Louis Renault élete (The life of Louis Renault)

 Autó, Életrajz, Technika, Történelem, Versenysport   Louis Renault élete (The life of Louis Renault) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
okt 272013
 
Louis RenaultLouis Renault 1926-ban

 

Jegyzetek Anthony Rhodes 1969-ben kiadott „Louis Renault – A Biography” című könyvéből.

Notes based on Anthony Rhodes’ „Louis Renault – A Biography”, published in 1969.

Louis Renault élete:

1877. február 15. – Párizsban megszületik Louis Renault. Hatan vannak testvérek, ő érkezik negyedikként. Apjuknak, Alfred Renault-nak szövetboltja volt, később gombok gyártására állt át. Burzsoá család voltak, de a szerényebb jövedelműek közé tartoztak, a hat testvérből csak Marcel ment külföldi tanulmányútra. Édesanyja, Louise Berthe Magnien Tiers rendi nővér volt, a családnak a Párizs közeli Billancourtban (ma a metropolisz része) volt egy kis birtoka. Louis még tíz se volt, mikor a kertben hagyott kiszuperált bojlert felújította és üzembe helyezte.

1889 – Renault meglátogatja a Párizsi Autókiállítást, ahol egy életre beleszeret a „ló nélküli szekérbe”. Később úgy döntött, hogy nem érettségizik le, inkább jelentkezett a De Dionhoz. Nem vették fel, így bátyjai kérték, hogy szálljon be a családi bizniszbe, de nem hajlott a dologra. Helyette M. Dealunay-Bellville bojlergyárában helyezkedett el 1896-ban.

1891 – Meghal Alfred Renault. Fernand és Marcel veszi át a családi vállalkozást.

1896 – Louis Renault a hadseregben találmányokkal hívja fel magára a figyelmet. Neki köszönhetjük az automatikus, függőtáblás céllövőrendszert, és egy kétcélú járművet is épített, ami a személyszállítás mellett aggregátorrá volt alakítható, és nagy teljesítményű keresőlámpát működtetett.

1898 – A seregben elég pénzt gyűjtött, hogy vehessen magának egy De Dion ¾ hp triciklit. Mivel a konstrukció nem tetszett neki, az alapoktól építette újjá az autót, s négykerekűt készített belőle. Feltalált egy újfajta erőátviteli rendszert, aminél a főtengely – tengelykapcsoló és háromfokozatú váltó közbeiktatásával – a kardántengelyt hajtja, s a karosszériát is ő készítette. A kocsi december 24-én lett kész, 48 km/óra volt a végsebessége, és mindössze 249 kilót nyomott. Louis Renault szabadalmaztatta a „közvetlen hajtást kardán tengellyel és kúpfogaskerékkel”. Sikereit látva bátyjai felajánlották, hogy alapítsanak közös járműgyártó céget, amibe fejenként 20 ezer frankkal szálltak be. Francia elődjeik: De Dion, Panhard, Peugeot, Levassor, Darracq, Serpollet.

1899 – márciusában, a Petites Affiches publikálta, hogy 60 000 frank kezdőtőkével megalakult a Renault Fréres vállalat. Magyarul Renault Fivérek.

1899 június 12-én Louis Renault kiállítja járművét a Párizsi Autókiállításon, ahol 16 megrendelés érkezik rá. A feltaláló megvesz egy öreg csónakházat, birtokukra szállítja, és műhelyként rendezi be. Időközben M. Viet motortervező távozik a De Dion-Buttontól, a cég vezetői ugyanis nem láttak fantáziát többhengeres motor koncepciójában. Viet Renault-nál helyezkedik el, s megépíti azt a négyhengeres motort, amivel később megnyerik a Párizs-Bécs futamot. A versenyzés fontosságára Marcel Renault mutatott rá, aki kilépett a szövetkereskedésből, és a Renault reklámügyeit vállalta magára. Tehetsége nem csak a marketing terén, hanem a versenyzésben is megmutatkozott, miként Louis is elismert pilótának számított. Érdekes történet, hogy a Párizs-Toulouse-Párizs versenyen Louis-nak elromlott a zsíradagolója, s szinte a teljes távot úgy tette meg, hogy fél kézzel egy tölcsérbe adagolgatta a kenőanyagot. Éjszaka véletlenül nekiszáguldott egy kivilágítatlanul haladó szekérnek, amin a kocsis elaludt, így észre sem vette, hogy Renault kirepült az autóból és eszméletlenül landolt az út közepén. Szerencsére Renault egy órán belül magához tért, s nem ütötte el senki.

1901 – Louis Renault győzedelmeskedik a Párizs-Berlin verseny könnyűsúlyú kategóriájában.

 

Marcel RenaultMarcel Renault szágult a Párizs-Madrid versenyen 1903-ban

 1903 május 24. – Marcel Renault balesetet szenved a Párizs-Madrid versenyen. Mivel csak földutak voltak, az autók hatalmas port vertek, az előzőknek gyakorlatilag teljesen vakon kellett véghez vinnük a manővert. Marcel Léon Théry-t akarta megelőzni, de a portól nem látta, hogy kanyar következik, és 130 km/órával az ív mentén futó árokba hajtott. Miután az autó eleje becsapódott az árokfalba, még háromszor megpördült a levegőben, és nagyjából 30 méterre az úttól csapódott a földbe fejjel lefelé. Marcel sajnos nem esett ki a bukfencek során, így maga alá temette saját járműve. – Külső sérülései nem igazán voltak, de látszott, hogy eltörtek a bordái, és nem volt tudatánál – mondta el később Maurice Farman, aki – Renault mögött versenyezve – elsőként ért a helyszínre.

1903 május 24. – Marcel Renault a kórházban belehal belső sérüléseibe. A sok baleset miatt leállítják a versenyt, és betiltják az ilyen jellegű futamokat.

