég, két fő partnerük a PSA és a Renault-csoport.
Termékpalettájuk állványokat és szállítókereteket vonultat fel, a képen látható zártszelvény szerkezeten
a fényezés során mozgatják a járműveket.
 
 
Ez a kép sajnos bemozdult, kérem a műértő közönség szíves elnézését. Kárpótlásként ez egy 440-480 voltról
üzemeltethető TEE (Türk General Elektrik Endüstrisi A.Ş.) villanymotor, ami akár 51,8 kW, azaz majd’
70 lóerő leadására is képes. A TEE török cég, 1965-ben hozták létre, majd 1999-ben összeolvadt az Arcelikkel.
 
 
Copy Protected by Chetans WP-Copyprotect.