Louis Renault folyamatosan fejlesztéseken törte a fejét, s keményen hajtotta beosztottait is. Reggelente mindig sétált, mert fontosnak tartotta a testmozgást. Az üzletmenetre vonatkozólag három fő szabályt vallott: minden egyes frankot vissza kell forgatni, kölcsönök helyett teljesen önellátónak kell lenni, soha nem szabad tartozni (a munkásoknak se). Nem szerette a bankokat, a gazdasági válságokat is anélkül vészelte át, hogy segítséget kért volna.

Az első komoly nő Jeanne Hatto volt az életében, a színésznővel tíz évig éltek együtt. A hölgy az Opéra Comique-ben énekelt, aktív társasági életet élt és elutasította Renault házassági ajánlatát, mert félt, hogy törést okozna karrierjében. Louis Renault nem szerette felhajtást és a partikat, csupán a teniszklubnak volt tagja. Sporttársai nyers embernek tartották, ha pályát foglalt, s az előző páros nem végzett időben, nem engedte, hogy lejátsszák a hátra maradt pár percet.

Időközben megvásárolta a testvérek részét is a vállalatban, és felkutatta, illetve kártérítésre kötelezte mindazokat, akik engedély nélkül használták szabadalmait.

 

Usines RenaultA Renault Fréres bejárata a rue de Cours-on (ma Emile Zola avenue)

 1906 A Párizsi Taxivállalat 1500 kéthengeres Renault-t rendel 3800 frankos darabáron. Renault találta fel a taxamétert is! Négy típust gyártottak:

–          kéthengeres, tíz lóerős személyautó

–          kéthengeres, nyolc lóerős taxi

–          négyhengeres, 14 lóerős (a Párizs-Bécs-győztes versenyautó utcai változata)

–          négyhengeres, 35 lóerős (a Párizs-Bordeaux-győztes versenyautó utcai változata, akár 116 km/órára is képes volt)

+ volt egy négyhengeres, 20 lóerős luxusautó beszállított kasztnival, amit kormányzati főként célokra használtak.

Emellett az év végén piacra dobott egy 20 lóerős, öttonnás, 21 üléses buszt is, ami 13 km/órával szelte az utakat Párizsban, valamint két-, három- és öttonnás teherautókat is gyártottak.

Ebben az évben nyerte meg Szisz Ferenc a világ első GP futamát. Természetesen Renault volánjánál.

1908 – Meghal Fernand Renault. Megjelenik az első hathengeres a kínálatban. 9,5 liter, 50-60 lóerő. Renault saját rendszerű, felülvezérelt szelepelést talált ki.

1910 – Renault kereskedés nyílik Madridban.

1911 – Meghal Louise Berthe Magnien.

1912 – Kiállítanak a Tokiói Vásáron. A darabszámos bérezés miatt kitör az első sztrájk. Renault 37 éves, 5200 alkalmazottja 3000 szerszámgépe van, és több mint 10 ezer autót adott el az évben. Időközben Le Bon könyvét olvassa, élénken érdeklődik Henry Ford, a tömeggyártás és a taylorizmus iránt. Elutazik az Egyesült Államokba. Japánban, Oroszországban, Indiában és Új-Zélandon is árulják autóit.

Henry Forddal jól megértik egymást, Ford bemutatja gyárait, sokat beszélgetnek a munkások viszonyairól is. Kettőjük gondolkodásában – Rhodes szerint – az jelentette a főbb különbséget, hogy Ford idealistább volt, a magánéletben is segíteni kívánta munkásait, míg Renault úgy gondolta, hogy elég a tisztességes bérezés. Szó esett a szakszervezetekről is…

1913 – Hárommillió (arany) frank a cég éves profitja.

1914. augusztus 2-án eltűnik a gyárból két fiatal mérnök. Mint kiderül, beépített német kémek voltak, s a Renault által tervezett 80 lóerős repülőgépmotor terveit lopták el, miután Renault nem fogadta el a németek 100 ezer márkás ajánlatát.

Renault Taxi MarneA Marne taxijai a filmkészítőket is megihlették. Íme, egy képkocka az 1974-es
Vive La France című moziból. Ilyen 8CV Landaulet-kkal indultak hadba a katonák
 

1914. szeptember 7-én Gallieni, Párizs katonai vezetője háromezer katonát toborzott, hogy a Marne partján feltartóztassa a németeket. A katonák szállítását a Renault taxikkal oldották meg, olyan gyorsasággal, hogy a németek is meglepték. A művelet „Marne taxijai” néven vonult be a történelembe, az autókban 1100 köbcentis, kéthengeres motorok dolgoztak, az 1914 előtti időszakban ezek voltak a cég legnépszerűbb termékei.

Időközben a Renault gyár lövedékek (shells) gyártására állt át, novemberben már napi 6000 darabot készített a billancourti üzemegység.

1915 februárjában elkészül az új, 200 lóerős repülőgépmotor, ami Maurice Farman géptörzsbe kerül, majd 300 lóerős változatokra és Bréguet géptörzsre álltak át. 220 C típuskóddal nyolctonnás, hosszú távokra készített tüzérségi vontatókat is gyártott.

1917. február 22-én startra kész az első könnyű súlyú Renault tank. Csupán hat tonna volt, 18 mm-es páncél borította, viszont szellőzési problémái voltak, így csupán 173 centi alatti pilóták vezethették.

1918 nyarán Louis Renault egy teniszpartin megismerkedett Christiane Boullaire-rel egy párizsi jegyző lányával, akit szeptember 26-án feleségül is vett. Csak kevesen voltak a menyegzőn, mert Renault továbbra sem élt társasági életet, s kollégáin kívül tulajdonképpen senkivel nem volt szorosabb kapcsolatban. Fiatal, ambiciózus és rendkívül intelligens felesége gyorsan kiköszörülte a csorbát, Christiane ugyanis fényűző társasági életet élt, s mindenkit lenyűgözött. Egyszer még XIII. Alfonz spanyol királyt is meghívta vadászni a herqueville-i nyaralóba.

1919. február 8-án elindul az első menetrend szerinti repülőgépjárat Párizs és London között. A Goliath-Farman gépet 300 lóerős Renault-motor hajtotta. Február 12-én a Brüsszeli járat is elindult.

1919 augusztusáról van egy összegzés, hogy miként állt a hadiipari termelésre áttért billancourti üzemegység. Három hangárban volt acélöntöde 500 tonnányi nyersanyaggal, plusz vas-, alumínium- és rézöntöde, 7000 négyzetméter kovácsműhely, 23 ipari kalapács 7 tonnáig, 23 présgép 60-tól 800 tonnáig, 10 200 nm általános összeszerelő csarnok és további hangárok a repülőgépek összeszereléséhez.

1921 elindul egy 9,1 literes, 145 km/órás sebességre is képes luxusautó gyártása, ami 1928-ig marad a kínálatban. Louis Renault feltalálja a gumi motortartó bakokat.

1922 – A cég neve Société Anonyme des Usines Renault-ra változik.

1926 – A 9,1 literes szörny áramvonalas kasztnival készített változata volt az első autó, ami képes volt 160 km/óra feletti átlagsebességre 24 órán át.

Citroennel sokáig versengtek, és nem csak a piacon. Renault megvásárolta a Citroen gyár melletti telket, és egy hatalmas „Renault – 2 kms to Billancourt” táblát helyezett ki, amire André pont rálátott irodája ablakából.

1929 – Francois Lehideux feleségül vesz Fernand Renault lányát, majd igazgatóként helyezkedik el a Renault-nál.

1931 – Renault meghívja Citroent, hogy megnézze az Ile de Seguin gyáregységet.

1935 – Citroen csőbe megy, Renault azt mondta: „az egyetlen piszkos trükk, amit valaha elkövettem Citroen ellen, hogy megmutattam neki Ile de Seguint. Tudtam, hogy három hónap alatt akarja majd elérni, ami nekem harminc évembe tellett”. Csődbe ment riválisát azért nem vásárolta meg, nehogy rásüssék, hogy ő tette tönkre. Végül a Michelin család veszi meg a Citroen részvényeit. Citroen belerokkan a csődbe…

1935 július 30-án meg is hal szegényke.

A szakszervezetek Renault ellen bujtogatják a munkásokat, az 1936-ban kormányra kerülő Popular Front koalíció (szocialisták, kommunisták és radikálisok) pedig szabályosan neki esett a francia nemzet gerincét és gazdasági alapját adó polgárságnak, illetve iparosoknak.

 

Hamarosan folytatom…

 

Eladások:

1899 – 71

1900 – 179

1901 – 347

1902 – 509

1903 – 780

1904 – 1100

1905 – 1200

1906 – 1600

1907 – 3000

1908 – 4500

1909

1912 – 10000

 

Forrás:

Anthony Rhodes – „Louis Renault – A Biography” – 1969

Smith&Marton archív

Az oldalkocsi története (Brief history of motorcycle sidecar)

 Érdekesség, Motorkerékpár, Technika, Történelem   Az oldalkocsi története (Brief history of motorcycle sidecar) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
máj 082013
 
oldalkocsiHarley-Davidson oldalkocsis motorkerékpár az 1920-as évekből
 
 

Az első oldalkocsis biciklit John Alexander Kirk építette 1885-ben.

Mivel a (hátsó) ülések nagyon kényelmetlenek voltak akkoriban, egy francia lap 1893-ban versenyt írt ki olyan motoroknak, melyeken az utas kényelmes és biztonságosan szállítható. A feltalálók alapvetően háromféle konstrukcióval álltak elő. Az első üléses változatnál a motorra két első kerék került, s ezek között, a pilóta előtt, egy kényelmes padon foglalt helyet az utas. Az utasszállító utánfutóval felszerelt motoroknál bőséges hely jutott az utasnak, de a vontatmány instabilnak bizonyult, a kipufogófüst pedig a delikvens arcát csapkodta. A befutó természetesen az oldalkocsi lett.

Jean Bertoux francia katonatiszt, fegyverkovács 1892. szeptember 27-én szabadalmaztatta kerékpárhoz erősített oldalkocsiját.  Egy évvel később már hajtott kerékkel is készültek oldalkocsik a műhelyében. A motoros változat szabadalmát a middlesexi William John Graham  jegyeztette be 1903. január 28-án, három héttel azt követően, hogy George Moore motoros újságíró publikálta az oldalkocsis motorkerékpár ötletét, illetve annak vázlatait. Graham üzlettársával, Jonathan A. Kahnnal kezdett neki a gyártásnak. Idővel több cég is csatlakozott hozzájuk, közöttük 1922-ben a Swallow Sidecar Company-val, a későbbi Jaguar Cars Ltd. elődjével.Az első oldalkocsik csak két ponton csatlakoztak a motorkerékpár vázához, de sok levált menet közben, így a gyártók áttértek a három-, illetve négypontos rögzítésre.

Egyes források szerint nem az első motorral együtt dőlő kerekű oldalkocsival az iowai Earl Johnson állt elő 1913-ban. Még ebben az évben jelentkezett a szintén amerikai Hugo Young is, akinél az oldalkocsi szintén nem közvetlenül, mereven kapcsolódott a motorkerékpár vázához, hanem csapokkal, így dönthető lett, illetve maradt a motor. Young 1913-ban megalapította Flxible Sidecar Company-t Ohióban, s egészen az 1920-as évekig gyártott oldalkocsikat. Mikor termékeire már nem mutatkozott kereslet átállt buszok készítésére.

Emellett létezett olyan koncepció is, melynél az oldalkocsi kereke nem az utas mellé került, hanem a kocsitest alá, így stabilabb és jobban dönthető volt a szerkezet, de sok helyet foglalt.  Ilyen volt például a meglehetősen primitív Equalean (Waly Wallick találmánya 1975-ból) és a modernebb Flexit oldalkocsi, illetve különféle változataik.

Waly Wallick fiának bejegyzése 2008-as bejegyzése a sidecar.com-on:

„My name is Ghraydon Wallick. My father Wally and I invented the EQUALEAN sidecar in 1975. We built about 270 units before going out of business in the recession of the 1980’s. I’ve kept my dad’s personal sidecar, as well as our original passenger prototype in storage ever since believing it would one day enjoy a renaissance. Mike Corbin in Hollister, Ca. and I have signed an agreement and he will bring EQUALEAN into the 21st century. Anyone familiar with Mike’s products knows they’re first class. EQUALEAN never had a better opportunity to succeed than with Mike Corbin on board. I have put together some pictures with text to provide useful (and accurate) information concerning the EQUALEAN sidecar. I have offered to e-mail them to Kneeslider for your pleasure.”

A Harley-Davidson 1914-ben szállt be a versenybe, igaz első oldalkocsijukat valójában a Rogers Co. szállította be. Sajátjukkal csak 1915-re készültek el.

Hogy az első hajtott kerekű motoros oldalkocsit ki építette, nem lehet pontosan tudni, az orosz Pjotr Vladimirovich Mokharov és az angol Harry Baughan (sok helyen írják helytelenül H.P. Baughn-nak) is előrukkolt a maga modelljével 1929-ben. Ezt a megoldást később több gyártó is átvette, a BMW, a Zündapp és az Ural is készített kétkerék-hajtású oldalkocsis motorkerékpárokat. Az oldalkocsik a két világháború között élték virágkorukat Európában, akkoriban ugyanis még nem igazán voltak, olcsó kisautók.

Feltalálóként emlegetik még Georges Gautiert is.

Az oldalkocsik jelen vannak a motorsportokban is, így a  krossz, minimotor, enduró, triál és gyorsasági szakágaknál is találkozni velük. Utóbbiaknál a Formula 1 és Formula 2 mezőny jelenti a csúcsot.

A hatályos jogszabályok szerint Magyarországon nem kell külön forgalmi engedély, törzskönyv, vizsga és rendszám az oldalkocsihoz, amennyiben annak származása igazolt és van típusbizonyítványa (veterán esetében egyéb bizonyíték, hogy ki gyártotta, s volt-e engedélye közúti használatra), csak fel kell szerelni a motorkerékpárra, és egyben levizsgáztatni a szerelvényt. Mivel ezzel változik a súly és a szállítható személyek száma, új forgalmi készül (törzskönyv nem), és új rendszámot is kap a fogat, méghozzá rögtön kettőt, mert egyet az oldalkocsi elejére is fel kell szerelni. A vizsga díja 4360 Ft, az új forgalmi 6000, a két rendszám 8500 Ft.

Magyarországon a Méray Motorkerékpárgyár készített oldalkocsikat a két világháború között. A Magyar Hajó- és Darugyár Váci Gyáregysége, korábbi nevén a Dunai Hajógyár 1955-ben kezdett oldalkocsikat építeni és egészen 1975-ig zajlott, összesen 260 000 példány készült. A gyártás OK-2 típuskódú, torziós rugóval szerelt modellel kezdődött, ezt követte 1959-ben az OK-3, amin már három laprugó gondoskodott a rugózásról. Emellett léteztek még Jankovics (Zugló) és Szentesi márkájú oldalkocsik is.

Létezik tri-car is, ami átmenet a sidecar és a trike között.

Gyártók: (teljes lista ITT)

ARMEC Sidecars

California Sidecar
Champion Sidecars
Dauntless Motors
Hannigan Sidecar Company

Harley-Davidson – Saját oldalkocsikat is gyártanak
Liberty Sidecars – Csak Harley-hoz

Motorvation Engineering

SBW – Kifejezetten BMW R 1200 GS-hez és Adventure-höz. 10 890 és 11 689 Font.

Side Strider – Watsonian, Squire, Ural and Velorex oldalkocsikat értékesítenek.

Tomco Conversions – Mozgássérülteknek

Ural America

Watsonian Squire – a legrégebbi angol gyártó, 1912-ben jegyezték be a céget.

 

Létezik olyan, hogy Sidecar cocktail, magyarul oldalkocsi koktél. Ezt felrázva kínálják, cukrozott szélű pohárral és egy citromkarikával. 4/6-od brandy vagy konyak, 2/6-od Cointreau, 1/6-od citromlé. Ezeket egy félig teli mixeredénybe kell betenni és felrázni.

 

Vezetési útmutató oldalkocsis motorkerékpárhoz angolul (pdf)

Források:

Gouldingsidecars.com

Motomag.com

Ridermagazine.com

Wikipedia.org

Veterán Autó és Motor magazin

Motoassurance.com

Magyarjármu.hu

Maieuta.com

Flexit infó

Magyarok a járműiparban (Hungarian inventors in automotive industry)

 Autó, Életrajz, Technika, Történelem   Magyarok a járműiparban (Hungarian inventors in automotive industry) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
febr 172013
 

A legfontosabb magyar szakemberek a járműipar történetében:

Ajtósi Dürer Albert – Kézi hajtású diadalkocsikat tervezett (1518). Ilyenen utazott esküvőjén 1626-ban Bethlen Gábor és Brandenburgi Katalin.

Gróf Andrássy Imre – Tervei alapján 1915-ben készült kis sportkocsi. Fiat alvázon Budapesten épített kasztni.

 
A folyamatos rendőri zaklatás elől menekült az NSZK-ba
Dr. Anisits Ferenc, a dízelpápa
 

Dr. Anisits Ferenc (Szolnok, 1938. december 23. –) – Malomépítő és Gépgyártó Vállalat, MAN, Sauer, MWM, BMW, dízelpápaként is emlegetik. 1957-ben  érettségizett a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. 1962-ben diplomázott a Műszaki Egyetemen mezőgazdasági gépész szakán, nyaranta a 1. Számú Autójavító és Szerelő Vállalatnál dolgozott. 1956-ban szökni próbált, elkapták, utána folyamatosan zaklatták, így a Német Szövetségi Köztársaságba disszidált. 1965 októberétől az M.A.N cégnél alkalmazták a hajómotorok fejlesztési és kutatóosztályán. Érdekesség, hogy Rudolf Diesel egykori kísérleti padján dolgozott. A braunschweigi műszaki egyetemen doktorált 1973-ban kitűnő minősítéssel. Később a svájci Sauer céghez szerződött át, s teherautók, autóbuszok, illetve Fiat gépkocsik dízelmotorjainak tervezésében vett részt. Idővel a fejlesztési osztály vezetőjévé léptették elő, s már akkoriban közös-nyomócsöves befecskendezéssel kísérletezett. Három évig ipari és traktormotorokat a mannheimi MWM társaságnál, itt végzett  munkájáért a Carl Benz Érdemrenddel tüntették ki. 1981-ben került a BMW-hez, irányításával készült a világ első nyolchengeres, közös-nyomócsöves dízelmotorja, az általa kidolgozott körfolyamat-számítást világszerte használják. Az elektronikusan szabályozott dízelmotorok tömeggyártásának megvalósításáért 1995 elnyerte a Ernst-Blickle nemzetközi innovációs díjat.

Árpád Gyula –

Asbóth Oszkár – Ragasztott kocsiszekrényt készített.

Balogh Károly (1883-1966) – A Fordnál dolgozott Galamb Józseffel, majd a Hercules motorgyár igazgatója lett Charles Balough néven.

Balzer Márius István (1864-1940) – Stephen Balzer néven is ismerhetjük, New Yorkban élt, léghűtéses csillagmotorral hajtott kisautót épített.

 

Bánki Donát részt vett a porlasztó kifejlesztésében,
és egy vízerőművekbe szánt turbinát is feltalált
 

Bánki Donát – MÁV gépgyár, Ganz-művek (1859. június 6., Bánk – 1922. augusztus 1., Budapest)

Baráth Leó László – Sportoló volt, Ford alvázra szerelt Glattfelder karosszériát. A hűtőt saját tervei alapján a berlini Windhoff készítette.

 

Barényi Béla és a W113 280 SL – pacsker befigyel…
 

Barényi Béla – Steyr, Austro-Daimler, Daimler Benz AG. (1907, Hirtenbergben – 1997. május 30., Böblingen) – A bécs melletti Hirtenbergben született, apja a Pozsonyi Katonai Akadémián tanított. 1926-ban készített formaterve lett a későbbi Volkswagen Bogár karosszériájának alapja. 1939-ben adta be álláspályázatát a Mercedes-hez, ahol elsőként egy új típusú alvázat tervezett elsőként. Legfontosabb találmánya az 1951-ben szabadalmaztatott gyűrődési zóna volt, ezt Terra Cruiser, melynek lényege, hogy az utascella erős anyagból készül, míg a nyúlványok képesek gyűrődni, így elnyelik az energiát.Szintén az ő közbenjárására kezdte meg a Mercedes a törésteszteket, s helyezte a biztonságot a fejlesztések középpontjába. Összesen 2500 találmánya volt, közöttük a párnázott műszerfal, a lekerekített belső alkatrészek, süllyesztett, puha anyagokból készülő kapcsolók, megerősített üléslefogatás, könnyen letörő belső tükör, süllyesztett ablaktörlők, elhajló emblémák.

Bejczy Antal (1930-) – Irányításával építették a Mars-felderítő járművet. Negyven szabadalom fűződik a nevéhez.

Bíró László József (1899-1985) – Feltalált egy automatikus sebességváltót, amit a GM vásárolt meg tőle. Gyártásba nem vitték.

Bocsi Attila – 1967-ben született, 2001-től a Peugeot tervezője. Ő tervezte a 2011-ben bemutatott Peugeot 508 RXH-t. 1994-1995 között a svájci Art Center College of Design hallgatója volt, ahol a Bachelor of Science in Transportation Design fokozatot szerzett, majd 1996 és 1997 között az Egyesült Államok folytatta tanulmányait. Szakmai gyakorlaton 1996-tól az Opelnél vett részt, innen került szabadúszó tervezőként 1907-ben a BMW Designworks USA-hoz, ahonnan 1998-ben a Protoscar SA-hoz igazolt át. Jelenleg (2013.04) a Peugeot-nál dolgozik vezető tervezőként, ahol 2001-ben helyezkedett. Szerepet vállalt a 107-es, az Expert megalkotásában is, s nevéhez fűződik a Peugeot 508 RXH karosszériája is.

Bodor Péter – Az első magyar gőzkocsi készítője.

Bolyai Farkas – Kézi hajtású, csigás szerkezetekkel mozgatott diadalkocsikat épített a XIX. század elején.

Bory József – Az 1908-as IV. Magyar Automobil Kiállításon mutatta be gazdaságos és tetszetősnek leírt kocsiját, amivel aranyérmet nyert.

Böszörményi Jenő –

Cukor Kálmán – A Magyar Acélárugyár dolgozójaként fejlesztette ki a ezer köbcentis, 20 lóerős, Jap motorral hajtott „Acél” névre keresztelt kisautót.

 
Bánkival közösen dolgozta ki a karburátort Csonka János.
1877-ben ő készítette az első magyar gázmotort
 

Cser Gyula – Munkatársaival feltalálta a kombinált feltöltőt.

Csermely Károly –

Csonka János – MÁV, Kismotor- és Gépgyár (1852. január 22., Szeged – 1939. október 27., Budapest). Első négyütemű motorját Otto- szabadalom alapján 1883-ban készítette. 1900-ban készített automobilja máig fennmaradt. Egy henger, 260 köbcenti, 2,25 LE.

Dedics Ferenc – Lechner Attila versenyző számára épített kéthengeres, léghűtéses, 6 lóerős autót 1907-ben.

Dr. Erchlich Adolf – fogorvos. Dedics Ferenccel közösen készített lépegető karokkal felszerelt autót 1908-ban.

Fábián Gyula –

Farkas Jenő (1881-1963) – Galamb József asszisztenseként dolgozott a T-modellen, majd a Fordson traktorok és az A-modell fejlesztésében is részt vett. Káldon született kilencgyermekes családba, később Szarvasra költöztek, 1906-ban pedig az Egyesült Államokba emigrált. A Fordnál kezdett, majd átment a Cadillac-hez, ahonnan 1908-ban visszaigazolt  a Fordhoz. Galambbal közösen fejlesztették ki a zsákhengert váltó különálló, csavarokkal rögzített  hengerfejet. Mivel a szintén ott dolgozó Haltenberger Gyulával nem jött ki (még párbajoztak is), ismét elhagyta a Fordot, de 1913-ban újra visszatért, s majd 30 évig maradt a márkánál. A Fordson traktor fejlesztésében vállalt szerepet, ő fejlesztette ki a homlokfogaskerekes háromfokozatú váltót. Ezt követően egy csillagmotort szerkesztett, utána az A-modell tökéletesítésében vett részt. Szeretett táncolni, akárcsak Ford. Több magyar táncot is megismertetett a gyáralapítóval. 1947-ben nyugdíjba ment és Kaliforniába költözött. 1963. február 24-én hunyt el.

Fejes Jenő (1877-1951) – A Budapesti Felsőipariskolán végzett gépésztechnikusként. Először a Fegyver- és Gépgyár Rt.-nél dolgozott, ahol akkoriban dízelmotorokat is készítettek. 1903-ban Franciaországba utazott, a Westinghouse-nál helyezkedett el, majd amikor a cég létrehozta leányvállalatát Aradon, átköltözött Erdélybe. 1912-ben atigazolt a budapesti Podvinecz és Heisler céghez, ahol főmérnökként dolgozott tovább. Mivel a hagyományos motorokat túl nehéznek találta, 1916-ban lemezmotor fejlesztésébe kezdett, majd az 1917-es Budapesti Hadirepülőgép Kiállításon bemutatta acéllemezekből és csövekből készített 25 lóerős lemezmotorját, amit elsősorban járművekbe szánt. Ezt követően a Ganz-Fiat repülőgép-motor gyárnál dolgozott, míg nem 1921-ben a Lenke utcában konstrukciós irodát nyitott. Saját üzemét, a Magyar Lemezmotorgyárat 1922-ben alapította meg a Daróczi út 1. alatti, ahol Lechner Egonnal és Fábián Lászlóval tovább tökéletesítette találmányát. Céljuk az volt, hogy egy teljesen lemezből készült autót alkossanak, ami sikerült is, de akkoriban még igen elmaradott volt a technológia, így a jármű nem lett megbízható, illetve sikeres.

Fellner Simon – Páncélos automobilt építettek Romanics kaptiánnyal (?) 1915-ben.

 

 Galamb József a Ford T-modell tervezésében vállalt jelentős szerepet

 

Galamb József – Ford Motor Company (1881, Makó – 1955. december 4., Detroit). Évi 75 000 dollárt keresett.

Hajdú Andor – 1928-ban készített autót saját tervei alapján, amivel a Svábhegyi felfutón első helyezett lett az 500 köbcentis kategóriában.

Haltenberger Gyula – Mérnökként dolgozott a Fordnál a XX. század elején. Farkassal vívott csatározásai miatt kirúgták.

Haltenberger Samu (1875-1956) – A Posta motorizálásának kulcsfigurája, majd a MARTA-nál is dolgozott.

Hartai Tamás – 2007-ben végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, a diploma után a Bugattinál helyezkedett el formatervezőként. Dolgozott a Veyron fénydiódás első lámpáján, valamit a fejtámlákon, illetve küszöbökön megjelenő emblémák is nevéhez fűződnek.

Hollós Zsigmond –

Hora Nándor – Ő is épített autó a posta pályázatára, de elkésett vele. A bajuszkötő Gáspár fivérek vásárolták meg.

Horti-Horváth József (vagy Horthi Horváth Ferenc*) – Lendkerekes omnibuszt épített 1857-ben.

Horváth József – Technikus, az Alba Regia megalkotója. 1956-ban mutatta be kisautóját.

Fábián Gyula –

János Viktor más néven Vittorio Jano (1891-1966) – Olaszországban dolgozott, Alfa és Lancia GP versenykocsikat tervezett és épített csapatával, később a Ferrari Dino Spider és Coupé-t fejlesztésében vett részt. 1921-ben nevezték ki a Fiat vezetőtervezőjévé, majd 1923-ban ment át az Alfához. Első munkája a duplakarbis, kompresszoros P2 volt, amit 1924-ben készített el. A típus óriási sikert aratott, sorra nyerte a versenyeket (10 GP, Targa Florio), hét éven át bizonyult veretlennek. A P3 hasonlóképpen jól sikerült, Tazio Nuvolari számos futamon nyert vele. A jobb súlyelosztás végett János középre helyezte a vezetőülést, valamint szabályozható dörzstárcsás lengéscsillapítókat, egybe öntött, könnyűfém motorblokkot és egytárcsás kuplungot alkalmazott. Folytatásként a 8C 2900-at tervezte meg az Alfának, ami az 1938-as Mille Miglián az első három helyet szerezte meg. A második világháború után átigazolt a Lancia versenyrészlegéhez, de azt eladták a Ferrarinak, így János főnöke Enzo Ferrari lett. Vele közösen tervezték a Ferrari 206 Dino V6-ot. Sajnos János fia 1965-ben meghalt, amibe a mérnök szabályosan belebetegedett, olyannyira, hogy 1966-ban öngyilkosságot követett el.

Járay Pál (Paul Járay) (1889–1974) – Aerodinamikai fejlesztései nagy hatással voltak a járműiparra. Az Adler, az Audi, a Bugatti, a Maybach és a Voisin is alkalmazta megoldásait. Családja Temesvárról származott, onnan költöztek át Bécsbe, ahol Járay is született. Már az 1910-es években elkezdett az áramvonalas kocsitestekkel foglalkozni, 1913-ban a Zeppelin műveknél helyezkedett el, ahol egy idő után főmérnökké léptették elő. 1921-ben szabadalmaztatta az ideális járműalakot, 1938-ban már 0,19 cW értékű autót épített. Szabadalmát a Chrysler és a Tatra is alkalmazta, ezért jogdíjat is kapott. Életútja Svájcban ért véget.

Jedlik Ányos – Feltalálta a villanymotort, és akkumulátoros járműveket készített.

Jendrassik György (1898-1954) – Dízelmotorokat fejlesztett és épített a Ganzzal együttműködésben. Találmányait világszerte átvették. Csak Magyarországon 70 szabadalmát tartják nyilván. A Hispano-Suizának is tervezett hathengeres nyersolaj-hajtású motort. Az általa alkotott dízelmotor nagy újítása volt a – jobb keverékképzés és a magasabb fordulat érdekében alkalmazott – előkamra, a dekompressziós berendezés a könnyebb indítás végett és a rugós adagolószivattyú.

Juhász Tibor – A Soproni Egyetem ipari formatervező szakán diplomázott, majd a torinói Instituto Arte Applicata e Design tervezőiskolában tanult tovább. Dolgozott VW, Yamaha, Renault és Fiat modelleken, 2007-ben a Renault-nál helyezkedett el.

Jurek Aurél (1904-1991) – A Weiss Manfréd és a Csepel Motorkerékpárgyár vezető tervezőjeként dolgozott, majd a Műegyetem Gázgépek és automobilok tanszékvezetőjeként helyezkedett el. Több Csepel motorkerékpár fejlesztésénél is vezető szerepet játszott, így a 100, 125 és 250 modelleknél is.

Kovács Miklós (1967-) – A szegedi Hittudományi Főiskolán végzett, később Linzben, a Hochschule für Künstlerische und Industrielle Gestaltung ipari formatetvezés szakára, majd a pforzheimi főiskolára járt. 1995-ben vették fel az Audihoz, ahol nyolc évig dolgozott többek  között az A4 és A8 modelleken. 2006 óta a Kia európai formatervezési központjában dolgozik,  neki köszönhetjük a Cee’d, Cee’d SW, Pro Cee’d, Venga és Optima típusokat.

Kölber Alajos – Karosszériákat készített a századfordulón, egész Európában ismerték.

Korda Dezső –

Léderer Ágoston – Magyar Vagon- és Gépgyár Rt., a Ráda elődjének alapítója. 1903-ban automobil-osztály alakult. Osztrák gyártmány Spitz kocsikhoz gyártottak alvázat.

Mendlik Aladár – Készített egy 3,5 lóerős automobilt, de nem maradt fent róla több információ.

Méray

Michelberger Pál (1930-) – Főmérnök az Ikarusnál, utána az Autó- és Traktoripari Tröszt főosztályvezetőjeként tevékenykedett, és a Suzuki Magyarország igazgatótanácsának tagja is volt. Az autógyártó mérnökök nemzetközi szövetségének elnöke.

Misura Mihály – Karosszériaépítő

Nagy Géza – Kocsiszekrény-készítő a húszas és harmincas éveben. Számos nemzetközi díjat nyert, közöttük a Concours de’Élegance-on is. Dolgozott a Rolls-Royce-nak, a Lancia-Dilambdának, és a Ballotnak is.

Németh Gábor – Részt vett a Mercedes SLS, CLA és B-osztály tervezésében, valamint Maybach, illetve Smart modelleken is dolgozott. Hartai Tamással 2000-ben megnyerték a Mitsubishi dizájnpályázatát. A MOMÉ-n végzett, a Mercedes-nél volt gyakorlaton, majd 2007 januárjában a sindelfingeni Mercedes-Benz Design Centerben helyezkedett el, mint járműipari formatervező.

dr. Palkovics László (Zalaegerszeg, 1965. február 3.) – 1989-ben szerzett mérnök diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán, majd 1989 és 1991 között résztvevője volt az MTA Tudományos Minősítő Bizottságának ösztöndíjas programjának, melynek keretein belül doktori címet szerzett. Eleinte a BME Közlekedésmérnöki Kar Gépjárművek Tanszékén dolgozott tanársegédként, később adjunktusi, docensi és tanszékvezetői kinevezést kapott. A tanszéket 2002-ig vezette, közben a Kanadai Kutatási Tanács (Canadian Research Council) Gépjárműtechnológiai Központjának és az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének (SZTAKI) tudományos munkatársa volt. 1995-ben a Knorr-Bremse magyarországi leányvállalatának kutatás-fejlesztési intézetének elektronikus rendszerekkel foglalkozó fejlesztési igazgatója lett, 2001-ben pedig az európai elektronikai fejlesztés igazgatójának nevezték ki. A Gépipari Tudományos Egyesület elnökségi tagjává, ill. a Magyar Gépjárműipari Szövetség alapító főtitkárává választották, 2001-ben az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke lett, amellett, hogy a Széchenyi-díjat is elnyerte. 1993-ban védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1998-ban az MTA doktori értekezését. 2000-ben habilitált. 2007-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. Korábban már tagja lett az MTA Gépszerkezettani Bizottságának. Kutatási területei a gépjárművek dinamikája és stabilitása, a szabályozott gépjárműrendszerek, az intelligens jármű- és útrendszerek, valamint az alkalmazott szabályozáselmélet, 2009-ben Bánki Donát jubileumi díjjal tüntették ki.

Pavlics Ferenc (1928-) – 1956-ban hagyta el Magyarországot és a GM-nél helyezkedett el. 1971-ben részt vett a Lunar Rover holdjáró fejlesztésében. Világszerte elismert mérnök, ez volt a világ első „földönkívüli földi járműve”.

Petzvál József – Optikai kísérletei hozzájárultak az autólámpák fejlesztéséhez.

Pentelényi János – konstruktőr a csepeli Weiss Manférd gyárban. Nevéhez fűződik a Pente

Piltzer György – okleveles gépészménök, a Metallo Karosszériagyár Rt. ügyvezető igazgatója. Az acélkarosszéria feltalálója (?), 1925-ben szabadalmaztatta az elektromos hegesztésekkel összeillesztett karosszériát.

Preiner Ferenc – Gőzkocsit épített, 1875-re lett kész. Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárának mérnöke volt. 200-as maximális főtengely-fordulat, három atmoszférás nyomás, 200 kilós saját tömeg.

Podvinecz Dániel, Heisler Vilmos közös vállalkozása, a Budapesti Malomépítészeti és Gépgyár, ami 1896-ban az első magyar autóbuszt építette. 1904-ben megvásárolták a Cudell leégett gyárát és a gyártási jogot. Kocsijaikat Cudell Phoenix néven árulták, volt kéthengeres (10-12 LE) és négyhengeres (12-40 LE) változat is. Padovecz 1908-ban meghalt.

Reiman Gyula (1868-1933) –  A Magyar Automobil Club és a Magyar Automobil-kereskedők Országos Szövetségének alapítója. Renault és a Rolls-Royce modelleket is forgalmazott. Bárdi Józseffel közös cégük volt Royal Automobile Garage névvel.

Rey János –

Röck István – Eleinte öntvényeket készített, többek között Csonkának, később saját maga is automobilokat gyártott. Röck István Gép- és Gőzkazán gyára és Vasöntödéje néven jegyzett üzeme 1906-tól kezdett gépjárműveket készíteni Csonka tervei alapján. 2545 köbcentis motor, a karosszériát a posta tervezte. 1913-ban megvásárolták a Hansa-Lloyd licencet.

Sass Tivadar Viktor – Formatervező.

Schadek János – Ő tervezte 1954-ben az Úttörő törpeautót. 250 köbcentis Csepel motorral.

Schillinger Gyula – Karosszériákat gyártott Budapesten.Szám Géza – 1902-ben 3,25 lóerős autóval lépett a nagyközönség elé.

Schimanek Emil – Újfajta karburátort szerkesztett 1927-re. Kedvezőbb fogyasztást produkált, mint a Fiat, a Solex és a Cozette porlasztó.

Surányi Endre – 1947-ben épített autót Surányi néven. A 125-ös Sachs motorral szerelt kisautót töpörtyűnek becézték, 50 km/óránál csak 3 liter fogyasztott.

Szárits János – Szabadkai vámtiszt 1905-ben lett kész saját autójával, külföldi versenyeken is indult. Később repüléssel foglalkozott.

Székely Mihály – 1928-ban mutatta be saját készítésű, 340 kilós, kétszemélyes, 70 km/órás végsebességű kisautóját.

Szisz Ferenc (Szeghalom, 1873. szeptember 20. – Auffargis, 1944. február 21.) – Autóversenyző, az első Grand Prix győztese, a Renault tesztelési osztályának vezetője.

Tárnok Zsolt – Műszaki Egyetem iparitermék- és  formatervező szakán végzett. A Faralli & Mazzanti cégnek készített terveket, például az Elvantrát és Vulcát.

Urbach László (1904–1977) – Motorversenyző, motorkerékpár-tervező. A Mátra, a Breva és a Dongó fejlesztésében is oroszlánrésze volt.

Uhereczky János –

Üher Ödön – 1923-ban, 26 évesen már autó tervezett és készített a Magyar Általános Gépgyár részére. 1000 köbcentis volt.

Vevő Péter –

Voigtlander Frigyes –

Weiss Manfréd – Gépgyára volt. Bővebben kifejtem majd.

Wessely György – Colonet kézi hajtású jármű tervezője (1876)

Winkler Dezső (1901-1985) –  Magyar Vagon- és Gépgyár igazgatója, a Nehézipari Központ Autótervezési Osztály vezetője, a Járműfejlesztési Intézet igazgatója. Haszonjárművek, traktorok, buszok fejlesztéséért 1951-ben Kossuth-díjat kapott.

Wittinger Csaba – 2006-ban végzett a MOMÉ-n. Szakmai gyakorlatát a Skodánál és a BMW-nél szerezte, , diplomamunkaként tervezett kétüléses sportautójával elnyerte a Magyar Formatervezési Díjat. 2007 szeptembere óta Franciaországban, a Renault Technocentre tervezőközpontban dolgozik, mint külső formatervező

ifj. Zerkovitz Béla (1912-1993) – A Csepel Autógyár kereskedelmi igazgatója, a Ganz-Mávag fejlesztési igazgatója, az Ikarus egykori konstruktőre. Munkásságának köszönhetjük a  faros-Ikarust.

Gróf Zichy Tivadar (1908-1984) – Legendás autóversenyző, dúsgazdag, bohém, iszákos figura. A Svábhegyi verseny abszolút bajnoka.

Zsolt Károly – 1922-ben kapcsolódott be a járműiparba 300 köbcentis, Laurin-Klement motorral szerelt Pille névre keresztelt kisautóját. Hörgőszelepes motor, dörzstárcsás váltó, négykerekű cyclecar.

* A Velich István és Fogarasi Gábor által írt Régi magyar autók című könyvben ezen a néven szerepel.

 

Források:

Zsuppán István – A magyar autó

Velich István, Fogarasi Gábor – Régi magyar autók

www, magyarjarmu.hu (Hajdú Csaba és Négyesi Pál honlapja)

www.motorera.com

és még sokminden…

Copy Protected by Chetans WP-Copyprotect.